Ki van a régi 20 forintos hátoldalán? – Hegedűs István története

A régi magyar húszforintos az egyik legkönebben felismerhető forintbankjegyünk. Előoldalán Dózsa György portréja, hátoldalán pedig egy térdelő, kiterjesztett karú férfiakt látható. Egyik kezében kalapácsot, a másikban búzakalászokat tart.
Az alak az ipart és a mezőgazdaságot, vagyis a dolgozó embert jelenítette meg.
Csakhogy a férfialak nem teljesen a grafikus fantáziájának szülötte.
A modell Hegedűs István öttusázó volt. Hegedűs István 1924-ben született. A háború utáni magyar öttusasport kiemelkedő alakja lett, és különösen jó fizikai adottságai miatt figyeltek fel rá.
1947-ben már tagja volt a háború utáni első nemzetközi versenyen szereplő magyar válogatottnak. Egy évvel később egyéni magyar bajnokságot nyert, később országos bajnoki ezüst- és bronzérmeket is szerzett. Az 1952-es helsinki olimpiára tartalékként utazott ki. 
Amikor az új húszforintos férfialakjához megfelelő modellt kerestek, Hegedűs sportolói testalkata ideálisnak bizonyult.
És itt a történethez tartozik egy fontos apróság:
a bankjegyen látható test Hegedűs Istváné, az arc azonban stilizált, tehát nem portréról van szó. A bankjegy hátoldalának kompozíciója erősen jelképes.
A kalapács az ipart és a munkásságot, a búzakalász a mezőgazdaságot jeleníti meg. A sportoló testéből így egy idealizált dolgozó alakja született.
Az 1947-es keltezésű bankjegysorozatot Horváth Endre tervezte. A sorozat húszforintosa különleges darab volt: míg a többi címlet hátoldalán festmények alapján készült ábrázolások szerepeltek, a húszforintoson ezt az idealizált férfialakot helyezték el. 
Maga a bankjegy 166 × 72 milliméteres volt. Az első papíralapú húszforintos 1947-es keltezéssel készült, és a későbbi változatokon is lényegében megmaradt a jól ismert rajzkép. A politikai változások miatt a címer többször változott, de Dózsa és a hátoldali férfialak maradt.  Hegedűs István alakja egy másik, szinte mindenki által ismert budapesti alkotáshoz is kapcsolódik.
A források szerint Kisfaludi Strobl Zsigmond a Gellért-hegyi Szabadság-szobor egyik mellékalakjához, a Fáklyavivőhöz is Hegedűst használta modellként. 
Így ugyanannak a sportolónak az alakja két egészen eltérő módon került be a magyar vizuális emlékezetbe: az egyik monumentális köztéri szoborként, a másik pedig egy mindennap kézről kézre járó bankjegyen. Különösen érdekes az a fennmaradt műtermi fénykép, amelyen Hegedűs a húszforintos férfialakjához áll modellt.
Ha egymás mellé tesszük a fotót és az elkészült bankjegyet, rögtön felismerhető a kompozíció: a  térdelő testtartás, a kinyújtott karok és az egész alak felépítése.
A fénykép így valami olyat mutat meg, amit egy bankjegyet nézve általában nem látunk:
hogyan lesz egy valódi emberből pénzen szereplő allegorikus figura. Hegedűs István történetének azonban szomorú vége lett. Így miközben az emberek még évtizedeken keresztül fizettek a húszforintossal, annak hátoldalán egy olyan sportoló alakját hordták magukkal, akinek élete már 1956-ban véget ért. Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpont – 20 forint, 1947 és 20 forint, 1980. 
Öttusa Múzeum – Hegedűs István. 
Magyar Olimpiai Bizottság – megemlékezés az 1956-ban elhunyt sportolókról. 
Fortepan / Index – a húszforintoshoz készült modellfotó és Hegedűs története.