Amikor jó sok évvel ezelőtt elkezdtem érméket gyűjteni, nem feltétlenül a legnagyobb vagy a leglátványosabb pénzek fogtak meg. Sokkal inkább azok, amelyeknél az embernek meg kell tanulnia igazán nézni.
Ilyenek voltak számomra a friesachi dénárok.
Első pillantásra sok darab nagyon hasonlónak tűnik. Püspök, herceg, templom, torony, kereszt, jogar, pásztorbot, néhány alig olvasható betű. Ha azonban az ember elkezdi őket egymás mellé tenni, hamar kiderül, hogy két szinte egyformának látszó pénz között egy apró vonal, egy másképpen metszett betű vagy a verőtő valamely sajátossága egészen más változathoz, verdéhez vagy kibocsátóhoz vezethet.
Talán éppen ezért szerettem meg őket. Ezekhez a pénzekhez nem elég katalógust lapozni. Megfigyelni is meg kell tanulni őket. 
Egy város neve, amelyből egész pénzcsalád lett
A friesachi dénárok – a német nyelvű szakirodalomban Friesacher Pfennige – neve a karintiai Friesach városából származik. A salzburgi érsekek karintiai birtokukon körülbelül 1125-től vertek itt ezüstpfennigeket. Jó minőségük miatt ezek a pénzek rövid idő alatt széles körben elfogadottá váltak a délkeleti Alpok térségében, és a 13. század első felében Horvátországban és Magyarországon is jelentős szerepet kaptak. [1]
A történet azonban ennél sokkal összetettebb. A „friesachi” elnevezés idővel gyűjtőfogalommá vált, és már nem kizárólag a Friesachban vert pénzeket jelentette. A sikeres pénztípust más egyházi és világi pénzverő urak is követték. A gurki és bambergi püspökök, a görzi grófok, a karintiai hercegek és más pénzkibocsátók veretei is bekerültek ebbe a sokszínű pénzkörbe. [1]
Ezért félrevezető lenne a friesachi dénárra egyetlen érmetípusként gondolni. Inkább egy egész középkori pénzvilágról beszélhetünk, számos kibocsátóval, fő- és mellékverdével, változattal, utánzattal, sőt korabeli hamisítványokkal.
Magyarországon sem voltak idegenek
A magyar gyűjtő számára a friesachi dénárok különösen érdekesek, mert nem valamiféle távoli alpesi pénztörténeti különlegességről van szó. Ezek a pénzek nagy számban jutottak el a középkori Magyar Királyság területére. A friesachi pénzek magyarországi jelenlétét a korszak kincsleletei és a modern kutatások is jól mutatják. [1][3]
II. András korában a jó minőségű friesachi pénzek a magyar királyi dénárok komoly versenytársai voltak. Erről a korszakról korábban a CoinPoint Kisokosban is írtunk az II. András dénárjairól szóló cikkben.
Gyűjtőként ma is rendszeresen találkozhatunk friesachi dénárokkal magyar aukciókon. És itt jön az egyik legérdekesebb ellentmondás: maga a pénzcsoport nem feltétlenül ritka, miközben egy-egy verde, kibocsátó vagy változat kifejezetten ritka lehet.
Amikor egyetlen betű vagy repedés dönt
A friesachi dénárok meghatározásánál a veretkép apró részletei különösen fontosak. Tóth Szilárd friesachi pénzekkel kapcsolatos kutatásai jól mutatják, milyen messzire lehet jutni a verőtő-analízissel.
A középkori verőtöveket egyedileg faragták. Emiatt egy másképpen kialakított betű, egy apró rajzi hiba vagy akár a verőtő használat közben kialakult repedése is segítséget adhat annak eldöntéséhez, hogy két érme ugyanazzal a szerszámmal készült-e. Ha több pénz azonos verőtővel kapcsolható össze, abból a verde működésére és a típusok összetartozására is következtetni lehet. Bizonyos esetekben a verőtő kopása vagy repedése még a veretek egymáshoz viszonyított sorrendjének vizsgálatában is segíthet. [3]
Ez tulajdonképpen pontosan megfogalmazza azt, ami engem gyűjtőként már a kezdetekkor megfogott bennük: a friesachi dénárokat nemcsak nézni kell, hanem meg kell figyelni. 
A CNA – a katalógus, amelyhez ma is visszatérek
Az azonosításnál számomra máig az egyik legfontosabb alapmű Bernhard Koch 1994-ben megjelent Corpus Nummorum Austriacorum, Band I: Mittelalter című katalógusa, amelyet a gyűjtők egyszerűen csak CNA I-ként emlegetnek.
Sok év telt el a megjelenése óta, mégis újra és újra ehhez nyúlok vissza, amikor friesachi vagy más középkori osztrák pfennig kerül elém.
A bécsi Kunsthistorisches Museum digitális IKMK-rendszerében ma már több mint kétezer múzeumi tárgy kapcsolódik a CNA I katalógusszámaihoz. A múzeum külön kiemeli, hogy a digitális feldolgozás egyik súlypontja éppen a friesachi pfennigek fő- és mellékverdéinek rendszere. [2]
Így a régi nyomtatott katalógus és a modern múzeumi adatbázis ma már egymást kiegészítve használható.
