A felkelés második évében járunk, Kr. u. 67–68-ban. Vespasianus római hadserege már megkezdte Galilea elfoglalását, Jeruzsálem azonban még a felkelők kezén volt. Ebben a bizonytalan helyzetben olyan apró bronzpénzek kerültek forgalomba, amelyekre nem a császár arcképét, hanem egy amforát, egy szőlőlevelet és egy merész politikai üzenetet vertek: „Sion szabadsága”.
Az első zsidó háború második évében, Kr. u. 67–68-ban vert prutah. A képre kattintva megnyílik a CoinPoint termékadatlapja.
Hogyan kezdődött az első zsidó háború?
A Róma elleni felkelés nem egyetlen esemény következménye volt. Júdeában hosszú időn keresztül halmozódtak a feszültségek. A római adók, a helytartók visszaélései, a vallási ellentétek és a helyi társadalom belső konfliktusai egyaránt hozzájárultak a helyzet elmérgesedéséhez.
Kr. u. 66-ban Gessius Florus helytartó pénzt vett el a jeruzsálemi templom kincstárából. Az emiatt kitört tiltakozás gyorsan fegyveres felkeléssé alakult. A felkelők elfoglalták Jeruzsálemet, a római helyőrséget legyőzték, majd Beth Horonnál súlyos vereséget mértek Cestius Gallus szíriai helytartó seregére.
Nero császár 67-ben a tapasztalt hadvezért, Vespasianust küldte Júdeába. Vespasianus és fia, Titus először Galileában számolta fel az ellenállást. Amikor Vespasianus 69-ben megszerezte a császári hatalmat, a háború folytatását Titusra bízta. Jeruzsálemet 70-ben foglalták el, a második templom pedig a harcok során elpusztult. A felkelés utolsó ellenállási központjai – köztük Maszada – csak később kerültek római kézre. [1]
Amikor az aprópénz politikai nyilatkozattá vált
A felkelőknek nemcsak katonai, hanem politikai céljuk is volt: meg akarták mutatni, hogy Júdea képes a Római Birodalomtól független államként működni. Ennek egyik leglátványosabb eszköze az önálló pénzverés lett.
A pénzverés joga az ókorban a hatalom egyik legerősebb jelképe volt. Aki saját pénzt bocsátott ki, saját időszámítást, feliratokat és jelképeket is használhatott. A felkelők érméin ezért eltűnt a római császár neve, arcképe és a latin vagy görög nyelvű császári címek sora.
A felkelés első évében elsősorban ezüstsékelek és félsékelek készültek. A második és harmadik évben megjelentek a mindennapi kisebb fizetésekre alkalmas bronzprutot is. Ezek az aprópénzek ugyanazt a függetlenségi üzenetet vitték el a piacokra és az üzletekbe, amelyet a nagyobb ezüstpénzek képviseltek.
A CoinPoint-példány adatai
| Kibocsátó | Az első zsidó háború felkelőinek jeruzsálemi kormányzata |
| Keltezés | A felkelés második éve, Kr. u. 67–68 |
| Verdehely | Jeruzsálem |
| Címlet | Prutah |
| Anyag | Bronz |
| Átmérő | 18 mm |
| Tömeg | 3,58 g |
| Katalógushivatkozás | TJC 196; Sofaer 11-4; Hendin 1360 |
Mit láthatunk az érme előlapján?
Az előlapon egy széles peremű, kétfülű amfora jelenik meg. Körülötte óhéber, pontosabban paleo-héber betűkkel a „második év” felirat olvasható. A felirat mai héber karakterekkel így adható vissza: שנת שתים.
Az évszám nem egy római császár uralkodására utal. A felkelők saját időszámításának második évét jelöli, vagyis azt az időt, amelyet a római uralom alóli felszabadulás kezdetétől számítottak. Ez önmagában is politikai állásfoglalás volt.
Az amforát gyakran a jeruzsálemi templomhoz, a szertartásokhoz vagy a bor tárolásához kapcsolják. A pontos jelentéséről azonban nincs egyetlen, minden részletében bizonyítható magyarázat. Az biztos, hogy az ábrázolás a helyi zsidó hagyomány világából származott, és tudatosan különbözött a római pénzek császárportréitól. [2–5]
A szőlőlevél és „Sion szabadsága”
A hátlapon egy indán ülő szőlőlevél látható. Körülötte szintén paleo-héber betűkkel a „Sion szabadsága” felirat szerepel: חרות ציון.
Sion – vagy Zion – ebben az összefüggésben Jeruzsálemet és a zsidó közösség vallási-politikai központját jelentette. A felirat ezért nem egyszerű díszítő körirat volt, hanem a felkelés egyik jelszava.
A szőlő a termékenység, a föld és a bőség jelképe lehetett, ugyanakkor Júdea mezőgazdasági és vallási képi világához is szorosan kapcsolódott. Az érme tehát néhány milliméteres felületen egyesítette a föld, a templom, Jeruzsálem és a szabadság gondolatát.
Miért használtak ősi betűformákat?
A felkelés idején a hétköznapi írásban már nem pontosan ilyen betűket használtak. A pénzeken látható paleo-héber írás a jóval korábbi izraeli és júdai királyságok korát idézte fel.
