Két középkori dénárt teszünk egymás mellé.
Ugyanaz az uralkodó, ugyanaz a pénztípus, hasonló körirat és szinte azonos éremkép. Első pillantásra akár teljesen egyformának is tűnhetnek.
De vajon csak ugyanahhoz a típushoz tartoznak, vagy ténylegesen ugyanazzal a verőtővel készültek?
A kettő nem ugyanaz.
A numizmatikában a verőtőkapcsolatok vizsgálata – nemzetközi szakirodalomban gyakran die study vagy die-link study – lehetővé teszi, hogy az érmék legapróbb részleteiből következtessünk a készítésükhöz használt szerszámokra. Bizonyos esetekben azt is megmutathatja, hogyan cserélődtek a verőtövek, mely pénzek készülhettek egymáshoz közel az időben, és hogyan szerveződhetett egy pénzverde munkája.
Először is: mi az a verőtő?
A kézzel vert pénzek készítésekor az érme két oldalának képét két külön szerszám hordozta.
Az egyik verőtő az egyik oldal, a másik verőtő a másik oldal negatív éremképét tartalmazta. Közéjük helyezték az előkészített fémlapkát, majd kalapácsütéssel vitték át a mintát a pénz felületére.
A történeti pénzverés folyamatáról részletesebben a Pénzverés régen és most – Hogyan készültek az érmék évszázadokkal ezelőtt? című Kisokosban írtam.
A verőtővizsgálat szempontjából ebből egy nagyon fontos dolog következik:
egy érme két különböző verőtő lenyomatát őrzi.
Ezért az elő- és hátlap verőtőazonosságát külön kell vizsgálni.
Ugyanaz a pénztípus még nem ugyanaz a verőtő
Tegyük fel, hogy két dénáron ugyanaz a kereszt, ugyanaz a körirat és ugyanazok a fő motívumok láthatók.
Ez még önmagában csak azt mutathatja, hogy a két pénz ugyanahhoz a típushoz vagy változathoz tartozik.
A történeti verőtöveket egyedileg készítették. Még ha a verőtőkészítő ugyanazt az előképet követte is, az egyes szerszámokon apró eltérések keletkezhettek.
Egy betű kissé ferdébben állhatott. Egy vonal hosszabb lehetett. Egy pont néhány tized milliméterrel arrébb került. Egy motívum arányai vagy a körirat betűinek egymáshoz viszonyított helyzete is eltérhetett.
Éppen ezek az apró sajátosságok teszik lehetővé az egyes verőtövek felismerését.
Mit keresünk két érme összehasonlításakor?
Nem egyetlen látványos motívumot kell keresnünk.
A biztosabb verőtőazonosításhoz több egymással összefüggő részletet vizsgálunk egyszerre.
Ilyen lehet például a betűk pontos alakja és dőlése, a betűk közötti távolság, a pontok és egyéb mellékjelek helyzete, a motívumok egymáshoz viszonyított távolsága, egy szabálytalan vonal vagy apró vésési sajátosság, illetve a gyöngykör vagy más külső elemek kialakítása.
Az érme egyes részeinek pontos megnevezését az Az érme részei – Mit látunk egy pénzérmén? című útmutatóban találod.
Egyetlen egyező betű még kevés.
Ha viszont ugyanaz a kissé szabálytalan betű ugyanabban a helyzetben áll, ugyanakkora távolságra található a szomszédos motívumtól, és mellette további apró részletek is pontosan ugyanúgy helyezkednek el, akkor már lényegesen erősebb bizonyítékunk van.
A kulcs tehát nem egyszerűen az, hogy két részlet hasonló-e.
Hanem az, hogy az egész részletcsoport ugyanabban a geometriai kapcsolatban ismétlődik-e.
Azonos ponc még nem jelent azonos verőtövet
Ez a középkori magyar pénzeknél különösen fontos.
A korai magyar pénzverésben a verőtő egyes betűit és motívumelemeit gyakran poncokkal, vagyis különálló beütőszerszámokkal alakították ki. Egy összetettebb motívum több különálló beütésből is felépülhetett.
Erről részletesen a Pénzverés a középkori Magyarországon – hogyan készült az érme képe poncolással? című cikkben írtam.
Tóth Csaba és munkatársainak Árpád-kori veretekkel kapcsolatos vizsgálatai is jól mutatják, mennyire fontos a verőtőkészítés technológiájának ismerete a pénzek változatainak értelmezésében.
Van azonban egy fontos következmény.
Ugyanazt a poncot több különböző verőtő elkészítéséhez is használhatták.
Ha tehát két érmén ugyanolyan alakú betűt vagy geometrikus elemet látunk, abból még nem következik, hogy ugyanaz a verőtő készítette őket.
Lehetséges, hogy csak ugyanazt a beütőszerszámot használták két külön verőtőn.
