Egy gyermek, akit a dinasztikus harcokban megvakítottak, később Magyarország királya lett. II. Béla történetének ezt a fordulatát sokan ismerik. A pénzei azonban már kevesebbeknek jutnak eszükbe: apró ezüstdarabok, amelyeken arcok, keresztek, félholdak és különös jelcsoportok férnek el néhány milliméteren.
Ha egymás mellé teszünk néhány különböző dénárt, rögtön kiderül, hogy Vak Béla pénzverése önálló gyűjtési témának is változatos. Nézzük meg, milyen történet áll mögöttük, és mire érdemes figyelni a konkrét érméken.
Hogyan lett a megvakított gyermekből király?
Béla Álmos herceg fia volt. Apja és Könyves Kálmán trónviszálya az 1110-es évek közepén kegyetlen fordulatot vett: Kálmán parancsára Álmost és a gyermek Bélát is megvakították. A hatalmi küzdelem így a következő nemzedék életét is meghatározta.
Béla később II. István támogatását élvezte, és feleségül vette Ilonát, Uroš szerb uralkodó leányát. II. István halála után, 1131-ben került trónra. Uralkodásában Ilona királyné fontos szerepet játszott; a királyi udvar és a támogató főurak együtt biztosították hatalmának hátterét.
A trón megszerzése nem zárta le azonnal a küzdelmeket. Borisz trónkövetelő 1132-ben fegyveresen lépett fel ellene, de Béla megőrizte királyságát. 1141. február 13-án bekövetkezett halála után fia, II. Géza követte a trónon. [1]
A családi konfliktus másik oldaláról a Könyves Kálmánról és pénzeiről szóló cikkünkben olvashatsz.
Miért ilyen aprók Vak Béla pénzei?
A nagyított termékfotókon könnyű elfelejteni a valódi méretet. Az itt bemutatott négy példány átmérője mindössze 9–12 milliméter, tömegük pedig 0,17 és 0,34 gramm közé esik. Ezek a konkrét érmék adatai, nem valamennyi II. Béla-pénzre érvényes szabványértékek. [4]
Gyöngyössy Márton pénztörténeti összefoglalása a 12. századot külön „aprópénz-korszakként” tárgyalja. A kis méretű veretek világában a pénzújítás is fontos szerepet kapott: a korábbi pénzeket új kibocsátásokra váltották, és a beváltás a kincstár számára bevételt jelentett. Gyöngyössy II. Béla korához már évenkénti pénzújítást kapcsol. [2]
Ez segít megérteni, miért érdemes a pénztípusokat és változatokat együtt vizsgálni. Az érmék keltezésénél feltüntetett 1131–1141 az uralkodás időszakát jelöli; önmagában nem mondja meg, melyik évben verték az adott darabot. A katalógusszám sem évszám: egy meghatározott típus azonosítását szolgálja.
Négy dénár, négy különböző éremkép
A következő példányok a CoinPoint II. Béla-kínálatából származnak. Az ÉH-hivatkozásokat és a méretadatokat a termékadatlapok szerint közöljük. A képekre kattintva az adott érme adatlapja nyílik meg, ahol az aktuális ár és elérhetőség is látható. [4]
ÉH 43 – Egy arc a jelképek között
Az első pénzen könnyen felismerhető a stilizált emberi arc. Körülötte íves, félholdas és ékszerű elemek sorakoznak; a másik oldalon körbe foglalt keresztmotívum látható. A részletek olyan sűrűn helyezkednek el, hogy érdemes külön megnézni az arcot, majd a körülötte kialakított kompozíciót.
A kis arcot ne kezeljük Béla hiteles arcképeként, és a szemek megformálásából se próbáljuk kiolvasni a megvakítás történetét. A biztosan megfigyelhető forma és a hozzá kapcsolt történeti magyarázat két külön kérdés.
ÉH 46 – Ívek és körbe zárt kereszt
Ezen a példányon az egyik oldalt hurkolt, íves formákból felépülő kompozíció tölti ki. A másik oldalon a központi keresztet körök és kisebb jelek veszik körül. Jól látható, hogy a két oldal eltérő nagyságú felületet tölt ki: a kisebb hátlapi kép körül több üres rész marad.
Érdemes ezt összehasonlítani az előző dénárral. Az általános szerkezetben van hasonlóság, a központi ábrázolás mégis egészen más benyomást kelt. Már két darab egymás mellé helyezése is megmutatja, miért érdekes típusok szerint gyűjteni.
ÉH 48 – Kilenc milliméteren is sok részlet
A harmadik pénz mindössze 9 milliméter átmérőjű. Az apró felületen mégis pontok, félholdas formák és központi motívumok különíthetők el. A másik oldalon ismét megfigyelhető a körök közé rendezett, kisebb ábrázolás.
