Egy Kr. e. 1. századi római piacon ezüstpénzek ezrei cseréltek gazdát. Fizettek velük gabonáért, borért, ruháért, utazásért, és ebből kapták zsoldjukat a katonák is. Ha valaki közelebbről megnézte ezeket az érméket, még nem egy császár arca tekintett vissza rá.
A római köztársaság pénzein istenek, mitológiai alakok, családi jelképek és történelmi események jelentek meg. A feliratokban szereplő nevek pedig többnyire nem uralkodókat, hanem a pénzverést felügyelő tisztségviselőket jelölték.
A CoinPoint jelenlegi kínálatából öt különleges darabon keresztül követjük végig, hogyan változott meg a köztársasági pénzek képi világa. Liber isten és Pegazus után egy politikus családi elefántjával, egy mitológiai vadászattal, az egészség istennőivel, végül Marcus Antonius egyik légiójával találkozunk.
Pénz egy olyan államban, amely nem akart királyt
A római hagyomány szerint a királyság Kr. e. 509-ben ért véget. Az ezt követő köztársaság politikai gondolkodásában sokáig erős maradt az egyszemélyi uralommal szembeni bizalmatlanság.
Ez a pénzeken is megmutatkozott. A korai római érméken rendszerint nem hivatalban lévő politikusok portréi szerepeltek. Roma sisakos feje, a Dioscurosok, Jupiter, Victoria vagy egy hajóorr sokkal inkább az államot, annak isteneit és közös történeteit képviselte.
A köztársasági pénz ezért első pillantásra személytelenebbnek tűnhet a császárkori érméknél. Ha azonban felismerjük a rajta látható jelképeket és neveket, hamar kiderül, hogy ezek az apró ezüstkorongok tele vannak politikával és családi emlékezettel.
A denarius egy háborús korszakban született
A római ezüstdenarius Kr. e. 211 körül, a második pun háború idején jelent meg. Róma ekkor élet-halál harcot vívott Hannibál és Karthágó ellen. A hadseregek ellátásához, a zsoldfizetéshez és az egyre nagyobb területet átfogó kereskedelemhez megbízható ezüstpénzre volt szükség.
A korai denariusokon gyakran Roma sisakos feje, a hátoldalon pedig a lovon vágtató Dioscurosok láthatók. Az X értékjelzés eredetileg arra utalt, hogy egy denarius tíz bronz as értékének felelt meg.
A címlet sikerét jól mutatja, hogy a denarius a köztársaság bukása után is a római pénzrendszer egyik meghatározó ezüstpénze maradt.
Kik írták rá a nevüket a pénzre?
A pénzverés gyakorlati felügyeletét rendszerint három fiatalabb magistratus, az úgynevezett tresviri monetales látta el. A tisztség egy politikai pálya kezdetét jelenthette, ezért a pénzverők nevei fokozatosan egyre feltűnőbb helyet kaptak az érméken.
A Kr. e. 2. század végétől a pénzverők már nemcsak nevüket tüntették fel, hanem olyan jeleneteket is választottak, amelyek családjuk történetére, állítólagos őseikre vagy politikai kapcsolataikra utaltak. A pénz így egyszerre maradt fizetőeszköz és vált nyilvános üzenethordozóvá.
1. Q. Titius dénárja – Liber és a szárnyas Pegazus
A Kr. e. 90-ben vert Q. Titius-denarius előlapján az ivyával koszorúzott Liber feje látható. Liber a termékenységhez, a borhoz és a szabadság gondolatához kapcsolódó római istenség volt. A hátoldalon Pegazus, a görög mondavilág szárnyas lova jelenik meg.
A pénz a szövetséges háború időszakában készült, amikor Róma itáliai szövetségeseinek jelentős része fellázadt. A konfliktus hátterében többek között a római polgárjog kérdése állt.
Nem tudjuk biztosan, miért éppen Liber és Pegazus került erre a típusra. A pénz mégis jól mutatja, milyen természetesen élt egymás mellett a római és a görög képi világ a köztársasági érméken.
2. Metellus Pius dénárja – kegyelet és egy családi elefánt
A Q. Caecilius Metellus Pius Kr. e. 81-ben vert dénárján az előlapot Pietas megszemélyesített alakja uralja. Előtte egy gólya látható, amely a szülők és az idősebb nemzedék iránti kötelességtudat jelképe lehetett.
Metellus a hagyomány szerint azért kapta a Pius melléknevet, mert kitartóan küzdött száműzött apja hazahívásáért. Az előlap tehát a saját nevéhez és családi történetéhez is kapcsolódott.
A hátoldalon egy elefánt lép balra. Az állat a Caecilius Metellus nemzetség egyik legismertebb jelképe volt. Általában L. Caecilius Metellus Kr. e. 3. századi, karthágóiak felett aratott panormusi győzelmével hozzák összefüggésbe, amelynek során harci elefántok kerültek római kézre.
Néhány gramm ezüstön így egyszerre jelent meg a fiúi kötelesség, a család múltja és egy régi katonai győzelem emléke.
3. Hosidius Geta dénárja – Diana és a kalüdóni vadkan
A Kr. e. 68-ban vert C. Hosidius Geta-denarius előlapján Diana istennő jelenik meg íjjal és tegezzel. A hátoldalon egy lándzsával megsebzett vadkant egy kutya támad meg.
A jelenetet rendszerint a kalüdóni vadkanvadászattal azonosítják. A görög mítosz szerint Oineus király megfeledkezett Artemisz – a római Dianának megfelelő istennő – tiszteletéről. Az istennő büntetésül hatalmas vadkant küldött Kalüdón földjére. A szörny elejtésére a görög mondavilág legnagyobb hősei gyűltek össze, és Atalanté sebezte meg elsőként.
