Ha egymás mellé teszünk egy régi bankócédulát, egy 1848–49-es magyar pénzjegyet, egy monarchiabeli koronát, egy hiperinflációs pengőt és egy korai forintbankjegyet, első pillantásra öt teljesen különböző papírpénzt látunk.
Valójában azonban ugyanannak a történetnek öt fejezete fekszik előttünk.
A magyar papírpénzek történetében ugyanis szinte végigkövethető Magyarország elmúlt több mint két évszázada: háborúk, forradalom és szabadságharc, az Osztrák–Magyar Monarchia létrejötte és felbomlása, inflációk, pénzreformok, a pengő összeomlása, majd a forint megszületése.
Ezért egy régi magyar papírpénz számomra nemcsak gyűjtői tárgy. Egyben saját korának kézbe vehető történelmi dokumentuma is.
Miért jelent meg egyáltalán a papírpénz?
Évszázadokon keresztül az érmék jelentették a pénzforgalom alapját. Arany-, ezüst-, réz- és más fémpénzek cseréltek gazdát, értékük és elfogadottságuk pedig szorosan összekapcsolódott a kibocsátó hatalommal, a pénzrendszerrel és sok esetben magával a bennük lévő nemesfémmel.
A növekvő gazdaság és pénzforgalom azonban egyre nagyobb mennyiségű fizetőeszközt igényelt. A papíralapú pénz könnyebben előállítható, szállítható és kezelhető volt, mint nagy mennyiségű fémpénz.
Itt rögtön érdemes egy fontos különbséget tenni. A hétköznapi beszédben hajlamosak vagyunk minden régi papírpénzt bankjegynek nevezni, történetileg azonban ez nem mindig pontos. Találkozhatunk bankócédulával, bankjeggyel, államjeggyel, pénzjeggyel, utalvánnyal és más papíralapú fizetési eszközzel is. A megnevezés mögött gyakran az is ott van, hogy ki és milyen jogcímen bocsátotta ki az adott pénzt.
A magyar papírpénz története nem Magyarországgal kezdődött
A magyarországi papírpénzhasználat előzményeit a Habsburg Monarchia pénzügyi rendszerében kell keresnünk.
A 18. század második felétől megjelenő bankócédulák fokozatosan a pénzforgalom részévé váltak, így a Magyar Királyság területén élők is találkozhattak olyan fizetőeszközzel, amelynek értékét már nem maga az érme anyaga hordozta.
Ez fontos változás volt. Egy aranypénzt vagy ezüstpénzt kézbe véve maga a fém is értéket képviselt. A papírpénznél viszont egyre fontosabbá vált a kibocsátóba és a pénzrendszerbe vetett bizalom.
A korai magyarországi papírpénzekkel és a későbbi gulden/forint korszak darabjaival a CoinPoint Magyar papírpénzek témaközpontjában is külön foglalkozunk.
1848–1849 – amikor a papírpénz a magyar önállóság jelképévé vált
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc a magyar papírpénz történetének egyik legfontosabb fejezete.
Az önálló magyar pénzügyek megteremtése politikai és gazdasági kérdés is volt. A korszakban a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank bankjegyei mellett magyar állami pénzjegyek és más papíralapú fizetési eszközök is megjelentek.
Ezeket a szabadságharc idején kibocsátott magyar papírpénzeket a köznyelv gyakran összefoglalóan Kossuth-bankóknak nevezi Kossuth Lajos pénzügyminiszteri, majd politikai szerepéhez kapcsolódva.
Numizmatikai szempontból azonban érdemes óvatosan használni ezt a kifejezést, mert a korszak különböző papírpénzeinek kibocsátója és jogi háttere nem volt minden esetben azonos.
Éppen ettől különösen érdekes ez a korszak: a papírpénz itt már nem egyszerűen gazdasági eszköz. A magyar állami önállóság egyik kézzelfogható megnyilvánulásává válik.
Mi történt a Kossuth-bankókkal a szabadságharc után?
