Egy király, aki fegyver nélkül ment az ellenség közé
1203 őszén két magyar sereg állt egymással szemben Varasd közelében. Az egyik élén Imre király, a másikon lázadó öccse, András herceg állt. A király helyzete reménytelennek látszott: híveinek egy része elpártolt tőle, ellenfele pedig túlerőben volt. Imre ekkor letette a fegyvereit, csak királyi pálcáját tartotta meg, és egyedül indult el András táborába.
A közel kortárs Spalatói Tamás elbeszélése szerint a fegyveresek nem mertek kezet emelni a törvényes királyra. Imre odalépett öccséhez, elfogta, majd átvezette saját táborába. Nehéz eldönteni, mennyit színezett a történeten a krónikás, a jelenet mégis pontosan megmutatja, mire épült a középkori uralkodói hatalom: a király személye és származása önmagában is politikai erőt jelentett.
III. Béla örököse és András ellenfele
Imre III. Béla idősebb fiaként készült a trónra. Apja már gyermekkorában megkoronáztatta, hogy biztosítsa az öröklést, majd 1196-ban valóban ő követte a magyar trónon. Öccsének, Andrásnak jelentős vagyont hagyott, amelyből a hercegnek keresztes hadjáratot kellett volna vezetnie. András azonban a kapott erőforrásokat inkább saját hatalmi bázisának kiépítésére használta.
A testvérek viszálya Imre uralkodásának visszatérő eseménye lett. A király nem csupán belháborúkkal foglalkozott: Horvátország és Dalmácia ügyei, valamint a szerb és bolgár hatalmi küzdelmek is alakították politikáját. Rövid uralma ezért jóval több volt nyolc csendes esztendőnél. Imre egy erős apai örökséget próbált megtartani, miközben saját családján belül kellett megvédenie a koronát.
1204-ben, súlyos betegen, megkoronáztatta kisfiát, III. Lászlót, majd Andrásra bízta a gyermek gyámságát és az ország kormányzását. A hagyomány szerint Imre 1204. november 30-án halt meg. Fia csak néhány hónappal élte túl, így 1205-ben végül az a II. András került a trónra, akivel Imre éveken át küzdött.
Imre pénzei egy korszak határán
Gyöngyössy Márton a 12. századi magyar pénzverést „aprópénz-korszakként” mutatja be. Könyves Kálmán idejétől egyre kisebb, könnyebb és perem nélküli ezüstpénzek készültek. A pénzújításból a királyi kincstár rendszeres bevételhez jutott: a régi pénzeket időről időre új kibocsátásra kellett váltani, a beváltás különbözete pedig a kamara haszna lett.
Ezeknek az apró vereteknek a feliratai gyakran elnagyoltak vagy teljesen hiányoznak. Emiatt egyes típusokat csak az éremkép, a tömeg, a veréstechnika, a kincsleletek és a verőtő-összefüggések alapján lehet egy uralkodóhoz kapcsolni. III. Béla a rézpénzekkel végzett kísérletei után ismét jobb minőségű ezüstpénzeket veretett; Imre pénzverése ezt az örökséget folytatta.
Tóth Csaba, Kiss József Géza és Fekete András korszerű katalógusa tudatosan Imrével zárja első kötetét. A szerzők szerint II. András korában technikai és pénztörténeti szempontból is új korszak kezdődött. I. András második pénztípusától Imréig a magyar dénárokon sziglák, vagyis apró megkülönböztető jelek sokasága fordul elő; II. András pénzeinél ez a régi sziglarendszer megszűnt. Imre dénárjai tehát nemcsak egy rövid uralkodás emlékei, hanem egy hosszú pénzverési korszak utolsó darabjai is.
A biztosan Imréhez köthető HENRICVS-dénár
Imre legismertebb és legbiztosabban meghatározható pénze az a ritka ezüstdénár, amelynek előlapján három sorban a HE / NRIC / VS betűk olvashatók. Együttesen a HENRICVS nevet adják ki. A hátlapon vonalkörben R-szerű monogram látható, két oldalán egy-egy ponttal.
A CoinPoint saját példánya mindössze 0,36 gramm, mégis meglepően tisztán őrzi a betűsort. Az NGC az érmét MS 61 állapotúnak minősítette. A katalógushivatkozások: CNH I 113; H 74; ÉH 126; EK I 16/1; CAC I 19.1. A 0,36 gramm ennek a konkrét példánynak a mért tömege, nem az egész típus minden darabjára érvényes súlyszabvány.
Miért HENRICVS szerepel a pénzen, ha a királyt Imrének hívjuk? A név középkori latin alakja nem volt teljesen egységes. Imre okleveleiben többek között a Hemericus, Hemiricus, Emricus és Henricus forma is előfordult, a korszak egyik királylistája pedig Henricus rexként nevezte meg. A felirat tehát nem egy másik uralkodóra utal: éppen a király nevének kiírása teszi ezt a típust különösen fontos és biztos támponttá.
Öt típus az Ezüstkönyvben – de nem azonos bizonyossággal
Lengyel András Ezüstkönyv I. című katalógusa öt dénárt közöl Imre neve alatt. Az EK 16/1 a fent bemutatott HENRICVS-típus, amelynek uralkodói besorolását maga a felirat támasztja alá. A további négy darabnál már óvatosabban kell fogalmaznunk.
