A 4. század közepén a Római Birodalom pénzei egy rendkívül összetett világot szolgáltak. A magasabb értékű kifizetésekben az arany solidus játszotta a főszerepet, a mindennapi forgalomban pedig különböző bronzpénzek cseréltek gazdát. A kettő között ott találjuk a vékony, finom ezüstből készült siliquát.
Egy ilyen érme könnyen elfért egy katona, hivatalnok vagy kereskedő erszényében, miközben a császár portréját és a birodalom politikai üzenetét is messzire vitte. Kis mérete ellenére a siliqua a késő római pénzrendszer és a birodalom átalakulásának egyik legbeszédesebb tárgyi emléke.
Mit jelent valójában a siliqua szó?
A latin siliqua eredetileg a szentjánoskenyér hüvelyét jelentette. A szó egy rendkívül kis római súlyegység neveként is használatba került: egy siliqua a római font 1/1728 része, megközelítőleg 0,19 gramm volt.
A numizmatikában siliquának nevezzük a késő római császárkor jellegzetes ezüstpénzét. Fontos azonban tudni, hogy ez részben modern katalógusi elnevezés. Nem bizonyítható teljes bizonyossággal, hogy az ókorban minden ma siliquának nevezett ezüstpénzt valóban ezzel a névvel illettek.
A hagyományos numizmatikai rendszer a siliquát a solidus 1/24 részéhez kapcsolja. Az ezüst- és aranypénzek tényleges egymáshoz viszonyított értéke azonban idővel változhatott, ezért ezt nem szabad minden korszakra változatlan, modern váltószámként alkalmazni.
A nehéz siliquától a könnyebb ezüstpénzig
A siliqua története I. Constantinus pénzügyi reformjaihoz és a 4. század elején kialakuló új pénzrendszerhez kapcsolódik. A korai, nehezebb változat elméleti tömege a római font 1/96 része, vagyis körülbelül 3,4 gramm lehetett. Az egyes fennmaradt példányok tömege természetesen eltérhetett ettől.
A CoinPoint kínálatában szereplő, 351–355 között vert II. Constantius-siliquák jól szemléltetik ezt a korai, nehezebb csoportot. A konstantinápolyi példány 3,05 gramm, a sirmiumi 2,78 gramm, a nikomédiai pedig 3,11 gramm tömegű.
II. Constantius siliqua, Konstantinápoly, RIC 102 – részletek és vásárlás
A 4. század második felére a siliqua súlyszabványa csökkent. Az új elméleti tömeg a római font 1/144 része, megközelítőleg 2,27 gramm lett. A Julianus, Valens és Gratianus korából fennmaradt példányok között ezért gyakran találunk 2–2,4 gramm körüli darabokat.
A CoinPoint kínálatában szereplő Julianus-siliqua 2,33 gramm, a Valens-példány 2,17 gramm, Gratianus siliquája pedig 2,19 gramm. Ezek az adatok jól megmutatják a pénzrendszer időközben bekövetkezett változását.
Mit látunk egy siliquán?
Az előlapon rendszerint az uralkodó jobbra néző, diadémos portréja jelenik meg. A diadém nem egyszerű dísz: a császári hatalom egyik legfontosabb jelvénye volt. A köriratban az uralkodó neve és címei olvashatók.
Gyakori például a D N CONSTANTIVS P F AVG felirat. A rövidítések feloldása: Dominus Noster Constantius Pius Felix Augustus, vagyis „Urunk, Constantius, a jámbor és szerencsés Augustus”. A római pénzek címrövidítéseiről részletesebben a Hogyan olvassuk a római pénzek feliratait? című Kisokos-cikkben olvashatsz.
A hátlapokon gyakran koszorúba foglalt fogadalmi felirat szerepel. A VOTIS és MVLTIS szavak a császári évfordulókhoz kapcsolódó fogadalmakra és a további uralkodás reményére utalnak. Más siliquákon Roma, Constantinopolis, Victoria vagy a birodalom egységét megjelenítő alakok láthatók.
II. Julianus siliqua, RIC 264 – részletek és vásárlás
Julianus egyik siliquájának különös történetét a II. Julianus – a császár, akinek a pénze hosszabb uralmat kívánt című cikk mutatja be. Az érmére írt jókívánság ebben az esetben nem teljesült: Julianus 363-ban, a perzsák elleni hadjárat során halálos sebet kapott.
Konstantinápoly, Sirmium és Nikomédia
A siliquákat a birodalom számos pénzverdéjében verték. A verdehely meghatározásában rendszerint a hátlap alsó részén, az úgynevezett szelvényben elhelyezett betűk és rövidítések segítenek.
Konstantinápoly a birodalom új politikai központja volt, Sirmium a Balkán és a Duna-vidék katonai igazgatásában töltött be fontos szerepet, Nikomédia pedig a keleti tartományok egyik jelentős pénzverő központjának számított. Ugyanannak az uralkodónak a siliquái ezért portréban, betűformában, koszorúban és verdejegyben is eltérhetnek egymástól.
II. Constantius siliqua, Nikomédia, RIC 81 – részletek és vásárlás
Miért találunk körülnyírt siliquákat?
A késő római siliquák között sok olyan példány ismert, amelynek széléről kisebb-nagyobb mennyiségű ezüstöt vágtak le. Ez különösen a Britanniában talált 4–5. századi érméknél gyakori.
A római közigazgatás 5. század eleji megszűnése után a friss birodalmi pénzek utánpótlása akadozni kezdett. A régebbi siliquák tovább forogtak, miközben szélükről ezüstöt nyertek ki. Egyes darabokról csak keskeny sávot távolítottak el, másoknál a körirat jelentős része is eltűnt.
A körülnyírás ezért nem feltétlenül modern sérülés. Lehet az érme késő római vagy kora népvándorlás kori forgalmának része is. Az eredeti perem, a tömeg, a körirat hiányai és a vágás nyomai együttesen segítenek eldönteni, mi történt a darabbal.
Valens siliqua, RIC IX 34b – részletek és vásárlás
Mire figyeljünk gyűjtőként?
Siliqua vásárlásakor nem elég csak a császár nevét vagy az érme tömegét megnézni. Az azonosításhoz több adatot együtt kell vizsgálni:
- az uralkodó portréját és címfeliratát;
- a hátlap típusát és szövegét;
- a verdejegyet és a műhely jelzését;
- az érme tömegét és átmérőjét;
- a perem állapotát és az esetleges korabeli körülnyírást;
- a felületet, a repedéseket és a tisztítás nyomait;
- a megfelelő RIC-katalógushivatkozást.
Az alacsony tömeg önmagában még nem bizonyítja, hogy egy érme hamis. A súlycsökkentés, a kopás, a szabálytalan lapka és a későbbi körülnyírás egyaránt befolyásolhatja a ma mérhető értéket.
Gratianus siliqua, RIC 27f.1 – részletek és vásárlás
Siliquák a CoinPoint kínálatában
A cikk készítésekor az alábbi késő római siliquák találhatók meg a CoinPoint kínálatában:
- II. Constantius siliqua – Konstantinápoly, RIC 102
- II. Constantius siliqua – Sirmium, RIC 15
- II. Constantius siliqua – Nikomédia, RIC 81
- II. Julianus siliqua – RIC 264
- Valens siliqua – RIC IX 34b
- Gratianus siliqua – RIC 27f.1
A teljes császárkori római kínálat a CoinPoint római császárkori érméi között tekinthető meg.
Egy vékony érme, amely túlélte a birodalmat
A siliqua története jóval több egy római ezüstcímlet történeténél. Megmutatja, hogyan alakult át a birodalom pénzrendszere, hogyan változott egy érme tömege, és miként próbálták a pénzre írt fogadalmak az állandóság látszatát kelteni egy egyre bizonytalanabb korban.
A császárok, pénzverdék és hátlapi üzenetek változtak, a siliqua azonban még évszázadokkal később is mintát adott a bizánci és a népvándorlás kori ezüstpénzek elnevezéséhez. Egy apró, vékony ezüstkorongon így egyszerre maradt fenn a császári hatalom és a Római Birodalom lassú átalakulásának története.
Felhasznált szakirodalom és források
- J. P. C. Kent: The Roman Imperial Coinage, Volume VIII. London, 1981.
- J. W. E. Pearce: The Roman Imperial Coinage, Volume IX. London, 1951.
- J. P. C. Kent: The Roman Imperial Coinage, Volume X. London, 1994.
- Alessia Rovelli: From the Fall of Rome to Charlemagne, in Rory Naismith szerk.: Money and Coinage in the Middle Ages. Brill, 2018.
- Freiburgi Egyetem Interaktív Éremkatalógusa: Siliqua, Constantius II., ID8295.
- Fitzwilliam Museum: késő római siliquák gyűjteményi adatlapjai.
- Museum Wales: Caerwent Siliquae Hoard gyűjteményi ismertetője.