A szabadságharc leverésével az önálló magyar pénzkibocsátás politikai és gazdasági háttere is megszűnt.
A szabadságharc papírpénzei azonban nem tűntek el a történelemből. Éppen ellenkezőleg: később az 1848–49-es események egyik legismertebb tárgyi emlékévé váltak.
Ma egy ilyen pénzjegyet már egészen más szemmel nézünk, mint az, aki egykor fizetett vele. Nem csupán a címletet, sorszámot vagy állapotot látjuk rajta, hanem azt a történelmi pillanatot is, amikor Magyarország saját pénzügyeinek megszervezésére törekedett.
A forint és gulden papírpénzei az Osztrák–Magyar Monarchiában
A 19. század második felének papírpénzei már egy másik politikai és pénzügyi világba vezetnek.
Különösen érdekesek azok a papírpénzek, amelyeken magának az Osztrák–Magyar Monarchiának a kettőssége is megjelenik.
Jó példa erre az 1881-es 5 forintos államjegy. Magyar oldalán az „ÖT FORINT”, német oldalán a „FÜNF GULDEN” felirat szerepel.
És itt a terminológia ismét fontos.
Ez a pénz államjegy volt, nem egyszerűen bankjegy. Maga a korabeli magyar szöveg is államjegyként nevezi meg.
Egyetlen papírpénzen így egyszerre láthatjuk a Monarchia államszerkezetét, nyelvi kettősségét, pénzügyi rendszerét és a korszak rendkívül gazdag bankjegygrafikáját.
1892 – a forint helyére lép a korona
A következő nagy fordulópont az 1892-es valutareform volt, amely létrehozta a korona pénzrendszert.
Az új rendszerben 1 korona = 100 fillér lett.
A korona bevezetése nem pusztán új pénznevet jelentett. A Monarchia pénzrendszerének modernizációjához és az aranyalapú valuta kialakításához kapcsolódott.
A korszak bankjegyei numizmatikai szempontból különösen érdekesek. A Monarchia két államának sajátosságai a papírpénzek grafikai és nyelvi kialakításán is megjelentek, miközben a birodalom több nyelvét is figyelembe kellett venni.
Az első világháború a pénzt is megváltoztatta
Az első világháború nemcsak Európa politikai térképét alakította át. A pénzrendszereket is alapjaiban megrázta.
A háborús kiadások, a pénzmennyiség növekedése és az infláció egyre nagyobb nyomást helyezett a koronarendszerre.
Amikor 1918-ban felbomlott az Osztrák–Magyar Monarchia, az utódállamoknak azt is meg kellett oldaniuk, hogy mi történjen a korábban közösen használt pénzzel.
Ezért a korszak papírpénzein különféle felülbélyegzésekkel és átmeneti megoldásokkal is találkozhatunk. Gyűjtőként ezek különösen érdekesek, mert ugyanaz az alapbankjegy különböző politikai és pénzügyi környezetekben új szerepet kaphatott.
A magyar korona inflációja
Magyarországon a korona a Monarchia megszűnésével nem tűnt el azonnal.
Az első világháborút követő gazdasági nehézségek azonban jelentős inflációhoz vezettek, és egyre nagyobb névértékű papírpénzek kerültek forgalomba.
A pénzrendszer stabilizálása végül új valuta bevezetéséhez vezetett.
1927 – megszületik a pengő
A pengő pénzrendszer jogi alapjait az 1925. évi XXXV. törvénycikk teremtette meg, a pengőben való kötelező számítás pedig 1927. január 1-jén lépett életbe.
1 pengő = 100 fillér volt.
A pengő bevezetése a korona inflációját követő stabilizáció egyik fontos eleme lett. Az új pénzrendszerben a Magyar Nemzeti Bank központi szerepet játszott.
A pengő bankjegyei ma önálló és rendkívül változatos gyűjtési területet alkotnak. Portrék, történelmi személyiségek, eltérő kibocsátások, sorozatok és változatok teszik érdekessé őket.
A CoinPoint shopban a korszak eredeti darabjai külön magyar papírpénz-kategóriákban is böngészhetők, a Kossuth-bankóktól a koronán és pengőn át a forintig.
