Harminc pénzdarab egy kétezer éves történetben
Az evangéliumi történet Jeruzsálembe vezet, Jézus életének utolsó napjaiba. Máté elbeszélése szerint Iskarióti Júdás felkeresi a főpapokat, és pénzt kér azért, hogy kezükre adja Jézust. A megállapodás összege harminc ezüstpénz. Később, amikor Jézust elítélik, Júdás visszaviszi, majd a templomba dobja a pénzt. [1]
A jelenetet sokszor ábrázolták festményeken és filmeken: erszény, asztalra szóródó érmék, megcsillanó ezüst. A numizmatikus számára azonban itt kezdődik a kérdés. Milyen pénzeket kellene az asztalra képzelnünk?
Mit nevez meg pontosan az evangélium?
Máté szövegének görög kifejezése, a triakonta argyria, harminc ezüstpénzt jelöl. A megfogalmazás nem azonosít egyértelműen címletet, kibocsátót vagy verdehelyet. Az érmék portréjáról, feliratáról és évszámáról sem kapunk leírást. [1, 6]
Ezért a „harminc ezüst” kifejezést nem fordíthatjuk át automatikusan harminc római dénárra. A dénár ismert ezüstpénz volt, de az ókori Közel-Keleten más ezüstcímletek is forogtak.
A kutatás így két külön feladattal szembesül: megvizsgálni az elbeszélés szóhasználatát, majd összevetni azt a korabeli pénzforgalommal. Az eredmény valószínű azonosítás lehet, nem a konkrét harminc érme meghatározása.
A legismertebb jelölt: a türoszi sékel
A hagyományos numizmatikai magyarázat egyik legerősebb jelöltje a türoszi sékel. Türosz, más néven Tyros, a mai Libanon területén fekvő föníciai város volt. Nagy címletű ezüstpénzei Jeruzsálem pénzforgalmában és a templomi befizetésekben is fontos szerepet kaptak. [4, 5]
A sékel elnevezés eredetileg súlyegységet jelölt; ebben az esetben azonban már vert ezüstpénzről beszélünk. A türoszi sékelek mellett félsékelek is készültek, hasonló éremképpel. [5, 6]
Az azonosítás mellett elsősorban a pénztípus helyi szerepe szól. Júdás történetében a főpapok és a templom is megjelenik, így indokolt megvizsgálni azt az ezüstpénzt, amelyet ebben a környezetben használtak. Ez összefüggésen alapuló következtetés, önmagában nem bizonyíték.
Miért kapcsolódott ez a pénz a jeruzsálemi templomhoz?
A templomi hozzájárulás hagyományos éves összege személyenként fél sékel volt. A türoszi ezüstpénzeket jó ezüsttartalmuk miatt előnyben részesítették az elszámolásnál. A különféle pénzekkel érkező embereknek ezért pénzváltókra is szükségük lehetett. [4]
Mai szemmel meglepő, hogy az ilyen célra használt érme egy föníciai istenség képmását viselte. A templomi fizetési gyakorlatot azonban nem érthetjük meg pusztán az éremkép alapján: a pénz elfogadott ezüstminősége és elszámolási szerepe is számított.
A türoszi sékel így több kultúra találkozásának tárgyi emléke. Föníciai eredetű képi hagyományt és görög feliratot hordozott, miközben a jeruzsálemi templom pénzügyeihez is kapcsolódott.
Mit látunk egy türoszi sékelen?
Az előlap jellegzetes alakja Melqart, Türosz városának istensége, akit a görög világ Héraklésszel azonosított. Babérkoszorús fejét rendszerint jobbra fordulva ábrázolták; nyakánál oroszlánbőr jelenhet meg.
A hátlapon balra álló sas látható, mellette pálmaág és különféle jelek. A mezőben évjelzés, betűk vagy monogramok is helyet kaphatnak. A jellegzetes görög körirat:
ΤΥΡΟΥ ΙΕΡΑΣ ΚΑΙ ΑΣΥΛΟΥ
Ennek értelme: „a szent és sérthetetlen Türoszé”. A szöveg a kibocsátó várost nevezi meg. [3]
Az éremképek tehát nem Júdást vagy az evangéliumi történetet ábrázolják. A bibliai kapcsolatot a pénztípus feltételezett használata teremti meg.
Mekkora ezüstpénzekről beszélünk?
A Roman Provincial Coinage adatbázisában az RPC I 4657 számú, Kr. u. 18/19-re keltezett kibocsátás átlagos tömege 13,99 gramm, átlagos átmérője 26 milliméter. Ezek ennek a konkrét típusnak az adatai; egyes példányok ettől eltérhetnek. [3]
Ha szemléltetésként harminc, egyenként körülbelül 14 grammos sékellel számolunk, nagyjából 420 gramm össztömeget kapunk. Ez az érmék teljes tömege lenne, nem ugyanennyi színezüst.
A számítás feltételes: azt mutatja meg, mit jelentene a türoszi sékeles értelmezés. Nem bizonyítja, hogy valóban ezt a címletet fizették ki, és a pénz korabeli vásárlóerejét sem határozza meg.
