Egy numizmatikai aukció könnyen magával ragadja az embert. Kinézünk egy érmét, figyeljük a liciteket, majd amikor valaki fölénk ajánl, már csak egyetlen gondolat jár a fejünkben: „még egy licit”.
Pedig szerintem egy aukción nem az a legfontosabb, hogy mindenáron mi nyerjünk.
A felkészült gyűjtő már a licitálás előtt tudja, pontosan mire licitál, milyen állapotú érmét lát, körülbelül milyen árszinten mozognak a hasonló példányok, mennyibe kerülhet a vásárlás összesen – és azt is, hol van az a pont, ahol elengedi a tételt.
Mi az a numizmatikai aukció?
A numizmatikai aukció olyan árverés, ahol érméket, bankjegyeket, emlékérmeket, zsetonokat, kitüntetéseket vagy más numizmatikai tárgyakat kínálnak eladásra.
Az egyes árverési tételeket gyakran lotnak, magyarul egyszerűen tételnek nevezik. Egy lot lehet egyetlen érme, de állhat több darabból vagy akár egy egész gyűjteményből is.
Az aukció lehet hagyományos teremárverés, kizárólag online aukció vagy olyan élő árverés, amelybe az interneten keresztül is be lehet kapcsolódni.
A pontos licitálási szabályok aukciósházanként és platformonként eltérhetnek. Ezért az egyik legfontosabb szabály már azelőtt érvényes, hogy egyetlen ajánlatot is tennénk: olvassuk el az adott aukció feltételeit.
Hogyan néz ki egy aukciós tétel?
Egy jól összeállított tételleírásból több fontos információt is megtudhatunk. Ilyen lehet a kibocsátó vagy uralkodó, a névérték, az évjárat, a verdehely vagy verdejegy, az anyag, a tömeg és az átmérő, az állapot, a katalógushivatkozás, a ritkaságra vonatkozó információ, valamint az esetleges hibák, sérülések vagy egyéb megjegyzések.
Ehhez jönnek a fényképek, amelyek egy online aukción különösen fontosak.
Kezdőként könnyű abba a hibába esni, hogy csak három dolgot nézünk meg: az érme képét, az évszámot és az aktuális árat. Ez azonban kevés.
Először azt kell megállapítanunk, hogy pontosan milyen érme van előttünk. Ugyanazon évjáraton belül is létezhetnek különböző változatok vagy verdejegyek, amelyek között jelentős különbség lehet. Ha ebben még nincs rutinod, érdemes először végigmenni a régi érmék azonosításának lépésein.
Kikiáltási ár, becsérték és leütési ár – nem ugyanaz
A három fogalmat érdemes határozottan szétválasztani.
A kikiáltási vagy induló ár az az összeg, amelyről az adott tétel licitálása az aukció szabályai szerint elindul.
A becsérték az aukciósház által megadott értékbecslés vagy becsült ársáv. Ez támpont lehet, de nem garancia arra, hogy végül ennyiért kel el az érme.
A leütési ár pedig az az összeg, amelynél a tételt az aukció végén leütik a nyertes licitálónak.
Ezért egy alacsony kikiáltási árból önmagában nem következik, hogy az érme olcsó. Ha például egy keresett érmét 20 000 forintról indítanak, attól még az aukció végére elérheti ennek a többszörösét is.
Az induló ár tehát nem azonos az érme piaci értékével.
A leütési ár még nem feltétlenül a végösszeg
Ez az egyik legfontosabb dolog, amit az első aukció előtt meg kell érteni.
Tegyük fel, hogy egy érmét 100 000 forintos leütési áron nyerünk meg. Könnyű úgy gondolkodni, hogy akkor 100 000 forintot fogunk fizetni. Ez azonban nem feltétlenül igaz.
Az aukció feltételeitől függően a leütési árhoz hozzáadódhat például:
- vevői jutalék;
- alkalmazandó adó vagy más közteher;
- szállítási költség;
- biztosítás;
- fizetési vagy banki költség;
- külföldi vásárlásnál devizaváltási költség.
Vegyünk egy pusztán szemléltető példát:
100 000 Ft leütési ár
+ 20 000 Ft vevői jutalék
+ 3 000 Ft szállítás és biztosítás
= 123 000 Ft teljes költség
Ez nem általános aukciós díjszabás, csak egy számolási példa. A jutalék mértéke, az adózás, a szállítás és minden más költség aukciónként, tételenként és a vevő helyzetétől függően is eltérhet.
Éppen ezért a licit előtt nemcsak azt kell eldönteni, hogy mekkora leütési árat engedhetünk meg magunknak, hanem azt is ki kell számolni, hogy mekkora lehet a teljes fizetendő összeg.
Előlicit, maximális ajánlat és licitlépcső
Online aukciókon gyakran már az élő árverés előtt lehet ajánlatot tenni.
Bizonyos rendszerekben maximális ajánlatot is megadhatunk. Ilyenkor nem feltétlenül történik meg azonnal, hogy a licitünk felugrik az általunk megadott maximumra.
Ha például az aktuális licit 30 000 forint, mi pedig 50 000 forintos maximumot adunk meg, a rendszer az aukció szabályai szerint automatikusan licitálhat helyettünk, de csak addig, ameddig szükséges – legfeljebb az általunk meghatározott összegig.
Ha senki nem közelíti meg az 50 000 forintos maximumunkat, előfordulhat, hogy jóval alatta nyerjük meg a tételt.
A licitlépcső azt határozza meg, hogy az aktuális ajánlatot legalább mekkora összeggel kell emelni.
Az előlicit, az automatikus licit és a licitlépcsők pontos működése platformonként eltérhet, ezért mindig az adott aukció szabályzata az irányadó.
Licitálás előtt először az érmét vizsgáld meg
Mielőtt azon gondolkodnánk, mennyit adnánk egy tételért, először azt kell tisztázni, hogy pontosan mire készülünk licitálni.
Nézzük meg az évjáratot, verdejegyet, feliratokat, típust és – ahol ennek jelentősége van – a változatot.
Ezután következhet az állapot. Nagyítsuk ki a fényképeket. Vizsgáljuk meg az érme mezejét, köriratát, peremét és a kiemelkedő részleteket. Ha ezek a fogalmak még nem ismerősek, az érme részeiről szóló Kisokosban részletesen bemutatom őket.
Keressük a kopás, karcolás, ütődés, peremsérülés, korrózió vagy korábbi beavatkozás nyomait. Az aukciós leírásban szereplő állapotjelöléseket is érdemes érteni: külön útmutatóban foglalkoztunk azzal, mit jelent az UNC, XF és VF az érmék állapotánál.
Egy aukciós fotó sok információt megmutathat, de nem feltétlenül mindent. A fény iránya, az expozíció és a fotózás módja jelentősen befolyásolhatja, hogyan érzékeljük az érme felületét.
Ezért ne csak azt kérdezzük magunktól: „Tetszik ez az érme?”
Hanem azt is: „Mit látok valójában az érmén?”
Tisztított, sérült és problémás érmék aukción
A látványosan fényes érme nem automatikusan kiváló állapotú érme.
Régi pénzeknél a természetellenes fényesség, bizonyos hajszálkarcok vagy a felület szokatlan megjelenése korábbi tisztításra is utalhat. Ugyanakkor egyetlen fénykép alapján sokszor nem lehet teljes bizonyossággal eldönteni, hogy pontosan mi történt a felülettel.
Ugyanez igaz más problémákra is. Egy karcolás, peremsérülés, korrózió, ütődés vagy más beavatkozás jelentősen befolyásolhatja egy érme gyűjtői megítélését és értékét.
Ez nem jelenti azt, hogy problémás érmét soha nem érdemes megvásárolni. Egy nagyon ritka típusból például lehet, hogy hosszú ideig nem találunk jobb példányt.
A lényeg az, hogy tudjuk, mit veszünk, és az árban is vegyük figyelembe az érme tényleges állapotát.
Honnan tudhatjuk, mennyit érhet az érme?
A katalógusár hasznos támpont lehet, de önmagában nem feltétlenül mutatja meg, mennyiért cserél gazdát egy érme az aktuális piacon.
Ezért érdemes korábbi, lezárt aukciós eredményeket is keresni. Ahogy a régi érmék piaci értékéről szóló útmutatóban is részletesen bemutattam, a tényleges eladási eredmény sokszor erősebb piaci támpont, mint egy katalógusár vagy egy internetes hirdetés.
Itt azonban nagyon fontos az összehasonlíthatóság.
Nem elég azt találni, hogy „ugyanilyen évszámú érme”. Lehetőleg ugyanazt a típust, változatot és verdehelyet kell összevetni, méghozzá hasonló állapotú példányokkal.
Egy VF állapotú érme korábbi leütési ára nem feltétlenül jó összehasonlítási alap egy kiemelkedő állapotú darabhoz. Ugyanígy egy tisztított vagy sérült példány eredménye sem feltétlenül mond sokat egy problémamentes érme értékéről.
A ritkaság is számít, de a ritkasági jelölést sem szabad automatikusan konkrét pénzösszegre lefordítani. Az R, RR és RRR ritkasági fokok ráadásul katalógusonként eltérő rendszert is jelenthetnek.
Egyetlen aukciós eredményből sem érdemes automatikusan általánosítani. Több valóban összehasonlítható eladás együtt sokkal jobb képet adhat a piacról.
Határozd meg a maximális összeget még a licit előtt
Szerintem ez az egyik legjobb szokás, amit egy gyűjtő kialakíthat.
Mielőtt elkezdődik az aukció, írjuk le magunknak:
ennél az összegnél tovább nem megyek.
És ne csak a leütési árra gondoljunk.
Ha például úgy döntöttünk, hogy egy adott érmére összesen legfeljebb 60 000 forintot szeretnénk költeni, akkor ebből vissza kell számolnunk a vevői jutalékot és a többi várható költséget.
Így kapjuk meg azt a maximális licitet, amely mellett a teljes fizetendő összeg még belefér a saját keretünkbe.
Ez sokkal jobb módszer, mint az aukció közben minden újabb ajánlatnál eldönteni, hogy: „Belefér még egy kicsi?”
A licitálási láz – amikor már nem az érméről szól
Képzeljünk el egy egyszerű helyzetet.
38 000 Ft.
Valaki rálicitál.
40 000 Ft.
Újabb ajánlat érkezik.
42 000 Ft.
És ekkor megjelenik a gondolat: „Már csak egy licit.”
Pontosan itt tud megváltozni a döntési helyzet.
Már nem feltétlenül azt mérlegeljük, hogy az érme megér-e nekünk 44 000 vagy 46 000 forintot. Inkább azt érezzük, hogy nem akarunk veszíteni.
Ráadásul minél tovább licitáltunk, annál könnyebb azt gondolni, hogy ha már eddig eljöttünk, kár lenne most abbahagyni.
Pedig a korábbi licitek nem teszik értékesebbé az érmét, és nem növelik a pénzügyi keretünket sem.
Ha előre 42 000 forintnál húztuk meg a határt, akkor 42 000 forintnál kell megállni.
Nem 44 000-nél. Nem „még egy licitnél”. Hanem ott, ahol előre meghatároztuk.
Mi történik, ha nem mi nyerünk?
Semmi különös.
Lesz másik aukció. Sok esetben lesz másik példány is.
Természetesen léteznek valóban ritka darabok, amelyek csak ritkán kerülnek piacra. De még ilyenkor sem érdemes egy előre átgondolt pénzügyi határt pusztán azért átlépni, mert éppen zajlik a licit.
Egy elveszített aukció nem feltétlenül rossz döntés eredménye.
Néha éppen az mutatja a fegyelmezett gyűjtői gondolkodást, hogy képesek vagyunk nem megvenni egy érmét.
Ellenőrzőlista az első licit előtt
- Pontosan azonosítottam az érmét?
- Megnéztem az évjáratot, típust, változatot és verdejegyet?
- Megvizsgáltam az állapotát és a lehetséges problémákat?
- Összehasonlítottam hasonló példányok korábbi aukciós eredményeivel?
- Elolvastam az adott aukció feltételeit?
- Tudom, mekkora a vevői jutalék és milyen további költségek lehetnek?
- Tudom, mennyibe kerül a szállítás és biztosítás?
- Kiszámoltam a várható teljes költséget?
- Előre meghatároztam a maximális licitemet?
Ha ezekre igen a válasz, már sokkal tudatosabban lehet belépni egy aukcióba.
Nem minden aukciót kell megnyerni
A numizmatikai aukció izgalmas része a gyűjtésnek. Ritka és szép darabok kerülhetnek elő, figyelhetjük a piacot, összehasonlíthatjuk az érméket, és idővel egyre jobban megérthetjük azt is, hogyan alakul egy-egy típus ára.
De egy dolgot érdemes mindig észben tartani:
nem az a jó aukció, amelyet mindenáron megnyerünk.
A felkészült gyűjtő tudja, mire licitál. Ismeri az érme állapotát. Megnézte a korábbi piaci eredményeket. Kiszámolta a jutalékokat és a többi költséget.
És még az aukció kezdete előtt eldöntötte, hol fog megállni.
Mert néha a legjobb licit az, amelyet már nem teszünk meg.
Források
- Stack’s Bowers Galleries: Auction Basics – aukciós licitálás, maximális ajánlat, licitlépcső és vevői jutalék.
- Christie’s: Auction Terminology – lot, estimate, hammer price, buyer’s premium és maximum bid fogalmak.
- Christie’s: Understanding Auction Fees – a leütési áron felüli vevői jutalék és további lehetséges költségek.
- Sotheby’s: Auction Glossary – lot, bid increment, buyer’s premium, hammer price és maximum bid meghatározások.
Kapcsolódó Kisokos-cikkek
- Milyen érme ez? – Így azonosítom lépésről lépésre
- Az érme részei – Mit látunk egy pénzérmén?
- Mit jelent az UNC, XF és VF? – Az érmék állapotának jelölése Magyarországon és külföldön
- Mitől függ egy régi érme értéke? – Így alakul ki a piaci ára
- Mit jelent az R, RR vagy RRR? – Ritkasági fokok a numizmatikában
- Hogyan őrizzük meg régi érméinket?