Ma már természetesnek vesszük, hogy a pénztárcánkban lévő érmék szinte tökéletesen egyformák. Ugyanaz a méret, ugyanaz a vastagság, azonos súly és hibátlan részletek. Ez azonban nem volt mindig így.
A középkorban és az ókorban a pénzverés teljesen más technológiával zajlott. Minden egyes érme mögött emberek munkája állt, ezért nincs két teljesen egyforma darab.
Ezután kivágták vagy levágták az úgynevezett érmelapkákat, amelyekből később az érmék készültek. Ezek mérete és súlya nem mindig volt teljesen egyforma, ezért gyakran utólag igazították őket.
A pénzveréshez két verőtövet használtak. Az alsó verőtő stabilan állt, erre helyezték az érmelapkát. A felső verőtövet kézzel illesztették rá, majd egy vagy több erős kalapácsütéssel ütötték bele a mintát a fémbe.
Egyetlen rosszul sikerült ütés már elég volt ahhoz, hogy az érme félrevertté váljon, vagy a minta csak részben jelenjen meg.
Előfordult:
A 19. századi ipari forradalom után a gőzgépek, később az elektromos és hidraulikus prések teljesen átalakították a pénzverést.
A kész lapkákat automata prések percenként akár több száz érmévé alakítják. Minden darab azonos méretű, súlyú és részletgazdagságú, majd szigorú minőségellenőrzésen esik át.
A modern technológiának köszönhetően ma már rendkívül ritka a hibás veret.
A középkorban és az ókorban a pénzverés teljesen más technológiával zajlott. Minden egyes érme mögött emberek munkája állt, ezért nincs két teljesen egyforma darab.
Hogyan készült egy érme régen?
A pénzverés első lépése a megfelelő fém előkészítése volt. Az aranyat, ezüstöt vagy rezet megolvasztották, majd rudakká vagy vékony lemezekké alakították.Ezután kivágták vagy levágták az úgynevezett érmelapkákat, amelyekből később az érmék készültek. Ezek mérete és súlya nem mindig volt teljesen egyforma, ezért gyakran utólag igazították őket.
A pénzveréshez két verőtövet használtak. Az alsó verőtő stabilan állt, erre helyezték az érmelapkát. A felső verőtövet kézzel illesztették rá, majd egy vagy több erős kalapácsütéssel ütötték bele a mintát a fémbe.
Egyetlen rosszul sikerült ütés már elég volt ahhoz, hogy az érme félrevertté váljon, vagy a minta csak részben jelenjen meg.
Miért nincs két egyforma középkori érme?
Mivel minden darabot kézzel készítettek, természetesek voltak az apró eltérések.Előfordult:
elcsúszott verés, részleges lenyomat, repedt verőtő, eltérő, központosítás, szabálytalan érmelapka, kisebb súlykülönbségek.
Ma ezek közül sokat a gyűjtők kifejezetten érdekes veretváltozatként tartanak számon.
A gépi pénzverés megjelenése
A 16–17. századtól Európában fokozatosan megjelentek a csavarpréses, majd később a hengerműves pénzverdék. Ezek már sokkal egyenletesebb minőségű érméket készítettek.A 19. századi ipari forradalom után a gőzgépek, később az elektromos és hidraulikus prések teljesen átalakították a pénzverést.
Hogyan készülnek az érmék napjainkban?
A modern pénzverdékben számítógéppel tervezik meg az érméket. A verőtöveket nagy pontosságú CNC-gépek és lézeres technológiák segítségével készítik el.A kész lapkákat automata prések percenként akár több száz érmévé alakítják. Minden darab azonos méretű, súlyú és részletgazdagságú, majd szigorú minőségellenőrzésen esik át.
A modern technológiának köszönhetően ma már rendkívül ritka a hibás veret.
Melyik értékesebb?
Sokan azt gondolják, hogy a régi pénzek azért különlegesek, mert kevés maradt belőlük. Ez részben igaz, de legalább ennyire fontos az is, hogy minden egyes darab egyedi.
Ha kézbe veszünk egy Árpád-kori dénárt, egy római denariust vagy egy Habsburg tallért, könnyen elképzelhetjük azt a mestert, aki évszázadokkal ezelőtt néhány kalapácsütéssel elkészítette.
A modern pénzek technikai szempontból tökéletesek. A régi érmék viszont emberi kezek munkáját őrzik. Talán éppen ezért érzünk egészen mást, amikor egy több száz vagy akár kétezer éves pénzérmét tartunk a kezünkben.
Ha kézbe veszünk egy Árpád-kori dénárt, egy római denariust vagy egy Habsburg tallért, könnyen elképzelhetjük azt a mestert, aki évszázadokkal ezelőtt néhány kalapácsütéssel elkészítette.
A modern pénzek technikai szempontból tökéletesek. A régi érmék viszont emberi kezek munkáját őrzik. Talán éppen ezért érzünk egészen mást, amikor egy több száz vagy akár kétezer éves pénzérmét tartunk a kezünkben.
Kapcsolódó cikkek: