Egy római pénz, amelyen még nem császár szerepel
Ha római érmére gondolunk, gyakran egy császár portréja jut eszünkbe. A köztársaság pénzei azonban más képi világot tárnak elénk: istenek, jelképek és a római közösséghez kapcsolódó ábrázolások jelennek meg rajtuk.
A bemutatott bronzpénz előlapján két, ellentétes irányba tekintő szakállas arc látható. Ugyanannak az istenségnek, Janusnak a kettős képmását figyelhetjük meg. A hátlap fő motívuma egy jobbra néző hajóorr.
Ez a párosítás a római köztársasági asok jellegzetes éremképe. Az oxfordi Ashmolean Museum gyűjteményében is találhatók ilyen, Janus fejével és hajóorral díszített bronzveretek. A múzeumi példányokon az értékjelzés és a ROMA felirat is segíti az azonosítást.
Ki volt a kétarcú Janus?
Janus a római vallásban a kezdetek, a kapuk és az átmenetek istene volt. A kapu egyszerre választ el és kapcsol össze: rajta keresztül lépünk ki és térünk vissza. A két ellentétes irányba forduló arc ezt a kettősséget is érzékelteti.
A mai nyelvben a „kétarcú” szó gyakran kétszínű embert jelent. Janus ábrázolásánál azonban félrevezető volna ebből kiindulni. Az istenség két arca nem erkölcsi hibát jelképezett, hanem sajátos szerepét fejezte ki.
Neve a január hónap latin elnevezésében, az Ianuarius szóban is tovább él. Az év kezdete így ugyanahhoz az istenséghez kapcsolódott, akinek kettős arcképével a rómaiak a pénzeiken is találkozhattak.
A fotón a jobbra tekintő arc vonásai határozottabban rajzolódnak ki, de baloldalt a másik profil is felismerhető. A szakáll és a fej körüli koszorú részletei együtt segítenek abban, hogy a kopott felületen is összeálljon az ábrázolás.
Miért került hajóorr a hátlapra?
A hátlapon nem egy teljes hajót látunk, hanem annak elülső részét. A numizmatikai leírásokban ezt gyakran prora néven említik: a latin szó hajóorrot jelent.
A képen a hajótest vízszintesen futó vonalai és az orr felfelé ívelő részlete különösen jól kivehető. Első pillantásra akár díszes építménynek is tűnhet, de az ismert éremtípussal összevetve felismerhető a hajóábrázolás.
Érdekes, hogy a Janus-fej és a hajó párosítása már az ókori szerzőket is foglalkoztatta. Ovidius a Fasti, magyarul Római naptár című művében éppen arra kérdez rá, miért szerepel a bronzpénz egyik oldalán kettős fej, a másikon hajó.
A költő elbeszélésében Janus Saturnus érkezésével magyarázza a hajó képét. Saturnus hajón jutott el erre a vidékre, és a későbbi nemzedékek ennek emlékét őrizték meg a pénzen. Ez ókori mitológiai magyarázat: azt mutatja meg, hogyan kapcsolták a rómaiak a megszokott éremképet saját eredetmondáikhoz. Önmagában nem bizonyítja, hogy eredetileg is pontosan e történet miatt választották a motívumot.
Mi volt az as szerepe?
Az as a római pénzrendszer bronzcímlete és számolási egysége volt. Jelentőségét az ezüstpénzekkel való kapcsolata is érzékelteti.
A Kr. e. 211 körül megjelenő ezüstdenarius kezdetben tíz bronz as értékének felelt meg. Erre utalt a korai denariusokon látható X értékjelzés is. Az ezüst és a bronz tehát ugyanannak a pénzrendszernek az egymáshoz kapcsolódó részei voltak.
A második pun háború, Róma és Karthágó Kr. e. 218–202 közötti küzdelme a pénzellátást is komoly feladat elé állította. A hadseregek, a kereskedelem és az állami kiadások működtetéséhez különböző értékű fizetőeszközökre volt szükség. A kisebb értékű ügyletekben a bronzpénzeknek is helyük volt: az ezüstpénz mellett ezek tették használhatóbbá a rendszert.
