Egy régi érme felületén néha feltűnik egy apró jel, betű, címer vagy portré, amely láthatóan nem illik az eredeti éremképbe.
Első pillantásra sérülésnek, későbbi karcolásnak vagy valamilyen véletlen beavatkozásnak tűnhet.
Pedig előfordul, hogy éppen ez az apró jel az érme történetének egyik legérdekesebb része.
Az ellenjegyet ugyanis egy már elkészült pénzre utólag ütötték rá. Az érme addigra akár hosszabb ideje forgalomban is lehetett, majd egy külön bélyegzővel új jel került a felületére.
De miért kellett egy már létező pénzt újra megjelölni?
Mi az az ellenjegy vagy felülbélyegzés?
A numizmatikában ellenjegyzésnek vagy felülbélyegzésnek nevezzük azt az eljárást, amikor egy már elkészült érmére utólag egy kisebb bélyegzővel új jelet ütnek.
Az ellenjegy tehát nem az eredeti verőtő része.
Először elkészült maga az érme, majd egy későbbi időpontban egy újabb művelet nyoma került rá.
Az angol numizmatikai szakirodalomban leggyakrabban a countermark vagy counterstamp kifejezéssel találkozunk.
A CoinPoint Kisokosban már bemutattam egy különösen látványos példát: Ali Beg felülbélyegzett akçéját és a szem alakú lillāh ellenjegyet.
Ott maga az alapérme és a később ráütött jel két külön történeti eseményt őriz ugyanazon az ezüstdarabon.
Miért ütöttek új jelet egy már elkészült pénzre?
Erre nincs egyetlen, minden korszakra érvényes válasz.
Az ellenjegyek funkcióját mindig az adott pénztípus, korszak és történeti környezet alapján kell meghatározni.
Dokumentált esetekben az ellenjegyzés szolgálhatott például:
- egy idegen pénz helyi elfogadásának jelzésére,
- egy korábban vert pénz újraérvényesítésére,
- az érme értékének megváltoztatására,
- hatósági ellenőrzés vagy jóváhagyás jelzésére,
- pénzhiány idején már meglévő érmék gyors bevonására a forgalomba,
- helyi vagy magánkibocsátói használatra.
Fontos azonban, hogy egy konkrét ellenjegy célját nem szabad pusztán a jel alakjából kitalálni. Ahhoz történeti vagy numizmatikai bizonyítékra van szükség.
Amikor egy idegen pénzből helyi fizetőeszköz lett
Az ellenjegyzés egyik legjobban dokumentált példáját a 18–19. század fordulójának brit pénztörténete adja.
Nagy-Britanniában súlyos ezüstpénzhiány alakult ki. A Bank of England ezért 1797-ben spanyol 8 reales ezüstpénzeket vásárolt fel.
Nem olvasztották be rögtön ezeket az érméket.
Ehelyett egy kis ovális bélyegzővel III. György portréját ütötték rájuk, majd 4 shilling 9 penny értékben forgalomba hozták őket.
Az eredeti spanyol érme továbbra is felismerhető maradt. A brit ellenjegy azonban jelezte, hogy a pénz egy új pénzforgalmi rendszerben is elfogadott szerepet kapott.
Hasonló megoldással a karibi térség több területén is találkozunk. A Bank of England Museum gyűjteményében olyan spanyol gyarmati ezüstpénzek is szerepelnek, amelyeket később Jamaicában, St Luciában, Tobagóban vagy Martinique-on bélyegeztek felül, hogy helyi pénzként használhassák őket.
Miért volt egyszerűbb ellenjegyezni, mint új pénzt verni?
Új pénz készítése nemcsak fémet igényelt.
Meg kellett tervezni az éremképet, elkészíteni a verőtöveket, biztosítani az alapanyagot, előállítani az éremlapkákat, majd nagy mennyiségben leverni az új pénzeket.
Erről részletesebben a pénzverés régi és modern technikájáról szóló cikkben írtam.
Ha viszont már nagy mennyiségű megfelelő tömegű és finomságú idegen ezüstpénz állt rendelkezésre, bizonyos helyzetekben jóval gyorsabb megoldás lehetett ezeket ellenőrizni és egy hivatalos jellel ellátni.
Az ellenjegy ilyenkor lényegében új információt adott egy már létező pénzhez.
Ellenjegyzés és felülverés nem ugyanaz
Ezt a két fogalmat különösen fontos elkülöníteni.
Ellenjegyzésnél az érme felületének csak egy kisebb részére ütnek új jelet. Az eredeti éremkép nagy része változatlanul látható marad.
Felülverésnél viszont egy már létező érmét új verőtövek között ismét megvernek, vagyis egy teljes új éremképet próbálnak rávinni a korábbira.
A brit spanyol dollárok története mindkét eljárásra jó példát ad.
