Két látszólag ugyanolyan régi érme kerül elénk. Ugyanaz az uralkodó, ugyanaz a címlet, hasonló méret és éremkép – a mérlegen mégis eltérő tömeget mutatnak.
Az egyik hamis lenne?
Nem feltétlenül.
Mai érméknél természetesnek vesszük a szinte teljesen azonos méretet és tömeget. Egy ókori vagy középkori pénznél azonban egészen más pénzverési technológiával és súlyellenőrzési rendszerrel találkozunk. Ahhoz, hogy megértsük a különbségeket, először egy fontos numizmatikai fogalmat kell tisztáznunk: a pénzlábat.
Mit jelent a pénzláb?
A pénzláb leegyszerűsítve azt határozta meg, hogy egy meghatározott súlyegységnyi, előírt finomságú fémből mennyi pénzt kellett verni.
A történeti pénzverésben különböző font-, márka- és más súlyegységek szolgálhattak alapul. Ha például egy adott súlyú fémből meghatározott számú pénzt kellett készíteni, ebből kiszámítható az egy darabra jutó elméleti átlagtömeg.
Az „átlag” szó itt különösen fontos.
A pénzláb ugyanis önmagában nem jelenti azt, hogy minden egyes elkészült érme grammra pontosan ugyanannyit nyomott.
Al marco és al pezzo – nem ugyanazt jelentik
A pénzek tömegének beállítására a numizmatikai szakirodalom két alapvető eljárást különböztet meg.
Al pezzo esetén az egyes éremlemezek tömegét külön-külön igyekeztek az előírt értékhez, illetve annak megengedett tűréshatárához igazítani.
Al marco rendszerben ezzel szemben egy meghatározott számú érme vagy éremlemez együttes tömege igazodott egy adott fémsúlyhoz. Ilyenkor az egyes darabok között nagyobb tömegeltérés maradhatott, miközben a teljes tétel megfelelt az előírásnak.
Ez az egyik oka annak, hogy történeti pénzeknél két eredeti példány tömege nem feltétlenül egyezik meg tökéletesen.
Fontos azonban, hogy ezt ne általánosítsuk minden korszakra és minden címletre. A különböző pénzrendszerekben, pénzverdékben és időszakokban eltérő gyakorlat működhetett, és különösen a nagy értékű nemesfémpénzeknél találkozunk szigorúbb egyedi súlybeállítással.
A kézzel készített éremlemezek sem voltak teljesen egyformák
A régi pénzek tömegének megértéséhez azt is tudnunk kell, hogyan készültek.
Az ókori és középkori pénzverés során az éremlemezek előállítása és maga a verés is sokkal több kézi munkát igényelt, mint a modern pénzgyártás. A lapkák alakja, vastagsága és mérete ezért kisebb-nagyobb mértékben eltérhetett egymástól.
Erről részletesebben a Pénzverés régen és most – Hogyan készültek az érmék évszázadokkal ezelőtt? című Kisokos-cikkben írtam.
Két ugyanolyan típusú történeti pénz tehát már a pénzverde elhagyásakor sem feltétlenül volt teljesen azonos tömegű.
Mit jelent akkor a katalógusban szereplő tömeg?
Itt könnyű félreérteni az adatokat.
Egy katalógusban, gyűjteményi adatbázisban vagy árverési leírásban feltüntetett tömeg nem minden esetben ugyanazt jelenti. Lehet egy pénzverési szabványból számított elméleti érték, egy ismert tömegtartomány vagy átlag, de lehet egyszerűen a bemutatott konkrét példány ténylegesen mért tömege is.
Ezért egyetlen katalógusadatot nem érdemes olyan abszolút határértékként kezelni, amelytől egy eredeti érme soha nem térhet el.
Az azonosítás során természetesen továbbra is nagyon fontos adat a tömeg. A Hogyan azonosítsuk a régi érméket? című útmutatóban ezért én is az első vizsgálati lépések között használom a pontos mérleget és az átmérő mérését.
Az érme tömege évszázadok alatt is csökkenhet
Ráadásul ma már nem feltétlenül ugyanazt a tömeget mérjük, amellyel az érme annak idején elhagyta a pénzverdét.
Egy több száz vagy akár több ezer éves pénz hosszú ideig forgalomban lehetett. A használat során kopott, sérülhetett, korróziós folyamatok érhették, vagy más módon veszíthetett az anyagából.
Ez különösen fontos akkor, amikor egy erősen kopott vagy korrodált érme tömegét hasonlítjuk össze egy jobb állapotú példánnyal.
Körülnyírás – amikor szándékosan távolítottak el fémet
A nemesfémpénzeknél külön jelenség a körülnyírás.