Az EK 16/2 – CNH I 114, H 75, ÉH 63 – keresztekkel négy részre osztott előlapján olyan betűk jelennek meg, amelyeket a kutatás Imre nevéhez és a rex cím rövidítéséhez kapcsol. A régebbi Éremhatározó ezt tévesen II. Géza alatt szerepeltette; az Ezüstkönyv a felirat alapján Imréhez sorolja.
Az EK 16/3 és EK 16/4 korábban bizonytalan meghatározású veretként szerepelt. Előlapjukat keresztek, félholdak, pontok, csillagok és betűszerű jelek töltik ki. Lengyel András a vésési és formai hasonlóságok alapján inkább Imre pénzei közé helyezi őket. Ez szakmailag indokolt katalógusi álláspont, de a besorolás bizonyossága nem azonos a teljes királynevet hordozó EK 16/1-ével.
Az EK 16/5 a régebbi fő katalógusokban még önálló számmal sem rendelkezett. Egyik oldalán keresztekkel lezárt vízszintes vonal és H betűk, a másikon szembenéző, erősen stilizált portré látható. A darabot az Az Érem 2007. évi első számában tették közzé. A típus jól mutatja, hogy az Árpád-kori pénzek rendszerezése nem lezárt feladat: egy új példány vagy egy pontosabb összehasonlítás később is módosíthatja a katalógusok képét.
Mire figyelj Imre dénárjánál?
A HENRICVS-dénárnál először ne az érme egészét, hanem a három betűsort vizsgáld. A HE, NRIC és VS részletei együtt sokkal biztosabb támpontot adnak, mint egyetlen kopott betű. Ezután nézd meg a hátlapi vonalkört, a monogram formáját és a mellette elhelyezett pontokat.
- Központosság: az apró lapkáról könnyen lemaradhat a név egy része, ezért értékes megfigyelési szempont a teljesebb betűsor.
- Felület: különítsd el az eredeti verési nyomokat a későbbi karcoktól, hajlítástól vagy tisztítástól.
- Tömeg és méret: mindig az adott példány adataként jegyezd fel; egyetlen darabból ne állapíts meg általános szabványt.
- Katalógus: az ÉH-, H-, CNH-, EK- és CAC-szám együtt segít összevetni a régebbi és az újabb meghatározásokat.
- Minősítés: a tokos állapotbesorolás hasznos adat, de a típus és a változat ellenőrzését nem helyettesíti.
Kapcsolódó érmék és ajánlott katalógus
Imre pénzei igazán akkor kerülnek történeti környezetbe, ha apja és utóda vereteivel együtt nézzük őket. A CoinPoint kínálatában összehasonlítható egy III. Béla ÉH 99 dénár és egy II. András ÉH 154 dénár. További darabok az Árpád-házi pénzek kínálatában találhatók; az aktuális készletet mindig a termékoldalak mutatják.
A részletes meghatározáshoz a CoinPointnál is elérhető Tóth Csaba – Kiss József Géza – Fekete András: Az Árpád-kori magyar pénzek katalógusa I. az egyik legfontosabb modern kézikönyv. A klasszikus katalógusszámok és az Ezüstkönyv eltérő rendszerének megértéséhez olvasd el a numizmatikai rövidítésekről szóló útmutatót is.
Kapcsolódó CoinPoint Kisokos-cikkek
A néhány tized grammos királyi név
Imre király alakját a fegyvertelenül megtett néhány lépés tette emlékezetessé. Dénárja ennél is kisebb: elfér egy ujjbegyen, tömege alig néhány tized gramm. A három sorba rendezett HENRICVS név mégis túlélte a testvérháborút, a dinasztia későbbi fordulatait és több mint nyolc évszázadot.
Talán éppen ez adja az érme különleges erejét. Nem egyszerűen egy ritka Árpád-házi pénzt látunk benne, hanem egy rövid uralkodás és egy lezáruló pénzverési korszak kézzelfogható tanúját. Imre 1204. november 30-i halálára emlékezve a dénár arról is mesél, hogy néha egy király neve és tekintélye nagyobb erő lehetett, mint egy egész felfegyverzett sereg.
Felhasznált szakirodalom és források
- Lengyel András: Ezüstkönyv I. 997–1307 – Középkori magyar ezüstpénzverés. Muonas Befektetési Kft., Budapest, 2019, 79.
- Tóth Csaba – Kiss József Géza – Fekete András: Az Árpád-kori magyar pénzek katalógusa I. I. (Szent) István királytól Imréig. Martin Opitz Kiadó, Budapest, 2018.
- Gyöngyössy Márton: Magyar pénztörténet (1000–1526). In: Magyar középkori gazdaság- és pénztörténet. Bölcsész Konzorcium, 2006, 231–235.
- Kristó Gyula: Imre herceg (és király) nevéről. Magyar Nyelv, 96. évfolyam, 2000/3.
- Szabados György: Lefegyverző fegyvertelenség – 1204. november 30-án hunyt el Imre király. Magyarságkutató Intézet.
- A bemutatott EK I 16/1 dénár példányadatai és fényképei: CoinPoint; NGC 4883990-007.