Nem ismerjük biztosan a történet és Hosidius Geta családja közötti kapcsolatot. A képet azonban a korabeli ember könnyebben felismerhette, mint ahogy ma egy híres festmény vagy történelmi jelenet azonosítható.
4. Manius Acilius Glabrio dénárja – egészség a polgárháború kezdetén
A Manius Acilius Glabrio Kr. e. 49-ben vert dénárján az előlap SALVTIS felirata mellett Salus feje látható. A hátoldalon Valetudo áll, kezében kígyóval, mellette pedig a pénzverő neve és III VIR tisztsége olvasható.
Salus és Valetudo az egészséget, a jóllétet és a biztonságot testesítették meg. A kígyó az ókori gyógyítással kapcsolatos jelképek közé tartozott.
Kr. e. 49-ben Julius Caesar átlépte a Rubicont, és megkezdődött a Caesar és Pompeius közötti polgárháború. Csábító lenne az egészséget hangsúlyozó éremképet közvetlenül a válságra adott politikai üzenetként értelmezni, de ezt nem tudjuk bizonyítani. A keltezés és a békés éremkép közötti ellentét ettől még különösen figyelemreméltó.
5. Marcus Antonius légiós dénárja – amikor a pénz már egy hadsereghez szólt
A történet végén eljutunk a köztársaság utolsó polgárháborújához. A Marcus Antonius XIV. légióját megnevező denarius már egészen más világot mutat.
Az egyik oldalon hadigálya látható, az ANT AVG III VIR R P C felirattal. Az AVG itt nem Augustus császár neve, hanem Marcus Antonius auguri tisztségére utal. A másik oldalon légiós sas áll két katonai jelvény között, alatta a LEG XIV felirattal.
Marcus Antonius Kr. e. 32–31-ben nagy mennyiségben veretett hasonló pénzeket, hogy hadseregét és flottáját fizethesse az Octavianus elleni háború előtt. Az egyes változatokon különböző légiók számai szerepelnek.
Kr. e. 31-ben Actiumnál Octavianus és Agrippa legyőzte Marcus Antonius és Kleopátra erőit. Antonius pénzei azonban túlélték kibocsátójukat: légiós dénárjai még jóval a császárság idején is forgalomban maradtak.
Az állami jelképektől a hadvezérek pénzéig
Az öt érme szinte rövid történelmi filmsorozatot alkot. Q. Titius pénzén még isten és mitológiai lény jelenik meg. Metellus Pius már saját családjának múltját idézi fel. Hosidius Geta egy látványos mondai jelenetet választ. Manius Acilius az egészség fogalmát állítja középpontba, Marcus Antonius pedig már név szerint a saját légiójához köti a pénzt.
A köztársasági pénzverés ezzel lassan eljutott az állam közös jelképeitől az egyre személyesebb politikai üzenetekig. Julius Caesar Kr. e. 44-ben már életében megjelent saját portréjával a római dénárokon. Néhány évtizeddel később a császár arcképe a római pénzek természetes részévé vált.
A következő korszakot az Augustus pénzveréséről szóló Kisokos-cikkben lehet tovább követni.
Mit figyeljen meg rajtuk a gyűjtő?
A köztársasági pénzek meghatározásánál nem elég egyetlen alakot felismerni. Fontos a teljes felirat, a pénzverő neve, az értékjelzés, a mellékjelek és a hátlap apró részleteinek vizsgálata.
Ugyanahhoz a pénzverőhöz több típus, egy típushoz pedig számos ellenőrző jel és verőtőváltozat tartozhat. A Crawford-szám ezért nem egyszerű kereskedelmi rövidítés, hanem a római köztársasági pénzek egyik legfontosabb nemzetközi katalógushivatkozása. A katalógusjelölésekről a numizmatikai rövidítéseket bemutató cikkünkben olvashatsz részletesebben.
Gyűjtői szempontból sokat számít az éremkép központossága, a felirat olvashatósága, a teljes perem, a felület állapota és az, hogy az azonosításhoz szükséges jelzések megmaradtak-e.
Kapcsolódó CoinPoint-cikkek és érmék
A köztársasági bronzpénzek világát a Janus két arcát és a hajóorrot bemutató cikkben ismerheted meg. A családi eredetmondák pénzeken való megjelenésére pedig L. Titurius Sabinus szabin történeteket ábrázoló dénárjai adnak különösen érdekes példát.
A cikkben szereplő és további megvásárolható darabok a CoinPoint római köztársasági érmei között tekinthetők meg.
Felhasznált szakirodalom és források
- Michael H. Crawford: Roman Republican Coinage. I–II. kötet. Cambridge University Press, 1974.
- Eleanor Ghey – Ian Leins – Michael H. Crawford: A Catalogue of the Roman Republican Coins in the British Museum. British Museum, 2010.
- Coinage of the Roman Republic Online: RRC 341/2, RRC 374/1, RRC 407/2, RRC 442/1a és RRC 544/29 típusleírások.
- University of Warwick: The Beginnings of Empire – Glossary. A denarius és a tresviri monetales meghatározása.
- The Metropolitan Museum of Art: Roman Art. A köztársasági pénzek képi világának és a pénzverői nevek használatának összefoglalása.
- Ashmolean Museum, Oxford: HCR59366 és HCR60171 római köztársasági dénárok katalógusadatai.
- David R. Sear: Roman Coins and Their Values. Volume I – The Republic and the Twelve Caesars. Spink, London, 2000.