A második világháború és a pengő összeomlása
A pengő történetének legismertebb fejezete sajnos a pénzrendszer összeomlása.
A második világháború végére, majd az azt követő időszakban az infláció olyan méreteket öltött, hogy a hagyományos címletek rövid idő alatt elvesztették gyakorlati jelentőségüket.
Egyre nagyobb számok kerültek a papírpénzekre.
Megjelentek a milpengő és bilpengő megnevezések, amelyekkel a kezelhetetlenné váló nullák számát próbálták egyszerűbb formában kifejezni. Az adópengő pedig eredetileg elszámolási egységként jelent meg, majd a hiperinfláció végső szakaszában papíralapú fizetőeszközként is szerepet kapott.
A korszak bankjegyeit nézve szinte napról napra követhető a pénz vásárlóerejének összeomlása.
Ez teszi a hiperinflációs pengőket különlegessé: maga a bankjegysorozat dokumentálja a pénzrendszer szétesését.
1946. augusztus 1. – megszületik a forint
A magyar pénztörténet következő nagy fordulópontja 1946. augusztus 1.
Ekkor vezették be a ma is használt forint pénzrendszert.
1 forint = 100 fillér.
A forint bevezetése azonban nem egyszerűen egy új pénznév megjelenését jelentette. A hiperinfláció lezárásához és a gazdasági stabilizációhoz kapcsolódott.
Az első forintbankjegyek közül több típus évtizedeken keresztül meghatározta a magyar készpénz képét. Az MNB adatai szerint az 1946-ban megkezdett bankjegysorozat – a kezdeti képcseréktől eltekintve – mintegy ötven évig maradt forgalomban.
A régi forintbankjegyek világa
A háború utáni forintbankjegyek sok mai gyűjtő számára már nem távoli történelmi tárgyak.
Sokan még személyesen is fizettek velük.
A 10, 20, 50, 100 és később megjelenő nagyobb címletek képi világa generációk számára vált ismerőssé.
Jó példa erre a régi húszforintos. Előoldalán Dózsa György portréja szerepelt, hátoldalán pedig egy térdelő férfialak. A modell történetét külön is bemutattuk a régi 20 forintosról és Hegedűs Istvánról szóló Kisokos-cikkben.
Ezeknél a bankjegyeknél már az is érdekes gyűjtési területet jelenthet, hogyan változtak a címerek, sorozatok, aláírások és más részletek az évtizedek során.
1997-től új bankjegysorozat érkezett
A forint megmaradt, a bankjegyek azonban idővel teljesen megújultak.
A Magyar Nemzeti Bank 1997-től kezdte kibocsátani az új bankjegysorozatot.
A korszerű bankjegyeknél már egyre nagyobb szerepet kaptak a fejlett biztonsági elemek, miközben a grafikai koncepció történelmi személyiségekre és hozzájuk kapcsolódó helyszínekre épült.
A bankjegyek későbbi modernizálása jól mutatja, hogy egy pénznem története akkor sem áll meg, ha maga a pénznem neve változatlan marad.
Mitől értékes egy régi magyar papírpénz?
Ha egy régi bankjegy kerül a kezünkbe, könnyű azt gondolni, hogy minél régebbi, annál értékesebb.
A numizmatikai piac azonban ennél jóval összetettebb.
Egy papírpénz értékét befolyásolhatja többek között:
- a kibocsátás és az évjárat;
- a ritkaság;
- a sorozat- és sorszám;
- az aláírásváltozat;
- a nyomtatási vagy kibocsátási változat;
- a történelmi jelentőség;
- a kereslet;
- és mindenekelőtt az állapot.
Egy gyakori, erősen használt régi bankjegy nem feltétlenül ér sokat pusztán azért, mert százéves. Máskor egy fiatalabb, de ritka változat vagy különleges sorszám lényegesen keresettebb lehet.