Ennek során az érme pereméről kis mennyiségű ezüstöt vagy aranyat távolítottak el. Egyetlen pénznél ez kevés fémnek tűnhetett, nagyobb mennyiségű érme esetén azonban az összegyűjtött nemesfém már számottevő értéket képviselhetett.
A British Museum gyűjteményében számos olyan történeti pénzt őriznek, amelyet kifejezetten körülnyírt állapotúként tartanak nyilván, és fennmaradtak maguk a pénzekről levágott ezüstdarabok is.
Egy körülnyírt érme tehát természetesen könnyebb lehet az eredeti pénzverési tömegnél.
A tömeg és a finomság két különböző dolog
A pénzláb megértéséhez egy másik fontos fogalmat is külön kell választanunk: a finomságot.
Két érme lehet közel azonos tömegű, miközben nem ugyanannyi tiszta ezüstöt vagy aranyat tartalmaz.
A történeti pénzrendszerekben ezért nemcsak az számított, hogy egy érme mennyit nyomott, hanem az is, hogy az ötvözet mekkora része volt nemesfém.
Egy pénz értékének csökkentése így többféleképpen történhetett: csökkenhetett az érme tömege, romolhatott a nemesfém finomsága, vagy a kettő egyszerre is változhatott.
A késő középkori magyar pénztörténetben erre különösen érdekes példát ad a moneta nova időszaka, amelyről a II. Lajos pénzeiről és a Mohács előtti pénzrendszerről szóló cikkben részletesebben is írtam.
Jó példa a solidus pénzlába
A pénzláb működésére jó példa a késő római solidus.
A solidus pénzlába szerint egy római font aranyból 72 solidust vertek. Ebből nagyjából 4,5 gramm körüli elméleti tömeg adódik egy érmére.
A CoinPoint Kisokosban korábban bemutatott II. Theodosius-solidus 4,36 grammot nyom, ami jól illeszkedik a korszak ismert solidusai közé.
Itt azonban egy nagy értékű aranypénzről beszélünk, amelynél a tömeg ellenőrzésének jelentősége egészen más lehetett, mint számos kisebb értékű történeti pénznél.
Ez is mutatja, miért veszélyes egyetlen általános szabályt minden régi érmére alkalmazni.
Akkor mikor gyanús egy érme tömege?
A tömeg az egyik legfontosabb adat egy régi érme vizsgálatakor, de önmagában ritkán elegendő.
Ha egy érme tömege jelentősen eltér az adott típus ismert példányaitól és a várható tartománytól, az mindenképpen indokolja az alaposabb vizsgálatot.
Hamisítványoknál a nem megfelelő fémösszetétel, az eltérő vastagság vagy az alkalmazott előállítási technika valóban okozhat szokatlan tömeget.
De az ellenkező következtetés sem biztonságos.
Attól, hogy egy érme tömege pontosan megfelel egy katalógusban szereplő számnak, még nem válik automatikusan eredetivé.
A tömeg mellett vizsgálni kell többek között az átmérőt, a vastagságot, az éremképet, a betűformákat, a peremet, a felületet, a készítési technikát és az ismert eredeti példányokat is. Erről részletesen a Honnan tudjuk, hogy hamis egy érme? című cikkben írtam.
Mit mond tehát a mérleg?
Nagyon sokat.
Csak tudnunk kell, hogyan értelmezzük.
Egy régi érme tömege segíthet azonosítani a típust, elkülöníteni egyes változatokat, felismerni az anyagvesztést vagy a körülnyírást, és akár egy hamisítvány gyanúját is felvetheti.
De a mérlegen megjelenő szám mögött egy egész pénzverési rendszer áll.
A pénzláb, a finomság, a korabeli súlyellenőrzés, az éremlemez elkészítése és az érme több száz éves története együtt határozza meg, hogy végül mit látunk a kijelzőn.
Ezért két azonos típusú régi érme eltérő tömege önmagában még nem ellentmondás.
A valódi kérdés nem egyszerűen az, hogy pontosan annyit nyom-e, mint egy katalógusban szereplő szám.
Hanem az, hogy a mért tömeg összeegyeztethető-e az adott pénztípussal, annak korával, pénzlábával, készítési módjával és mai állapotával.
Források
- Magyar Nemzeti Bank: Középkori magyar aranyforintok.
- Clive Stannard: Weight Adjustment al marco in Antiquity, and the Athenian Decadrachm. Proceedings of the XIVth International Numismatic Congress, Glasgow 2009, megjelent 2011-ben.
- British Museum, Department of Coins and Medals: körülnyírt történeti érmék és pénzekről származó ezüstnyesedékek gyűjteményi adatlapjai.
- CoinPoint Kisokos: II. Theodosius solidusa – amikor Konstantinápoly aranyba verte a hatalmát.