Miért éppen harminc?
A harmincas összegnek fontos ószövetségi háttere van. Zakariás könyvében a pásztor szolgálatának ellenértékeként harminc ezüst jelenik meg; a jelenetben az összeg a szolgálat lebecsülését fejezi ki. Máté Júdás-elbeszélése ehhez a szövegvilághoz is kapcsolódik. [1, 2]
A Kivonulás könyve pedig harminc sékel ezüst kártérítést ír elő annak a rabszolgának a tulajdonosa számára, akinek szolgáját ökör öli meg. Ez egy meghatározott jogi eset előírt összege. Nem tekinthető minden korszakban érvényes, általános rabszolgaárnak. [2]
A harminc ezüst jelentését ezért a korabeli pénzérték mellett a bibliai utalások is alakítják. A történetben az összeg erkölcsi és teológiai szerepet is kap.
Mennyit érhetett a harminc ezüst?
A válasz már a címlet azonosításánál bizonytalanná válik. Más összeget jelent harminc dénár, mint harminc sékel, és a különböző pénzek közötti átváltás is körültekintést igényel.
A szakirodalomban találunk dénárra és munkanapokra átszámított becsléseket. Ezeket azonban a választott érmetípus, az alkalmazott értékarány és a munkabérre vonatkozó feltételezés együtt határozza meg. A Júdásnak kifizetett összeghez így nem rendelhető biztosan egyetlen havi kereset vagy mai forintérték. [6]
A kézzelfoghatóbb kiindulópont maga az érme: a türoszi sékeles értelmezés nagy méretű, jó ezüstből készült pénzekkel számol.
Jézus korának más pénzei a gyűjtők kezében
A térség mindennapi pénzforgalmához apró bronzok is tartoztak. A CoinPoint kínálatában szereplő Pontius Pilatus bronzprutahja például ugyanennek a történelmi környezetnek egy másik pénztípusát képviseli.
A prutah kis értékű bronzpénz; a harminc ezüst leggyakoribb azonosítása ezzel szemben nagyobb ezüstcímlethez vezet. A korszak pénzeit gyűjtve éppen ezeket az eltérő szerepeket érdemes megfigyelni. Pilatus vereteiről részletesebben a Pontius Pilatus pénzeit bemutató Kisokos-cikkben olvashatsz.
Poncius Pilátus bronzprutahja
Az ezüstpénzek mellett érdemes a júdeai bronz aprópénzeket is megismerni. Az alábbi két darab korábban készült: az egyik Augustus uralkodásának, a másik a Hasmoneus-dinasztia pénzverésének emléke. A keltezésük különbözik az evangéliumi események idejétől.
Marcus Ambibulus helytartó pénze Augustus korából
Alexander Jannaeus prutahja – a korábbi júdeai pénzverésből
A júdeai pénzverés további darabjait a CoinPoint júdeai érmekínálatában nézheted meg. A fenti termékfotók bronzpénzeket mutatnak; Júdás harminc ezüstjének lehetséges érmetípusát a cikkben ismertetett türoszi sékel képviseli.
Egy érmetípus és egy történet határán
Gyűjtőként a türoszi sékel attól különleges, hogy egy ismert történet pénzügyi környezetéhez visz közel. Egy fennmaradt példány esetében azonban külön kérdés az eredetiség, a keltezés és a bizonyítható származás.
A „Júdás harminc ezüstje” megnevezés a kereskedelemben is felbukkanhat, de önmagában nem igazol személyes kapcsolatot Júdással. Egy adott kibocsátás fennmaradt érméit nem lehet ilyen módon a konkrét kifizetéshez kötni.
A türoszi sékel tehát valószínű és gyakran elfogadott érmejelölt; Máté szövege a pontos címletet nyitva hagyja. Az érme mégis segít elképzelni azt a világot, amelyben a templomi befizetéseknek, a pénzváltásnak és az ezüst minőségének mindennapi jelentősége volt.
Felhasznált szakirodalom és források
- [1] Máté evangéliuma 26,14–16 és 27,3–10. Az evangéliumi elbeszélés és a kapcsolódó szövegmagyarázatok: 26. fejezet; 27. fejezet.
- [2] Zakariás 11,12–13; Kivonulás 21,32. A harminc ezüst ószövetségi összefüggései: Zakariás könyve; Kivonulás könyve.
- [3] Roman Provincial Coinage Online, RPC I 4657. Türosz, Kr. u. 18/19; éremkép, felirat, átlagos tömeg és átmérő.
- [4] British Museum: Money Gallery, Room 68 – Coins used in Jerusalem. A türoszi pénzek és a templomi hozzájárulás kapcsolata.
- [5] NGC Ancients: Biblical Coins (2014); Shekels and Half-Shekels of Tyre – A Brief Survey (2012). A hagyományos numizmatikai azonosítás és a pénzsorozat bemutatása.
- [6] Nanci DeBloois: Coins in the New Testament. BYU Studies 36/3. Az újszövetségi pénznevek és az értékarányok értelmezési nehézségei.