Az ősi betűformák választása tudatos történelmi üzenet lehetett. A felkelők ezzel azt hangsúlyozták, hogy nem új közösséget próbálnak létrehozni, hanem egy régi, önálló ország hagyományát kívánják helyreállítani. A betűk így ugyanúgy a propaganda részévé váltak, mint az amfora, a szőlőlevél vagy maga a „Sion szabadsága” felirat.
Valóban Vespasianus ellen verték?
A típust gyakran Vespasianus elleni felkelési pénzként írják le. Ez alapvetően érthető megfogalmazás, de a pontos történelmi helyzethez egy kiegészítés szükséges.
Kr. u. 67–68-ban Vespasianus még nem volt császár. Nero hadvezéreként vezette a Júdea visszafoglalására küldött római hadsereget. Császárrá csak 69-ben vált. A prutah ezért pontosabban a Vespasianus vezette római hadjárat idején készült felkelési pénz. Nem Vespasianus nevét támadta, hanem a római uralommal szembeni szabadságot hirdette.
Bibliai érme volt?
A „bibliai érme” elnevezést a kereskedelem és a gyűjtői szakirodalom tágabb értelemben használja a Szentföld ókori pénzeire. Fontos azonban pontosan elhelyezni ezt a darabot az időben.
A prutah körülbelül három-négy évtizeddel Jézus működése és a hozzá kapcsolódó evangéliumi események után készült. Nem olyan pénz, amelyet Jézus bizonyíthatóan használhatott. Ugyanakkor ugyanahhoz a második templom korabeli júdeai világhoz tartozik, és közvetlenül kapcsolódik Jeruzsálem, a templom és a római uralom történetéhez.
Jézus korának helytartói pénzeit a Pontius Pilatus érméiről szóló Kisokos-cikkben mutatom be. A korszak nagy ezüstpénzeiről pedig a Júdás harminc ezüstjét vizsgáló cikkben olvashatsz.
Hogyan ismerhető fel a második év prutahja?
Az azonosításnál több részletet együtt érdemes megvizsgálni:
- a széles peremű, kétfülű amforát;
- a „második év” paleo-héber feliratának megmaradt betűit;
- a hátlapi szőlőlevelet és a hozzá kapcsolódó indát;
- a „Sion szabadsága” körirat felismerhető részeit;
- az érme tömegét, átmérőjét, patináját és készítési módját.
A második és a harmadik év prutahjai első pillantásra hasonlíthatnak egymásra. A második év típusán általában széles szájú, nyitott amfora látható, míg a harmadik év egyes típusain az edény felső része és díszítése eltérő. A biztos meghatározáshoz mindig a feliratot és a katalógushivatkozást is ellenőrizni kell.
Az ókori kézi verés miatt a lapka alakja, az éremkép középre helyezése és a felirat teljessége példányonként változhat. Értékeléskor különösen fontos az amfora, a szőlőlevél és a betűk láthatósága, valamint az, hogy a felületet érte-e erős tisztítás, simítás vagy más utólagos beavatkozás.
Egy aprópénz, amely túlélte a felkelést
A „Sion szabadsága” feliratú prutah nem pusztán egy kis értékű bronzpénz. Egy olyan pillanat tárgyi emléke, amikor Jeruzsálem felkelői saját államot, saját időszámítást és saját pénzrendszert próbáltak létrehozni.
A szabadság, amelyet az érme hirdetett, nem maradt tartós. Jeruzsálem három évvel később elesett, a templom elpusztult, a római győzelmet pedig Vespasianus és Titus később a híres IVDAEA CAPTA pénzeken ünnepelte. A felkelők apró bronzpénze azonban megőrizte a másik oldal üzenetét is.
A cikkben bemutatott, 18 milliméteres és 3,58 grammos példány a CoinPoint kínálatában részletesen is megtekinthető. További hasmoneus, heródesi, római helytartói és felkelési pénzeket a júdeai érmek kínálatában találsz.
Kapcsolódó CoinPoint Kisokos-cikkek
- Pontius Pilatus pénzei – Az érmék, amelyek Jézus korából maradtak ránk
- Júdás harminc ezüstje – Milyen pénzek lehettek?
- Római, júdeai és bizánci pénzek – Kisokos témakör
Felhasznált szakirodalom és források
- Flavius Josephus: A zsidó háború, II–VII. könyv.
- Ya’akov Meshorer: A Treasury of Jewish Coins from the Persian Period to Bar Kokhba. Yad Ben-Zvi Press–Amphora Books, 2001.
- David Hendin: Guide to Biblical Coins. 5. kiadás, Amphora Books, 2010; 6. kiadás, American Numismatic Society, 2021.
- Ya’akov Meshorer, Gabriela Bijovsky és Wolfgang Fischer-Bossert: Coins of the Holy Land – The Abraham and Marian Sofaer Collection.
- Michael C. Carlos Museum, Emory University: Prutah of the First Jewish Revolt, 67–68 CE, gyűjteményi adatlap.
- CoinPoint termékadatlap és saját termékfotó: TJC 196; Sofaer 11-4; Hendin 1360.