Van egy érme, amely szinte pontosan úgy néz ki, mint a forgalmi változata, de rajta van a PRÓBAVERET felirat.
Egy másikon a MINTA szó szerepel. Egy harmadik pedig egy jóval korábbi pénz éremképét követi, pedig valójában évtizedekkel vagy akár évszázadokkal később készült.
Első pillantásra mindegyikre mondhatnánk, hogy valamiféle különleges veret. Numizmatikai szempontból azonban nagyon nem mindegy, pontosan mivel állunk szemben.
A próbaveret, mintaveret és utánveret kifejezések ráadásul nem minden korszakban és minden forrásban jelennek meg teljesen azonos értelemben. Ezért én ezeknél a daraboknál soha nem csak a megnevezést nézem. Azt is megpróbálom kideríteni, hogy mikor, ki, milyen célból és milyen körülmények között készítette az adott példányt.
Mi az a próbaveret?
A próbaveret általában egy érme tervezésének, fejlesztésének vagy gyártásának valamely szakaszához kapcsolódó veret.
Készülhet azért, hogy ellenőrizzék az új éremképet, a verőtövet, az alapanyagot, a méretet vagy más technikai tulajdonságot. Előfordulhat az is, hogy egy tervezett pénz végül egészen más formában kerül forgalomba, vagy egyáltalán nem bocsátják ki.
Ezért egy próbaveretet nem szabad automatikusan úgy kezelni, mint egy ritka évjáratú forgalmi érmét. Más a keletkezésének története és más lehet a numizmatikai szerepe is.
A magyar pénzverésben számos olyan darabot ismerünk, amelyen maga a PRÓBAVERET felirat segíti az azonosítást.
Jó modern példa erre a 2009-ben bevezetett új 200 forintos. A Magyar Nemzeti Bank árverési katalógusa egy különleges, sorszámozott 200 forintos próbaveret-szettet is dokumentál, amely hagyományos, arany- és ezüstpróbaveretet tartalmazott. A katalógus szerint összesen 24 ilyen szett készült.
Ha kíváncsi vagy arra, hogyan kerül át egy motívum a verőtőről magára a pénzre, a pénzverés történetéről és technikájáról szóló Kisokos-cikkben részletesebben is bemutatom a folyamatot.
És akkor mi az a MINTA érme?
Itt kezd igazán érdekessé válni a dolog.
A MINTA felirat önmagában nem egyetlen, minden korszakra alkalmazható numizmatikai kategóriát jelent. Mindig meg kell nézni, hogy az adott kibocsátásnál pontosan milyen céllal használták.
A 2009-es 200 forintos fejlesztése erre különösen jó példa.
A Pénzmúzeum gyűjteményi leírása szerint a végleges érme kialakítását hosszú tervezési és tesztelési folyamat előzte meg. Több méret- és alapanyag-változat készült, és a próbadarabokat MINTA felirattal különböztették meg a forgalmi pénzektől.
Öt különböző tesztérme-változat készült, változatonként 1000 példányban. Ezeket elsősorban az érmeelfogadó automaták tesztelésére használták.
Ez jól mutatja, miért nem elég egyszerűen azt mondani egy darabra, hogy „mintaveret”. A MINTA jelzés ebben az esetben konkrét, dokumentált technikai teszteléshez kapcsolódott.
Ráadásul a MINTA nem kizárólag érméken fordul elő. Magyar bankjegyekből is ismerünk MINTA jelzésű példányokat. Bankjegynél természetesen nem beszélhetünk szó szerinti értelemben veretről, hiszen azt nem verik, hanem nyomtatják.
Ezért én mindig különválasztom magát a MINTA jelölést és a gyűjtői nyelvben használt mintaveret kifejezést.
Próbaveret és MINTA: ugyanaz?
Nem feltétlenül.
A két fogalom részben találkozhat egymással, mert egy technikai próbadarab viselhet MINTA feliratot. A 2009-es 200 forintos története éppen ezt mutatja.
De ebből nem következik az, hogy minden próbavereten MINTA feliratnak kell lennie, vagy minden MINTA jelzésű numizmatikai tárgyat próbaveretnek kell neveznünk.
Erre jó példa ugyanennek a 200 forintosnak a története: az MNB dokumentumaiban találunk PRÓBAVERET feliratú darabokat is, miközben a fejlesztés során használt tesztérméket a Pénzmúzeum MINTA jelzésű próbadarabokként ismerteti.
Az ilyen esetekben tehát a felirat mellett mindig a dokumentált készítési célt is nézem.
Mi az az utánveret?
Az utánveretnél már más helyzettel találkozunk.
A gyűjtői gyakorlatban utánveretnek gyakran egy korábbi pénz vagy érem később elkészített új veretét nevezzük. Egy ilyen darab akár hivatalos pénzverdében is készülhet, és külsőre nagyon közel állhat az eredetihez.
A legfontosabb különbség az idő.
Ha például egy 19. századi éremképet sok évtizeddel később újra elkészítenek, a későbbi darab attól még nem válik eredeti, 19. századi veretté.
Az utánveret tehát numizmatikailag önálló tárgy, amelynek saját készítési ideje, története és gyakran saját gyűjtői piaca van.
Van azonban egy fontos terminológiai nehézség. A numizmatikai szakirodalomban az utánveret szó történeti utánzatokra is használható. Középkori pénzek kutatásában például előfordul, hogy egy másik pénztípust követő, korabeli helyi veretet neveznek utánveretnek.
Ez megint azt mutatja, hogy a szó önmagában nem elég. Mindig tudnunk kell, milyen korszakról és milyen numizmatikai összefüggésről beszélünk.
Az utánveret hamisítvány?
Nem automatikusan.
Egy dokumentált, később készült utánveret és egy eredetinek szánt hamisítvány között alapvető különbség van.
A hamisítvány célja az lehet, hogy egy más korszakban készült tárgyat eredeti pénzként fogadtasson el. Egy ismert és megfelelően azonosított utánveret ezzel szemben nem titkolja, hogy nem az eredeti kibocsátás idején készült.
A probléma akkor kezdődik, amikor egy utánveretet az eredeti darabként próbálnak értékesíteni.
Ezért egy régi vagy különleges érme vizsgálatánál nemcsak azt kérdezem, hogy eredeti-e a tárgy, hanem azt is: eredetileg minek készült?
A hamisítványok vizsgálatának legfontosabb szempontjait a hamis érmék felismeréséről szóló útmutatóban külön is végigvettem.
Utánveret, utánzat és replika sem feltétlenül ugyanaz
Ezeket a kifejezéseket a hétköznapi szóhasználat gyakran összemossa.
Pedig egy modern emléktárgyként készült replika, egy történeti pénzt utánzó korabeli veret és egy dokumentált pénzverdei utánveret egészen eltérő numizmatikai kategóriába tartozhat.
Ezért egy tárgy megnevezésénél mindig óvatos vagyok.
Nem abból indulok ki, hogy hasonlít egy régi pénzre, hanem megpróbálom meghatározni:
- mikor készült,
- ki készítette vagy bocsátotta ki,
- milyen verőtővel vagy technológiával készült,
- volt-e eredeti fizetőeszköz-funkciója,
- található-e rajta megkülönböztető jelzés,
- és mit mond róla a szakirodalom vagy a kibocsátó dokumentációja.
- Hogyan lehet felismerni egy próbaveretet vagy utánveretet?
Nincs egyetlen olyan jel, amely minden esetben választ ad.
Először ugyanúgy pontosan azonosítom a darabot, mint bármely más pénzt. Megnézem a feliratokat, évszámot, verdejelet, anyagot, tömeget, átmérőt és az éremképet.
Ennek menetét a Milyen érme ez? – Így azonosítom lépésről lépésre című útmutatóban részletesen bemutattam.
Különösen fontosak lehetnek az olyan jelölések, mint a PRÓBAVERET, MINTA, egy módosított verdejel, eltérő évszám vagy más megkülönböztető részlet.
De itt is van egy fontos szabály: a jelölés hiánya önmagában nem bizonyítja, hogy egy darab nem próbaveret vagy utánveret.
Ezért komolyabb darabnál katalógushoz, szakirodalomhoz, múzeumi adatbázishoz vagy kibocsátói dokumentációhoz nyúlok.
Az érme egyes részeinek és jelöléseinek pontos elnevezését az érme részeiről szóló Kisokos-cikkben találod.
Ritka-e egy próbaveret?
Sok próbaveret valóban kis példányszámban készült, ezért ritka lehet.
De a „próbaveret” szó önmagában még nem mondja meg, mennyire ritka vagy mennyit ér egy adott darab.
Fontos a pontos típus, a készített mennyiség, a fennmaradt példányok száma, az állapot, a dokumentáltság és természetesen a gyűjtői kereslet is.
A 2009-es 200 forintos története ezt is jól példázza. A Pénzmúzeum által ismertetett technikai tesztveretekből változatonként 1000 példány készült, miközben az MNB későbbi, sorszámozott háromdarabos próbaveret-szettjéből mindössze 24.
Mindkettő kapcsolódik ugyanahhoz az érmetípushoz, mégsem ugyanarról a numizmatikai tárgyról beszélünk.
A megnevezés helyett a történetet keresem
Számomra ez a téma pontosan azért érdekes, mert megmutatja, mennyire kevés lehet néha egyetlen szó egy érme meghatározásához.
Próbaveret. MINTA. Mintaveret. Utánveret.
Ezek fontos kifejezések, de az igazi válaszhoz mindig tovább kell mennünk.
Ki készítette? Mikor? Miért? Forgalomba került? Tesztelésre használták? Egy korábbi éremképet készítettek újra? Vagy egy másik pénztípust utánoztak?
Ha ezekre megtaláljuk a választ, akkor már nemcsak egy feliratot olvasunk le az érméről, hanem megértjük azt is, miért létezik az adott darab.
És éppen ez az, amit a modern magyar fémpénzek között is érdemes figyelni: két első pillantásra hasonló pénz mögött néha egészen eltérő történet húzódik meg.
Források
- Magyar Nemzeti Bank: 200 forintos próbaveret-szett – árverési katalógus, 2009.
- Magyar Nemzeti Bank: Negyedéves jelentés, 2009. július 15.
- Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpont: 200 forint, 2009 – gyűjteményi adatlap.
- Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpont: 10 pengő MINTA, 1926 – gyűjteményi adatlap.
- Gyöngyössy Márton: Történeti Tanulmányok XXXII., 2024 – történeti pénzverés és az „utánveret” terminológia használata.
- Kapcsolódó Kisokos-cikkek