A császár arca a katona pénzén
Képzeljünk el egy római katonát a Kr. u. 100 körüli években. Szolgálhatott a Duna mentén, a Rajnánál vagy a távoli Britannia egyik erődjében. A környezete, az időjárás és a helyi piac kínálata különbözhetett, de egy kérdés mindenütt ugyanúgy foglalkoztathatta: mennyi pénze marad a következő zsoldfizetésig?
A római hadsereg működéséhez nemcsak fegyelemre, utakra és utánpótlásra volt szükség, hanem rendszeres pénzellátásra is. A katona számára a császár hatalma nagyon kézzelfogható formát ölthetett: ott volt az ezüstpénzen, amelyben a járandóságát elszámolták.
Ha ma egy ilyen dénárt veszünk kézbe, a portré és a körirat mellett érdemes erre a hétköznapi szerepére is gondolnunk. Az érme valakinek a ruházatát, egy vásárlását vagy félretett megtakarítását is jelenthette.
Mennyi zsoldot kapott egy légiós?
Nem létezett egyetlen, minden korszakra és minden katonára érvényes római fizetés. Más járt egy egyszerű légiósnak, egy lovasnak, egy magasabb beosztású katonának vagy a császári testőrség tagjának. A zsold összege idővel is változott.
A korai császárkor egyszerű légiós gyalogosának éves alapzsoldját általában 225 dénárban határozza meg a szakirodalom. Ezt Domitianus uralkodása alatt, Kr. u. 84 körül 300 dénárra emelték. Az éves összeg tehát egyharmadával növekedett.
A korábbi rendszerben a 225 dénárt három, egyenként 75 dénáros részletben fizették. Domitianus intézkedését Suetonius egy negyedik zsoldrészlet hozzáadásaként írja le. Az éves fizetés és a kifizetések rendje azonban külön kérdés: a később ismét megjelenő három fizetési alkalom önmagában nem jelenti a korábbi, alacsonyabb éves zsold visszaállítását.
A következőkben a Kr. u. 1. század végének és a 2. század elejének viszonyaihoz ezt az évi 300 dénáros légiószsoldot használjuk viszonyítási pontként. A britanniai segédcsapatok minden katonájára ugyanezt az összeget nem alkalmazhatjuk automatikusan.
A korai császárkor pénzvilágát a CoinPoint kínálatában szereplő Augustus lugdunumi dénárja is közelebb hozza. Ez a darab a Domitianus előtti korszakot képviseli; nem egy bizonyított katonai zsoldlelet részeként mutatjuk be.
Mit jelentett 300 dénár a római pénzrendszerben?
A korszak szokásos elszámolási arányai szerint egy ezüstdénár 4 sestertiust, illetve 16 ast ért. Egy arany aureus értéke 25 dénár volt.
Így 300 dénár 1200 sestertiusnak vagy 12 aureusnak felelt meg.
Ez azonban elszámolási egyenérték. Nem azt jelenti, hogy a katona minden hónapban egy aranypénzt kapott, vagy hogy fizetését mindig kizárólag frissen vert, az éppen uralkodó császárt ábrázoló dénárokban adták át.
Ha az éves 300 dénárt tizenkét részre osztjuk, havi átlagként 25 dénárt kapunk. Ez mai szemmel könnyebben elképzelhető szám, de a római kifizetések nem a mai havi munkabér rendjét követték.
A teljes zsold nem maradt a katona erszényében
A névleges fizetés és a szabadon elkölthető pénz között jelentős különbség lehetett.
Tacitus a Kr. u. 14-es katonai lázadások leírásában olyan panaszokat örökített meg, amelyek szerint a katonák járandóságát ruházati, fegyverzeti és sátorral kapcsolatos kiadások terhelték. A szöveg egy korábbi korszak elégedetlenségét mutatja, mégis fontos figyelmeztetés: a zsold összegéből önmagában nem ismerjük meg a katona tényleges anyagi helyzetét.
A fennmaradt katonai elszámolások szintén tanúsítják, hogy az ellátás költségei levonásként jelenhettek meg. Nem lenne azonban helyes minden katonára egyetlen, állandó levonási százalékot alkalmazni. Az időpont, az alakulat, az elszámolás módja és az egyéni tételek is számítottak.
Mai szóval a 300 dénárt inkább levonások előtti alapzsoldként érdemes elképzelnünk. Arról, hogy egy adott ember mennyit költhetett el belőle, csak a saját elszámolása adhatna pontos képet.
Egy köpeny ára: 11 és fél dénár
A fizetés nagyságát akkor értjük meg igazán, ha vásárlások mellé tesszük.
A britanniai Vindolanda különleges körülmények között megőrződött írótáblái között bevásárlási és elszámolási feljegyzések is fennmaradtak. Ezek nem utólagos árbecslések: a római kori mindennapok tényleges dokumentumai.
Az 596-os számú tábla hat köpenyt sorol fel, darabonként 11½ dénáros áron. A teljes összeg 69 dénár. Ugyanazon a feljegyzésen két kantár is szerepel, egyenként 3½ dénárért.
Ha ezeket az árakat a légiós 300 dénáros éves alapzsoldjához viszonyítjuk, egy köpeny az egész éves összeg közel 3,8 százalékát jelentette. A 25 dénáros elméleti havi átlaghoz képest pedig csaknem félhavi alapzsoldot.
Ez nem jelenti azt, hogy minden római katonaköpeny ennyibe került. A feljegyzés nem birodalmi árjegyzék, és nem egy közkatona személyes költségvetése. Mégis érzékelteti, hogy egy ruhadarab beszerzése komoly kiadás lehetett.
Mi került a tábor körüli piacra?
A katonák pénze a környezetük gazdaságában is megjelent. Az erődök körül kereskedők, kézművesek és különféle szolgáltatók találhattak vásárlókat.
Egy másik vindolandai dokumentum, a 182-es tábla szalonnával, sertészsírral, vassal és egy ló árával kapcsolatos tételeket is megőrzött. A töredékes számlákból nem állítható össze egyetlen átlagos katona teljes bevásárlólistája, de jól látható belőlük a katonai környezet sokféle pénzmozgása.
A dénár tehát nem állt meg a tábor kapujánál. Az ellátás, a beszerzések és a személyes vásárlások révén a pénz a katonai központ és a környező települések között is mozgott.
Egy határvidéki erőd így gazdasági szerepet is betöltött: az ott állomásozó emberek rendszeres keresletet jelentettek.
Félre tudott tenni a katona?
A katonai pénzügyekhez megtakarítások is tartoztak. Suetonius Domitianus-életrajza olyan intézkedést is említ, amely korlátozta a katonák tábori letéteinek nagyságát. Ez arra is rávilágít, hogy a katonák pénzének egy részét szervezetten őrizhették.
A letét azonban nem azonos azzal, mintha minden légiós egész évben zavartalanul gyarapodó vagyonnal rendelkezett volna. A személyes kiadások, a tartozások és az egyéni élethelyzetek különböztek.
A táborban kezelt pénznek politikai jelentősége is volt. Suetonius a korlátozást azzal hozza összefüggésbe, hogy a katonák együttesen őrzött megtakarításai egy felkelés számára is pénzügyi hátteret jelenthettek.
A katona félretett dénárjai így egyszerre voltak személyes tartalékok és a hatalom szemében figyelmet érdemlő összegek.
Miért nem váltjuk át mai forintra?
Csábító lenne megmondani, hogy 300 dénár hány forintot ért. Egyetlen átváltási számmal azonban félrevezető képet kapnánk.
Az ezüst mai ára csak a nemesfémtartalomhoz adna összehasonlítást. Nem mutatná meg, milyen értéket képviselt a pénz a római piacon. Ha pedig kenyérhez, ruhához vagy munkabérhez viszonyítanánk, minden esetben más eredményre jutnánk.
A távoli tartományok árai sem feltétlenül egyeztek meg. Egy adott helyről fennmaradt adatot ezért mindig a saját környezetében kell értelmezni.
A korabeli árak és zsoldok egymás mellé helyezése többet mond, mint egy látszólag pontos mai forintösszeg.
Mit mesél erről egy gyűjteményben őrzött dénár?
Egy római dénár előlapján a császár képmása és címei jelenhetnek meg, hátlapján pedig istenalak, győzelmi jelkép vagy más birodalmi üzenet. Ezek az ábrázolások a pénz használóját is megszólították.
Egy konkrét példányról többnyire nem tudjuk bizonyítani, hogy valaha katona zsoldjához tartozott. A dénár címlete és kora azonban abba a pénzvilágba vezet, amelyben a hadsereget is fizették.
Gyűjtőként számomra ettől válik különösen emberközelivé egy ilyen ezüstpénz. Amit ma a portréja vagy hátlapja miatt nézünk meg, azt egykor valaki egy köpeny árához mérhette, elköltötte a tábor mellett, vagy félretette egy későbbi napra.
Ha a korszak pénzeit közelebbről is megnéznéd, a CoinPoint római császárkori érmekínálatában különböző uralkodók veretei között böngészhetsz. Az éremképek értelmezéséhez pedig a római érmehátlapokról szóló Kisokos-cikk ad további segítséget.
Felhasznált szakirodalom és források
- Tacitus: Annales, I.17. A Kr. u. 14-es katonai panaszok és a zsoldot terhelő kiadások. Szöveg
- Suetonius: Domitianus, 7.3. Zsoldemelés és a katonai letétek korlátozása. Szöveg
- M. Alexander Speidel: Roman Army Pay Scales. The Journal of Roman Studies 82 (1992), 87–106. A kiadói oldalon hozzáférhető kivonat és jegyzetapparátus. Tanulmány
- Tabulae Vindolandenses III, 596. A. K. Bowman és J. D. Thomas szövegkiadása, fordítása és kommentárja; Roman Inscriptions of Britain. A köpenyek és más árucikkek elszámolása
- Tabulae Vindolandenses II, 182. A. K. Bowman és J. D. Thomas szövegkiadása, fordítása és kommentárja; Roman Inscriptions of Britain. Gazdasági feljegyzés
- Corinium Museum: Roman Coins. A császárkori címletek szokásos értékarányai. Múzeumi ismertető
- The Vindolanda Trust: Roman Soldiers Pay. A katonai pénzkezelés és a tábor körüli gazdaság múzeumi összefoglalója. Ismertető