Luschin és Pogačnik – régi alapművek, ma is fontos megfigyelések
Bernhard Koch rendszere természetesen nem előzmények nélkül született. Arnold Luschin von Ebengreuth már az 1920-as években részletes tanulmányokat közölt a friesachi pfennigekről. Foglalkozott a fontosabb éremleletekkel, a szakirodalommal, a pénzlábbal, a friesachi verdékkel és azok vereteivel, valamint a típusok időrendjével is. [2]
A mai Szlovénia területén működő középkori verdékhez Albin Pogačnik munkái adnak további segítséget. A 2008-ban megjelent Srednjeveške kovnice na Slovenskem című katalógusa többek között Kamnik, Slovenj Gradec, Ptuj, Celje, Brežice, Kostanjevica, Čatež és Ljubljana középkori pénzverésével foglalkozik. A kötet számos érmet rajzzal vagy fényképpel, illetve részletes felirat-ábrázolással mutat be. A ritkább, kevésbé ismert szlovéniai verdék meghatározásánál ezért különösen hasznos kiegészítő forrás lehet. [4]
Magyar segítség a gyűjtőknek
Magyar nyelven Szabó Gyula Friesachi dénárok című könyve kínál gyakorlati segítséget. A szerző más megközelítést választott, mint a klasszikus katalógusok: az érmeképeket motívumok szerint csoportosította, hogy megkönnyítse a vizuális azonosítást. A kötet mintegy 900 érmetípussal és közel 2800 tétellel dolgozik. Gyűjtői segédletként hasznos munka, de a CNA és a klasszikus szakirodalom mellett érdemes használni. [4]
A friesachi pénzek mai magyar kutatásában Tóth Szilárd munkái különösen érdekesek. 2020-ban Friesachi dénárok Magyarországon – Bernát herceg St. Veit-i pénzverése címmel tartott előadást, amelyben a magyarországi kincsleletek St. Veit-i vereteit és azok verőtő-analízisét vizsgálta. 2024-ben pedig az Acta Numismatica Hungarica hasábjain jelent meg tanulmánya Bernát karintiai herceg pénzveréséről és a Čatežhez kapcsolható verde kérdéséről. [3]
Ez jól mutatja, hogy egy több mint száz éve kutatott pénzcsoportnál sincs minden kérdés végleg lezárva. Új érmék, új verőtő-kapcsolatok és új összehasonlítások ma is pontosíthatják a korábbi meghatározásokat.
Gyakori friesachi – ritka friesachi
Amikor egy aukción egyszerűen azt látjuk, hogy „friesachi dénár”, számomra éppen akkor kezdődik az érdekes rész.
Melyik verde? Ki volt a kibocsátó? Melyik CNA-típus? Van-e eltérés a feliratban vagy az éremképben? Ugyanaz-e a verőtő? Egy gyakori változatot nézünk, vagy egy sokkal ritkább darab került elénk?
A ritkaságot ezért nem lehet pusztán abból megítélni, hogy egy érme „friesachi”. Ebben a pénzkörben sokszor maga a pontos meghatározás jelenti a gyűjtés legizgalmasabb részét.
Talán ezért szeretem még ma is ezeket az apró ezüstpénzeket. Nem feltétlenül látványosak, a felirat gyakran alig olvasható, az éremkép félrecsúszhat, a veret lehet gyenge vagy töredékes. De ha az ember megtanulja őket figyelni, egyszer csak elkezdenek beszélni.
És egy idő után már nem egyszerűen egy középkori dénárt látunk előttünk, hanem egy püspököt, egy herceget, egy verdét, egy kereskedelmi útvonalat – és egy olyan pénzt, amely nyolcszáz évvel ezelőtt akár a középkori Magyarországon is gazdát cserélhetett.
Ha kedvet kaptál a típusok összehasonlításához, a CoinPoint aktuális Friesach dénár kínálatában több, CNA szerint meghatározott darabot is találsz.
Kapcsolódó Kisokos-cikkek
Ha érdekelnek a friesachi dénárok és a középkori pénzforgalom további különleges területei, ezeket a CoinPoint Kisokos-cikkeket is érdemes elolvasni:
- II. András dénárjai – Az Aranybulla korának pénzei
- Brakteáták – A középkor rejtélyes, papírvékony ezüstpénzei
- Bécsi fillérek margójára – Mit mesélnek ezek az apró középkori pénzek?
- Báni pénz vagy Árpád-házi dénár? – A szlavón dénárok
- Az Árpád-házi pénzverés apró ezüstjei
Források
[1] Universalmuseum Joanneum, Münzkabinett: Friesacher Pfennige.
[2] Bernhard Koch: Corpus Nummorum Austriacorum (CNA), Band I: Mittelalter, Wien, 1994; Kunsthistorisches Museum Wien, IKMK CNA I referencia-kereső; Arnold Luschin von Ebengreuth friesachi tanulmányai a Numismatische Zeitschrift 55–57. köteteiben.
[3] Tóth Szilárd: Duke Bernhard’s coinage – did a mint operate in Tschatesch?, Acta Numismatica Hungarica II, Budapest, 2024, 61–70.; valamint: Friesachi dénárok Magyarországon – Bernát herceg St. Veit-i pénzverése, numizmatikai előadás, 2020.
[4] Albin Pogačnik: Srednjeveške kovnice na Slovenskem, 2008; Szabó Gyula: Friesachi dénárok, Underground Kiadó és Terjesztő Kft., 2018, ISBN 9786150004242.