Ezért mindig a teljes elrendezést kell vizsgálni: hol található az adott elem, milyen szögben áll, milyen távolságra van a szomszédos részletektől, és milyen további sajátosságok ismétlődnek mellette.
Poncolás és vésés – a technológia is változott
A magyar középkori pénzverésben ráadásul maga a verőtőkészítés technológiája sem maradt változatlan.
Tóth Csaba II. András pénzverését vizsgálva technológiai változást mutatott ki a 13. század elején. Gyöngyössy Márton 2024-es kutatási helyzetképe ezt a kérdést részletesen összefoglalja: a korábbi, ponctűk beütésére erősebben támaszkodó technikát vegyes megoldások követték, majd egyre nagyobb szerepet kapott a verőtők vésése.
Ez a verőtővizsgálatnál is lényeges.
Egy poncolt részlet ismétlődése másképpen értékelendő, mint egy kézzel vésett, szabálytalan vonal vagy egyedi motívum pontos megismétlődése.
Mi az a verőtőkapcsolat?
Képzeljünk el három érmét.
Az első pénz előlapja az A jelű verőtővel, hátlapja az 1 jelű verőtővel készült:
A / 1
A második érme:
A / 2
Itt az előlapverőtő ugyanaz, a hátlap azonban már más.
A harmadik érme:
B / 2
Ennek előlapja új verőtő, a hátlap azonban megegyezik a második pénz hátlapjával.
Így egy egyszerű verőtőkapcsolati láncot kapunk:
A/1 → A/2 → B/2
Az első és második érme között a közös A előlap teremt kapcsolatot. A második és harmadik között pedig a közös 2-es hátlap.
Vagyis két érmének nem kell mindkét oldalán ugyanazzal a verőtővel készülnie ahhoz, hogy verőtőkapcsolat legyen közöttük.
Egyetlen közös elő- vagy hátlapverőtő is elegendő.
Miért cserélődött csak az egyik verőtő?
A két verőtő nem feltétlenül ugyanabban az ütemben használódott el.
Az egyik tovább használható maradhatott, miközben a másik elkopott, megrepedt vagy eltört.
Ha például az A előlapverőtő még megfelelő állapotban volt, de az 1-es hátlapi verőtő használhatatlanná vált, az A előlapot egy új, 2-es hátlappal is tovább használhatták.
Így jön létre az A/1 és A/2 páros.
Később az A verőtő is kieshetett a használatból, miközben a 2-es hátlap még tovább dolgozott, immár egy B jelű előlapverőtővel.
Ha elegendő fennmaradt érmét tudunk összehasonlítani, ezekből a kapcsolatokból egész verőtőláncok rajzolhatók fel.
A verőtőrepedés olyan lehet, mint egy ujjlenyomat
A használat során a verőtő állapota folyamatosan változhatott.
Kophatott, megrepedhetett, vagy akár kis darab is kitörhetett belőle.
Ennek nyoma megjelenhetett az elkészült pénzeken. A klasszikus verőtőrepedés például az érmén rendszerint kiemelkedő vonalként jelenik meg, mert a fém a veréskor benyomul a verőtő repedésébe.
Ha ugyanaz a sajátos repedés több pénzen is pontosan ugyanott jelenik meg, az rendkívül hasznos támpont lehet a közös verőtő felismerésében.
A verőtőhibák és az érme későbbi sérüléseinek elkülönítéséről a Verőtőhiba vagy sérülés? Nem mindegy, mit látsz az érmén című Kisokosban írtam részletesen.
De mi van, ha az egyik érmén nincs ott a repedés?
Ez még nem feltétlenül zárja ki a közös verőtövet.
A repedés ugyanis a verőtő használata közben is kialakulhatott.
Tegyük fel, hogy ugyanazzal a verőtővel már számos pénzt készítettek, amikor a szerszám megrepedt.
A korábban vert érméken természetesen még nem láthatjuk ezt a nyomot.
A későbbieken viszont már megjelenhet.
Ezért a verőtőhibák nemcsak az azonosításban lehetnek hasznosak, hanem bizonyos esetekben a verőtő különböző használati állapotainak sorrendjét is segíthetnek rekonstruálni.
A verőtő kopása relatív sorrendet is mutathat
Képzeljünk el több pénzt, amelyekről más részletek alapján már tudjuk, hogy ugyanazzal a verőtővel készültek.
Az egyik példányon még ép a verőtő képe.
Egy következőn megjelenik egy vékony repedés.
Egy harmadikon ugyanez a repedés már hosszabb vagy erősebb.
Egy későbbi példányon esetleg további kitörés is társul hozzá.
Ha valóban ugyanazon szerszám egymást követő állapotait látjuk, akkor relatív sorrendet állíthatunk fel.
Ez nem feltétlenül mondja meg, hogy az érméket pontosan melyik évben vagy hónapban verték.
Azt azonban megmutathatja, hogy melyik verőtőállapot volt korábbi és melyik későbbi.