Ebből azonban nem következik, hogy a fényképen szereplő darabról megmondhatnánk, ki használta, vagy mit vásároltak vele. A pénztípus története megismerhető; az egyes érme személyes útja rendszerint rejtve marad.
Mit jelent az I jel és a ROMA felirat?
Az ilyen asokon gyakran megjelenő I az egy as értékjelzése. Nem uralkodói sorszám, és nem évszám.
A ROMA felirat Róma neve, amely az érme római kibocsátására utal. A jelek helye, a hajóorr kialakítása és az esetleges további szimbólumok fontosak a pontos típusmeghatározásban.
A bemutatott fényképen a két fő motívum jól felismerhető, de a kisebb jelzések nem olvashatók olyan tisztán, hogy valamennyit biztosan meg lehetne nevezni. Ilyenkor különösen fontos megkülönböztetni azt, amit valóban látunk, attól, amit egy hasonló, teljesebb példány alapján várnánk. Az Ashmolean Museum katalógusában például külön bejegyzésekben szerepelnek az egyszerű Janus–hajóorr veretek és a további jelképet, például horgonyt viselő változatok.
Miért nem elég a két fő motívum a pontos azonosításhoz?
Két érme első pillantásra nagyon hasonló lehet, mégis eltérő kibocsátáshoz tartozhat. Ezért a „Janus az előlapon, hajóorr a hátlapon” leírás jó kiindulópont, de önmagában még nem teljes katalógusmeghatározás.
A vizsgálathoz hozzátartozik az érme tömege, átmérője, az értékjelzés helye és minden felismerhető betű vagy mellékjel. A hajóorr rajza és a portré stílusa szintén összehasonlítható a hitelesen meghatározott példányokkal.
A kopás külön nehézséget jelent. Egy eltűnt jel helyét nem szabad automatikusan üres mezőnek tekinteni: elképzelhető, hogy eredetileg volt ott valami, csak már nem látható. Ugyanígy egy felületi egyenetlenséget sem érdemes rögtön betűként vagy verdejelként értelmezni.
Mit figyeljen rajta a gyűjtő?
Ennél a pénztípusnál érdemes külön megnézni Janus mindkét arcát. A két profil gyakran eltérő mértékben olvasható, ezért az összhatás mellett a szem, az orr, a szakáll és a koszorú megmaradt részletei is fontosak.
A hátlapnál a hajóorr felismerhetősége és a kisebb jelzések állapota ad további támpontot. A bemutatott darabon a hajó nagy formái még határozottan kirajzolódnak, miközben a felületen kopás és színeltérések figyelhetők meg.
A fénykép sokat elárul az éremképről, de nem helyettesíti a kézben végzett vizsgálatot. A patina állapotát, az esetleges felületi beavatkozásokat és az eredetiséget nem lehet pusztán egy tetszetős összkép alapján eldönteni.
Egy kis bronztárgy, kétféle történet
Ennek az érmének az egyik oldala a római vallás világát idézi meg, a másik olyan jelképet mutat, amelyhez már az ókorban eredetmondát kapcsoltak.
Közben a tárgy mindennapi pénz is volt: kézbe vették, számolták, továbbadták. Éppen ettől érdekes. A rajta megjelenő istenalak nem egy elzárt szentélyben maradt, hanem bekerült a pénzforgalomba, és a megszokott használati tárgy részévé vált.
Aki a római pénzek későbbi átalakulását is szeretné megismerni, az Augustus pénzveréséről szóló Kisokos-cikkünkben folytathatja az olvasást.
Felhasznált szakirodalom és források
- Ashmolean Museum, Oxford: HCR54976 – Janus-fejes, hajóorr hátlapú as; RRC 56/2 besorolású összehasonlító példány.
- Ashmolean Museum, Oxford: HCR55027 – horgonyjelzéssel ellátott köztársasági as; RRC 50/3.
- Publius Ovidius Naso: Fasti, I. könyv, 227–240. sor – Janus és a bronzpénz hajóábrázolásának mitológiai magyarázata.
- Museo Arqueológico Nacional, Madrid: The Denarius: The Arrival of Rome – a denarius és a bronz as pénzrendszerbeli kapcsolata.
- Kapcsolódó CoinPoint-tartalom