A Bank of England először kis ellenjeggyel látta el a spanyol 8 realeseket. Később, 1804-től a spanyol pénzeket Matthew Boulton soho-i pénzverdéjében már teljes új éremképpel verték felül.
Az új Bank of England dolláron III. György portréja és Britannia jelent meg, miközben az alapanyag továbbra is egy korábbi spanyol ezüstpénz volt.
Az ellenjegyzés és a felülverés tehát technikailag és numizmatikailag is két külön jelenség.
Nem minden utólagos bélyegzés volt állami
Egy érmen látható ellenjegyből azt sem szabad automatikusan feltételezni, hogy azt királyi pénzverde vagy állami hatóság helyezte el.
Magánintézmények és vállalkozások is alkalmaztak ellenjegyeket.
A British Museum gyűjteményében például több olyan spanyol ezüstpénz található, amelyet brit bankok vagy vállalkozások láttak el saját ellenjegyükkel a 18–19. század fordulóján.
Ezért egy ismeretlen ellenjegynél mindig külön kérdés:
- ki helyezhette el,
- mikor került az érmére,
- hivatalos vagy magánjelzésről van-e szó,
- és milyen célt szolgált.
Hogyan ismerhető fel a valódi ellenjegy?
Nem minden ütésnyom ellenjegy.
Egy régi pénz felületén számos utólagos nyom jelenhet meg: karcolás, ütés, vésés, próbakarc, ékszerként történő használat nyoma vagy egyszerű sérülés.
Ezért először mindig magát az alapérmét próbálom pontosan azonosítani.
Az érme mezője, körirata, verdejele és egyéb részei ebben sokat segítenek; ezekről az érme részeiről szóló útmutatóban írtam részletesen.
Ezután vizsgálom az utólagos jelet.
Van-e ismert párhuzama? Ugyanez a bélyeg más példányokon is előfordul? Azonos alakú, méretű és feliratú ellenjegyeket dokumentál-e szakirodalom vagy múzeumi adatbázis?
Ha több azonos ellenjeggyel készült darabot ismerünk, az már sokkal erősebb bizonyíték arra, hogy nem véletlen sérülésről beszélünk.
Az érme felületén látható furcsa jelenségeknél azonban mindig számításba kell venni magának a verőtőnek a hibáit és az utólagos sérüléseket is. Ezek elkülönítéséről a verőtőhiba vagy sérülés témájú cikkben olvashatsz.
Ali Beg akçéja: amikor csak addig megyünk el, ameddig a bizonyíték engedi
A CoinPointon bemutatott 14. századi Ali Beg-akçe különösen jó példa arra, hogyan kell óvatosan értelmezni egy ellenjegyet.
Az érmén szem alakú keretben a lillāh felirat szerepel. Az ellenjegy nem egyetlen véletlenül megjelölt pénzről ismert: numizmatikai párhuzamai is dokumentáltak.
Azt tehát meg tudjuk állapítani, hogy valódi, utólag alkalmazott ellenjegytípusról van szó.
Azt viszont megfelelő történeti bizonyíték nélkül nem lenne helyes kijelenteni, pontosan mely hatóság, mikor és milyen konkrét pénzforgalmi célból helyezte el.
A CoinPoint felülbélyegzett Ali Beg-akçéján maga az ellenjegy is közelről megfigyelhető.
Egyetlen érme két külön történelmi eseményt őrizhet
Számomra éppen ez teszi különösen érdekessé az ellenjegyes pénzeket.
Egy hagyományos érme elsősorban azt a pillanatot őrzi, amikor leverték.
Egy ellenjegyes érme viszont legalább két esemény fizikai nyomát hordozza.
Először elkészült maga a pénz.
Majd később valaki ismét kézbe vette, ráhelyezett egy kisebb bélyegzőt, és új jelet ütött rá.
Az eredeti éremkép megmaradt, de mellé került egy új történeti réteg.
Ezért amikor egy régi érmén furcsa kis bélyegzést látok, nem az az első kérdésem, hogy ki rongálta meg.
Hanem az: mikor, ki és miért írta tovább ennek az érmének a történetét?
Források
- Royal Mint Museum: George III – a Bank of England ellenjegyzett spanyol dollárjai és az 1804-es felülverések története.
- Bank of England Museum: Coins and Colonisation – ellenjegyzett spanyol ezüstpénzek Jamaicából, St Luciából, Tobagóból és Martinique-ról.
- British Museum, Department of Coins and Medals: brit bankok és vállalkozások által ellenjegyzett spanyol 8 realesek gyűjteményi adatlapjai.
- Stephen Album: A Checklist of Islamic Coins – Ali Beg / Eretna-típusok és ellenjegyes változatok.
- CoinPoint: Ali Beg felülbélyegzett akçéja – szem alakú lillāh ellenjegy.