Az ilyen érménél a nagyítás különösen hasznos, de a méretadat legalább ennyire fontos. A fényképen feltűnő apró részlet a valóságban alig látható lehet. Vásárlás előtt ezért együtt érdemes nézni a képet, az átmérőt, a tömeget és a leírást.
ÉH 53 – A kereszt uralja az éremképet
A negyedik dénáron a hosszú szárú kereszt azonnal magára vonja a figyelmet. Szárai között pontok helyezkednek el, körülötte további kisebb motívumok láthatók. A másik oldalon egy kisebb, körbe foglalt kereszt jelenik meg.
Ez jó összehasonlítási pont az arcos ÉH 43 mellett. A két típus ugyanahhoz az uralkodói gyűjtési körhöz tartozik, de már első pillantásra eltérő kompozíciót mutat. Egy kezdődő sorban éppen az ilyen, jól felismerhető különbségek segítenek eligazodni.
Mit jelentenek a pontok és mellékjegyek?
A fő éremkép megismerése után kezd igazán érdekessé válni a részletek összevetése. A szigla az Árpád-kori numizmatikában az apró megkülönböztető jelekre használt elnevezés. Azonos alaptípus példányain eltérhet a jelek száma, helyzete vagy kapcsolata a központi motívummal.
Egy apró eltérés azonban még nem jelent önálló típust vagy különleges ritkaságot. Előbb azt kell tisztázni, hogy valóban a verőtőbe készített jelről van-e szó, és nem kopás, sérülés vagy hiányos verés okozza-e a látott különbséget.
Kiss József Géza és Ujszászi Róbert tanulmánya a késő Árpád-kori jegyrendszerekről jól mutatja, mennyi nyitott kérdés maradt a jelzések szerepe körül. A későbbi korszakra adott magyarázatokat sem lehet automatikusan Vak Béla pénzeire átvinni. Egy pont vagy betű alapján önmagában nem nevezhetünk meg biztosan verdét vagy pénzverőmestert. [3]
Melyik dénárral érdemes kezdeni?
Első darabnak olyan példányt érdemes választani, amelyen jól felismerhető a típus fő motívuma. Az arcos ábrázolás, a jellegzetes íves kompozíció vagy a nagy kereszt mind jó kapaszkodó lehet. Utána következhet egy másik típus, amellyel már össze is tudjuk hasonlítani.
Haladóbb gyűjtőként egyetlen alaptípus változatai felé is elindulhatunk. Ilyenkor hasznos mindkét oldalról következetesen fényképet készíteni, és feljegyezni a méretet, tömeget, katalógushivatkozást, valamint a megfigyelt eltérést. Így a gyűjtemény később is áttekinthető marad.
A részletesebb induláshoz az Árpád-házi érmék gyűjtéséről szóló útmutatónk ad további támpontokat.
Egy király története apró ezüstpénzeken
Vak Béla történetét a trónharcok felől közelítjük meg, a dénárok azonban egy másik nézőpontot is kínálnak. Az udvar nagy eseményei mellett megmutatják a királyság pénzverésének aprólékos tárgyi világát: az ismétlődő motívumokat, az eltérő kompozíciókat és a megfigyelésre váró részleteket.
Ha szeretnéd egymás mellett megnézni a különböző típusokat, a II. (Vak) Béla pénzeit bemutató kínálatunkban további példányokat találsz. Innen egyetlen uralkodó dénárjaival is elindulhatsz az Árpád-kori magyar pénzek megismerése felé.
Felhasznált szakirodalom és források
- [1] Tarján M. Tamás: 1141. február 13. – II. (Vak) Béla király halála. Rubicon, Kalendárium. A történelmi háttérhez.
- [2] Gyöngyössy Márton: Magyar pénztörténet (1000–1526). In: Ferenczi László – Laszlovszky József – Szabó Péter (szerk.): Magyar középkori gazdaság- és pénztörténet. Jegyzet és forrásgyűjtemény. Bölcsész Konzorcium, 2006. Különösen 231–233.
- [3] Kiss József Géza – Ujszászi Róbert: Megjegyzések a késő Árpád-kori pénzek jegyrendszereinek kérdéseivel kapcsolatban. Numizmatikai Közlöny CXII–CXIII (2013–2014), 43–60. Megjelent: 2015. A jegyrendszerek kutatásának módszertani hátteréhez.
- [4] CoinPoint: a bemutatott w9405, w8406, w5420 és w4042 példányok fent hivatkozott termékadatlapjai és fényképei.
Ajánlott katalógus a továbblépéshez
Tóth Csaba – Kiss József Géza – Fekete András: Az Árpád-kori magyar pénzek katalógusa I. I. (Szent) István királytól Imréig. Opitz Numismatica 1. Martin Opitz Kiadó, Budapest, 2018. ISBN 978-963-9987-26-5. A kötet