A pontos meghatározásnál ezért a szakirodalom és a katalógus használata alapvető. A CoinPoint termékleírásaiban is gyakran látható Adamo hivatkozások a magyar papírpénzek katalógusrendszeréhez kapcsolódnak. A témához használható numizmatikai katalógusokat és szakkönyveket a CoinPoint szakirodalmi kínálatában is érdemes keresni.
Miért különleges a magyar papírpénzek gyűjtése?
Talán azért, mert a történelmi változások különösen közvetlenül jelennek meg rajtuk.
Egy érmén gyakran évszámot, címert, uralkodót vagy néhány szót látunk. Egy papírpénzen viszont sokkal nagyobb felület állt a tervezők rendelkezésére.
Portrék, allegorikus alakok, épületek, tájak, címerek, többnyelvű feliratok, aláírások és biztonsági minták kerülhettek rájuk.
Ha pedig egymás mellé tesszük a különböző korszakokat, szinte történelmi idővonalat kapunk.
Egy Kossuth-bankó az 1848–49-es szabadságharcról mesél.
Egy monarchiabeli államjegyen az Osztrák–Magyar Monarchia sajátos államszerkezete jelenik meg.
Egy koronás bankjegy egy már megszűnt közép-európai birodalom pénzrendszerének emléke.
Egy pengő a két világháború közötti Magyarországhoz vezet, egy bilpengő pedig már a pénzrendszer összeomlását dokumentálja.
Egy korai forintbankjegy az 1946-os stabilizáció utáni új korszakból maradt ránk.
Több mint pénz
A magyar papírpénzek története ezért nem egyszerűen egymást követő bankjegyek története.
A pénzek változásai mögött szinte mindig nagyobb történelmi változásokat találunk.
Forradalmat. Háborút. Egy birodalom megszűnését. Inflációt. Gazdasági stabilizációt. Politikai rendszerváltásokat.
És mindez ott maradt a papíron.
A feliratokban, a címerekben, a portrékban, a sorszámokban, a pénznem nevében és néha még abban is, hogy hány nulla fért el a címleten.
Ezért amikor egy régi magyar papírpénzt veszünk a kezünkbe, valójában nemcsak egy egykori fizetőeszközt tartunk.
Egy darabot tartunk abból a korszakból, amelyben készült.
Források
- Magyar Nemzeti Bank – történeti bankjegy- és pénztörténeti anyagok; Elévült bankjegyek 1946-tól. Az MNB adatai alapján a forint pénzrendszert 1946. augusztus 1-jén vezették be, az új bankjegysorozat kibocsátása pedig 1997-ben indult.
- Magyar Nemzeti Bank / Hitelintézeti Szemle – a Magyar Nemzeti Bank története és a pengő 1927. január 1-jei bevezetésének pénzügyi háttere.
- Magyarország a XX. században – A korona és a pengő tündöklésének és bukásának évei. Magyar Elektronikus Könyvtár.
- Magyar Pénzverő Zrt.: Magyarország forint fizetőeszközei – az MNB történeti bankjegy-összeállításának egyik hivatkozott katalógusforrása.
- ifj. Adamovszky István – Majlinger Árpád – Fehér Sándor: Magyar Bankjegy Katalógus, II., frissített és bővített kiadás, Adamo-ker Bt., 2022.
- Adamovszky István: Bankjegyek alkalmi felülbélyegzései. Adamo, Budapest, 2009 – különösen a történeti bankjegyek és felülbélyegzések vizsgálatához.
- CoinPoint Kisokos – Magyar papírpénzek – bankjegyek és pénzjegyek.
- CoinPoint Kisokos – 5 forint 1881 – az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legszebb államjegye.
Kapcsolódó Kisokos-cikkek
- Magyar papírpénzek – bankjegyek és pénzjegyek
- Bankjegyek és a világ pénzei
- 5 forint 1881 – az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legszebb államjegye
- Ki van a régi 20 forintos hátoldalán? – Hegedűs István története
- Pénzhamisítók Magyarországon – híres hamisítások története
- Kapcsolódó szakirodalom és papírpénzek a CoinPoint shopban