Miért fontos mindez a numizmatikában?
A verőtőkapcsolatok vizsgálata jóval több annál, mint két hasonló érme összehasonlítása.
Nagyobb anyagon vizsgálva segítséget adhat egy pénztípus belső rendszerének és relatív időrendjének megértéséhez, megmutathatja különböző változatok kapcsolatát, valamint információt adhat a verőtövek használatáról és cseréjéről.
Egyes esetekben a pénzverés szervezéséről, az egymást követő kibocsátásokról vagy a verde működéséről is fontos adatokat szolgáltathat.
A nemzetközi numizmatikában ezért a die study önálló és széles körben alkalmazott kutatási módszer.
Mit nem bizonyít önmagában egy verőtőkapcsolat?
Itt is fontos óvatosan fogalmazni.
Ha két pénz egyik oldaláról biztosan megállapítható, hogy ugyanazzal a verőtővel készült, a közvetlen verőtőkapcsolat erősen bizonyítható.
Az ebből levont történeti következtetés azonban már külön kérdés.
A közös verőtő nagyon szoros kapcsolatot jelez két pénz között, de annak pontos értelmezéséhez további adatokra lehet szükség.
A verőtővizsgálat eredményeit ezért érdemes együtt értékelni az éremleletekkel, a metrológiai adatokkal, az ikonográfiával, a pénzverési technológiával és az írott történeti forrásokkal.
Fotó alapján is megállapítható?
Sok esetben igen, de a kép minősége rendkívül fontos.
A verőtővizsgálathoz nagy felbontású, éles és lehetőleg hasonló megvilágításban készült fotókra van szükség.
Kopás, gyenge verés, korrózió, eltérő fényirány vagy a pénz más szögből történő fényképezése könnyen eltüntethet vagy éppen felerősíthet bizonyos részleteket.
Ezért egyetlen hasonló vonal vagy betű alapján nem szabad biztos verőtőazonosságot kijelenteni.
Hogyan vizsgálnék meg két érmét?
Először pontosan azonosítanám mindkét pénzt. Ha még maga a típus sem biztos, előbb végigmennék a Milyen érme ez? – Így azonosítom lépésről lépésre útmutató lépésein.
Ezután külön vizsgálnám az előlapokat és külön a hátlapokat.
A két képet azonos állásba forgatnám, majd nem feltétlenül a legnagyobb motívummal kezdeném.
Megnézném a betűk formáját és helyzetét, a pontokat, a kisebb vonalakat, az apró szabálytalanságokat és ezek egymáshoz viszonyított helyzetét.
Ha találok egy egyezést, keresek még egyet.
Majd még egyet.
Minél több egymástól részben független, egyedi részlet ismétlődik pontosan ugyanabban a konfigurációban, annál erősebb a közös verőtő mellett szóló bizonyíték.
Ezután vizsgálnám meg a verőtő kopását, repedéseit vagy esetleges kitöréseit is.
Ugyanolyan – vagy tényleg ugyanaz?
Ez a verőtővizsgálat alapvető kérdése.
A típuskatalógus megmutathatja, hogy két érme ugyanahhoz a pénztípushoz tartozik.
A verőtővizsgálat ennél mélyebbre megy.
Azt kérdezi:
ugyanaz a kézzel elkészített szerszám hagyta-e rajtuk a nyomát?
Ha igen, akkor a két pénz között fizikai kapcsolat van. Ugyanannak a verőtőnek két fennmaradt lenyomatát tartjuk a kezünkben.
És amikor több ilyen kapcsolatot sikerül egymáshoz illeszteni, az egyes pénzek már nem elszigetelt tárgyakként állnak előttünk.
Lassan kirajzolódik mögöttük maga a pénzverés folyamata.
Források
- Tóth Csaba – Kiss József Géza – Fekete András: III. Béla kufikus jellegű rézpénzeinek osztályozása. Numizmatikai Közlöny, 2009–2010.
- Tóth Csaba: II. András pénzreformja. In: Veretek, utak, katonák. Gazdaságtörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Budapest, 2018.
- Gyöngyössy Márton: II. András kísérlete a pénzügyigazgatás reformjára. Kutatási helyzetkép. Történeti Tanulmányok XXXII, 2024.
- David Yoon / American Numismatic Society: Die Links and Sequences in Numismatics, 2025.
- Otto Mørkholm: The Life of Obverse Dies in the Hellenistic Period. In: Studies in Numismatic Method, 1983.
- Kapcsolódó Kisokos-cikkek
- Pénzverés a középkori Magyarországon – hogyan készült az érme képe poncolással?
- Verőtőhiba vagy sérülés? Nem mindegy, mit látsz az érmén
- Pénzverés régen és most – Hogyan készültek az érmék évszázadokkal ezelőtt?
- Az érme részei – Mit látunk egy pénzérmén?
- Milyen érme ez? – Így azonosítom lépésről lépésre