L. Titurius Sabinus dénárjai
A római köztársaság pénzein nem mindig istenek és megszemélyesített erények mesélnek Rómáról. A Kr. e. 1. században egyre gyakrabban jelentek meg olyan képek, amelyek a pénzverésért felelős magistratusok nevéhez, családi hagyományaihoz vagy Róma legendás múltjához kapcsolódtak.
L. Titurius L.f. Sabinus Kr. e. 89-ben vert dénárjai ennek különösen látványos példái. Egyetlen érmesorozatban találkozhatunk Titus Tatius szabin királlyal, a szabin nők elrablásával és Tarpeia árulásának történetével.
A pénzek így szinte Róma eredetmondáinak apró, ezüstbe vert képeskönyvévé válnak.
Titus Tatius a dénár előlapján
L. Titurius L.f. Sabinus Kr. e. 89-ben működött pénzverő magistratusként, dénárjait Rómában verték.
Az előlap meghatározó alakja Titus Tatius, a szabinok legendás királya. Szakállas portréja jobbra néz, mögötte rendszerint a SABIN felirat olvasható. Az egyes változatokon további jel vagy szimbólum is megjelenhet.
A választás aligha független a pénzverő Sabinus cognomenjétől. Csábító lenne ebből egyenesen szabin származására következtetni, de ezt óvatosan kell kezelnünk: maga a családi kapcsolat nem tekinthető bizonyítottnak.
A pénz képi programja viszont kétségtelenül szabin történetekre épül.
Kik voltak a szabinok?
A szabinok az ókori Itália középső részén élő népek közé tartoztak, történetük pedig már Róma legkorábbi hagyományaival összefonódott.
A római eredetmondák szerint Romulus új városának komoly problémával kellett szembenéznie: kevés nő élt a közösségben, ezért a város jövője is bizonytalannak látszott. A környező népek nem akartak házassági kapcsolatot létesíteni a rómaiakkal.
A római hagyomány erre adott válasza lett az ókor egyik legismertebb története.
A szabin nők elrablása
A történet szerint a rómaiak ünnepséget rendeztek, amelyre a környező közösségeket is meghívták. Az esemény során a római férfiak elragadták a jelen lévő fiatal nőket. A tett háborúhoz vezetett.
L. Titurius Sabinus egyik dénártípusának hátlapján éppen ez a jelenet jelenik meg: két férfi egy-egy szabin nőt visz el. Alattuk a pénzverő nevét jelölő L·TITVRI felirat olvasható.
A jelenetet a Crawford-katalógus a 344/1 típuscsaládba sorolja.
Amikor a nők állították meg a háborút
A szabinok Titus Tatius vezetésével háborút indítottak Róma ellen. A római hagyomány szerint végül maguk az elrabolt nők léptek közbe a két fél között.
Addigra már római férjekhez kötődtek és gyermekeik születtek. Az egyik oldalon apáik és rokonaik, a másikon férjeik álltak. A történet szerint közbelépésük vetett véget a küzdelemnek.
A római és szabin közösség ezt követően egyesült, és a hagyomány egy ideig Romulust és Titus Tatiust közös uralkodóként ábrázolta.
Így válik érthetővé a dénár előlapja is: Tatius nem egyszerűen Róma egykori ellensége, hanem a város legendás történetének egyik szereplője.
Tarpeia: ugyanennek a történetnek a sötétebb oldala
L. Titurius Sabinus egy másik dénártípusa ugyanebből a római–szabin mondakörből választott jelenetet, de egészen más hangulatban.
Ez Tarpeia története.
A hagyomány szerint Tarpeia beengedte a szabin harcosokat a római fellegvárba. Jutalmul azt kérte, amit a szabinok a bal karjukon viseltek. A történet legismertebb változatában az arany karperecekre gondolt.
A szabinok azonban nemcsak ékszereket viseltek azon a karjukon, hanem pajzsokat is.
Tarpeia jutalma így egyben büntetése lett: a harcosok pajzsaikkal sújtották agyon, illetve temették maguk alá.
Egy haláljelenet egy római dénáron
L. Titurius Sabinus Crawford 344/2 dénárjain a hátlap ezt a drámai pillanatot ábrázolja.
Tarpeia középen áll vagy térdre rogy, körülötte és alatta pajzsok láthatók. Két oldalán egy-egy harcos emeli fölé a pajzsát. A jelenet felett félhold és csillag motívuma jelenhet meg, alul pedig ismét a pénzverő neve olvasható.
Az előlap itt is Titus Tatius portréját viseli.
A két érmetípus tehát ugyanannak a legendakörnek két különböző epizódját helyezi egymás mellé: a szabin nők elrablását és Tarpeia árulását.
Miért éppen Kr. e. 89-ben?
A dátum különösen érdekes. Kr. e. 89 a szövetséges háború, vagyis a Social War időszakára esik, amikor Róma és több itáliai szövetségese súlyos háborút vívott egymással. A konfliktus egyik alapvető kérdése az itáliai szövetségesek politikai helyzete és a római polgárjog volt.
Ebben a környezetben különösen figyelemreméltó egy olyan pénzsorozat, amely Róma és egy másik itáliai nép konfliktusának, majd összekapcsolódásának ősi történetét idézte fel.
Ennél azonban nem érdemes tovább mennünk a bizonyítékoknál. Nem tudjuk biztosan, hogy L. Titurius Sabinus képtípusait közvetlen politikai üzenetnek szánta-e a szövetséges háború eseményeire. A kronológiai egybeesés és a téma mindenesetre figyelemre méltó.
A név mint képi program
A köztársaság kori római pénzek egyik izgalmas sajátossága, hogy a pénzverők egyre gyakrabban használták az érméket saját nevükhöz vagy családi hagyományaikhoz kapcsolható történetek bemutatására.
L. Titurius esetében ehhez már a név is elegendő kiindulópontot adott: Sabinus – szabin.
Az előlapra szabin király került. A hátlapokra pedig Róma szabin eredetmondáinak legismertebb jelenetei.
Akár valódi családi hagyomány húzódott meg mögötte, akár elsősorban a cognomen kínálta a kapcsolatot, az eredmény rendkívül következetes képi program lett.
Egy apró ezüstpénz, amely Róma eredetéről mesél
L. Titurius Sabinus dénárjai azért különösen érdekesek, mert megmutatják, mennyi történetet lehetett egy apró ezüstkorongra sűríteni.
Tatius portréja önmagában csak egy szakállas férfifejnek tűnhet. A hátlap jelenetei azonban rögtön megadják a kulcsot: elrabolt nők, egy áruló lány, felemelt pajzsok, rómaiak és szabinok.
Aki felismerte ezeket a képeket, annak az érme egy egész történetsort idézett fel Róma legendás múltjából.
És éppen ez teszi a köztársaság kori dénárokat többé egyszerű fizetőeszköznél: olyan tárgyak, amelyeken néhány gramm ezüstön elfért egy család neve, egy politikai korszak és Róma emlékezete. Érme vásárlása
Kapcsolódó cikk: