A második világháború éveiben a hadviselő országoknak egyre nagyobb mennyiségű stratégiai nyersanyagra volt szükségük. A réz, a nikkel és az ón nélkülözhetetlenné vált a lőszergyártásban, a katonai kommunikációs eszközökben, az elektromos berendezésekben és számos egyéb hadiipari felhasználás során. Emiatt ezekből a fémekből egyre kevesebb jutott a pénzverdék számára.
Magyarországon a koronarendszer első 2 filléresei bronzból készültek. Ez az ötvözet kiváló pénzérme-alapanyag volt: tartós, jól verhető és ellenálló. A háború azonban teljesen megváltoztatta a helyzetet. A réz stratégiai fontosságú alapanyaggá vált, ezért a pénzverésben fokozatosan helyettesítő fémeket kezdtek alkalmazni.
1940-ben jelentek meg az első vasból készült 2 filléresek. A vas jóval olcsóbb volt, ugyanakkor könnyebben rozsdásodott és kevésbé bizonyult tartósnak. Bár a megoldás gazdaságosnak számított, hosszú távon nem volt ideális.
A következő változást 1943 hozta. Ekkor a Magyar Királyi Állami Pénzverde áttért a cink – korabeli nevén horgany – alkalmazására. A cink könnyű, olcsó és viszonylag könnyen beszerezhető fém volt, miközben nem számított olyan stratégiai jelentőségű alapanyagnak, mint a réz vagy a nikkel. A pénzverés ezzel jelentős mennyiségű értékes nyersanyagot takarított meg a hadiipar számára.
A gyűjtők körében gyakran hallani, hogy ezek az érmék „hadifémből” készültek. A megfogalmazás azonban nem teljesen helytálló. Nem arról volt szó, hogy katonai felszereléseket olvasztottak volna be pénzverés céljára, hanem éppen ellenkezőleg: a hadsereg számára nélkülözhetetlen fémeket kivonták a pénzgyártásból, és helyettük kevésbé értékes helyettesítő anyagokat használtak.
Ez a jelenség nemcsak Magyarországon figyelhető meg. A második világháború alatt Németország, Olaszország, Ausztria és számos más európai állam is vasból, cinkből vagy alumíniumból készített forgalmi érméket. A háborús gazdaság mindenhol ugyanazt a célt szolgálta: a stratégiai nyersanyagokat a fegyvergyártás számára kellett biztosítani.
A cinkből vert 2 filléresek ma is könnyen felismerhetők jellegzetes szürkés színükről. A cink azonban érzékenyebb a környezeti hatásokra, ezért ezek az érmék gyakran matt felületűek vagy fehéres oxidréteg alakul ki rajtuk. A numizmatikában ezért különösen fontos a megfelelő tárolás, mert a tisztítás vagy a párás környezet maradandó károsodást okozhat.
A magyar 2 filléres anyagának változása jól mutatja, hogy egy apró pénzérme is mennyi történelmi információt hordozhat. A bronzról vasra, majd cinkre történő átállás nem csupán technológiai döntés volt, hanem a második világháború gazdasági következményeinek egyik kézzelfogható emléke. Ezek az érmék ma nemcsak gyűjtői darabok, hanem egy olyan korszak tanúi is, amikor még a pénz anyagát is a háború igényei határozták meg.
Kapcsolodó cikk:
Felhasznált szakirodalom:
Leányfalusi Károly – Nagy Ádám: A Pengő–Fillér pénzrendszer.
Leányfalusi Károly – Nagy Ádám: Magyarország fém- és papírpénzei 1926–1998.
Huszár Lajos: Münzkatalog Ungarn von 1000 bis heute.
Krause – Mishler: Standard Catalog of World Coins 1901–2000.
Leányfalusi Károly – Nagy Ádám: Magyarország fém- és papírpénzei 1926–1998.
Huszár Lajos: Münzkatalog Ungarn von 1000 bis heute.
Krause – Mishler: Standard Catalog of World Coins 1901–2000.