5 forint 1881 – az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legszebb államjegye

5 forint 1881 – az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legszebb államjegye Az 1881-es 5 forintos államjegy az Osztrák–Magyar Monarchia papírpénzeinek egyik látványos darabja. Ferenc József portréja, a magyar nyelvű feliratok és a gazdag allegorikus ábrázolások mellett maga a bankjegy is mesél a Monarchia különleges pénzügyi rendszeréről. Első pillantásra a gazdag grafika ragadja meg a tekintetet.
Középen I. Ferenc József profilportréja, két oldalán monumentális nőalakok, körülöttük díszítések, növényi motívumok és aprólékosan kidolgozott vonalrendszerek.
Aztán közelebb hajolunk, és ott áll előttünk nagy betűkkel:
ÖT FORINT.
A képen látható államjegy dátuma 1881. január 1., mérete körülbelül 140 × 94 milliméter. A típust a katalógusok 1881-es 5 gulden/5 forint államjegyként tartják nyilván.  Ez az egyik legérdekesebb része a történetének.
A papírpénzen maga a magyar szöveg mondja el, hogy mivel van dolgunk:
„Ezen államjegy az osztrák-magyar monarchia közös függő adósságának részét képezvén…”
Vagyis ez nem a mai értelemben vett központi bank által kibocsátott bankjegy volt. Államjegyről beszélünk, amely a Monarchia közös pénzügyi rendszerének részeként került forgalomba.
Ez numizmatikailag fontos különbség – és az egyik oka annak, hogy ezeket a darabokat érdemes nem egyszerűen „régi ötszáz…”, pontosabban öt forintként nézni, hanem a korabeli pénzügyi rendszer dokumentumaként is. Az Osztrák–Magyar Monarchia kettőssége magán a pénzen is megjelenik.
A magyar oldalon ÖT FORINT, a német nyelvű oldalon pedig FÜNF GULDEN szerepel. A korabeli leírások szerint még a bankjegyet körbefutó feliratszalag is ennek megfelelően változott: a magyar oldalon „öt forint”, a német oldalon „fünf Gulden” olvasható. 
Ezért ugyanazt a pénzt a nemzetközi katalógusokban gyakran 5 Gulden 1881 néven találjuk meg, míg a magyar numizmatikában természetesen az 1881-as 5 forint elnevezés a megszokott. A jegy központi medalionjában I. Ferenc József (1830–1916) profilportréja jelenik meg.
A portré két oldalán allegorikus nőalakok ülnek. A katalógusleírás szerint az egyik könyvet tart, míg a másik mellvértben, karddal és babérkoszorúval jelenik meg. 
A 19. századi papírpénzeken az ilyen alakok nem pusztán dekorációként szolgáltak. A tudásra, államhatalomra, rendre, gazdaságra és más eszmékre utaló allegóriák egyúttal azt a tekintélyt is közvetítették, amelyet a kibocsátó az értéket képviselő papírdarab mögé kívánt állítani.
És közben biztonsági szerepük is volt: minél összetettebb egy grafika, annál nehezebb meggyőzően lemásolni. Érdemes a képet kinagyítva is megnézni.
Indák, rozetták, geometrikus minták, finom vonalak, apró számok és feliratok töltik ki szinte a teljes felületet.
A bankjegy szélén pedig egy nagyon egyértelmű figyelmeztetés olvasható:
„AZ ÁLLAMJEGYEK UTÁNZÁSA A TÖRVÉNYSZABTA BÜNTETÉS ALÁ ESIK.”
Érdekesség, hogy ennek a szövegnek a jelenlétét már egy 1881-ben megjelent korabeli újság is részletesen leírta.  A katalógusadatok Josef von Storckot és August Eisenmengert nevezik meg tervezőként, Ferdinand Schirnböcköt pedig metszőként. 
Ez azért érdekes, mert egy ilyen államjegyet érdemes egy pillanatra nem pénzként, hanem grafikai alkotásként is szemügyre venni.
A portré, az emberalakok, a tipográfia és a hihetetlenül sűrű ornamentika egyetlen kompozícióvá áll össze. Mindezt úgy kellett elkészíteni, hogy egyszerre legyen reprezentatív, könnyen felismerhető és nehezen hamisítható. Az 1881-es 5 forintos hosszú ideig része maradt a pénzforgalomnak.
Az Osztrák Nemzeti Bank történeti anyagában fennmaradt rendelkezés szerint 1901. szeptember 1-jétől megszüntették az 5 és 50 guldenes államjegyek további kiadását, majd az elfogadási kötelezettségük is megszűnt. A katalógusadatok az 1881-es 5 guldenes végső demonetizálási dátumaként 1903. február 28-át adják meg. 
Vagyis a papír, amelyet ma óvatosan teszünk albumba vagy tokba, egykor valódi pénz volt.
Kézről kézre járt.
Fizettek vele, visszaadtak belőle, összehajtották, zsebbe tették – és valószínűleg senki nem gondolta, hogy közel másfél évszázaddal később egy numizmatikus már nagyítóval fogja vizsgálni ugyanazt a darabot.