IV. Béla pénzei – A tatárjárástól az ország újjáépítéséig

IV. Béla 1235 és 1270 között uralkodott Magyarországon. Pénzei egy olyan korszak emlékei, amelyet az 1241–1242-es tatárjárás alapjaiban változtatott meg. Mit árulnak el dénárjai a „második honalapító” korának gazdaságáról és pénzforgalmáról? IV. Béla pénzei – A tatárjárástól az ország újjáépítéséig
IV. Béla 1235-ben lépett Magyarország trónjára. Uralkodásának első éveiben apja, II. András politikájának következményeivel kellett szembenéznie, néhány évvel később azonban olyan katasztrófa érte az országot, amely egész uralkodását meghatározta. 1241-ben megkezdődött a tatárjárás.
A muhi vereséget követően a mongol seregek hatalmas pusztítást végeztek, IV. Béla pedig menekülni kényszerült. Amikor 1242-ben a támadók kivonultak az országból, a királyra már nem egyszerűen az uralkodás, hanem részben Magyarország újjáépítésének feladata várt. Innen ered későbbi elnevezése is: a „második honalapító”. IV. Béla 35 éves uralkodása alatt számos pénztípus készült. A tatárjárás természetesen a pénzforgalmat és általában a gazdaság működését sem hagyta érintetlenül, ugyanakkor az Árpád-kori pénzeknél óvatosnak kell lennünk, ha az egyes típusokat pontosan 1241 elé vagy 1242 utánra szeretnénk helyezni.
Az érméken ugyanis nem szerepel verési év, így egy-egy típus pontos időrendjének meghatározásában az éremleletek, a veretek egymáshoz való kapcsolata és más numizmatikai kutatási módszerek segítenek.
Ezért IV. Béla pénzeit nem egyszerűen két csoportra osztjuk „tatárjárás előtti” és „tatárjárás utáni” pénzekként. Inkább egy hosszú uralkodás pénzverését látjuk bennük, amelynek közepén Magyarország történetének egyik legsúlyosabb katasztrófája áll. IV. Béla ezüstpénzei az Árpád-kori pénzverés látványos darabjai közé tartoznak. A különböző típusokon uralkodói ábrázolások, keresztek, koronák, állatalakok, építészeti elemek és más szimbolikus motívumok jelennek meg.
Ezek a pénzek mai szemmel rendkívül kicsik. Egy dénár gyakran alig néhány tized gramm ezüstöt jelentett, mégis meglepően összetett ábrázolást kellett elhelyezni rajta.
A középkori pénz ugyanis nemcsak fizetőeszköz volt. Az uralkodó neve, képe és jelképei egyúttal azt is közvetítették, kinek a hatalma és tekintélye garantálja a pénzt. Egy középkori dénár értékét nem érdemes egyszerűen mai forintra átszámítani. A korabeli árak, bérek és az ezüst értéke egészen más gazdasági környezetben alakultak.
Ami viszont fontos: a 13. századi Magyarország egyre inkább pénzt használó gazdaság volt. A pénz szerepet kapott a kereskedelemben, vámokban, adókban és különböző szolgáltatások megváltásában is.
És nem kizárólag magyar pénzek forogtak az országban. A külföldi érmék jelenléte és a távolabbi kereskedelmi kapcsolatok jól mutatják, hogy a középkori Magyar Királyság pénzforgalma nem elszigetelten működött. A tatárjárás numizmatikai szempontból különösen érdekes örökséget hagyott ránk.
Amikor 1241-ben híre ment a mongol támadásnak, illetve a hadak megjelentek az országban, sokan elrejtették megtakarításaikat. Pénzeket, ékszereket és más értékeket ástak el vagy rejtettek el épületek közelében abban a reményben, hogy később visszatérhetnek értük.
Sok tulajdonos azonban soha nem tért vissza.
Az évszázadokkal később előkerülő kincsleletek ezért nem egyszerűen régi pénzek halmazai. Egy történelmi pillanatot őriznek meg. A bennük található legfiatalabb pénzek segítségével a kutatók következtethetnek arra, hogy milyen érmék voltak forgalomban a tatárjárás idején.
Néha tehát éppen egy tragédia őrizte meg számunkra a középkori Magyarország pénzforgalmának egy darabját. A mongolok kivonulása után IV. Béla politikája jelentősen megváltozott. Támogatta a kővárak építését, telepeseket hívott az elnéptelenedett területekre, ösztönözte a városok fejlődését és igyekezett helyreállítani az ország gazdasági erejét.
Az újjáépülő ország számára a kereskedelem és a megbízható pénzforgalom is fontos volt. IV. Béla uralkodásának idején jelent meg egy olyan pénz, amely később a térség egyik meghatározó ezüstpénzévé vált: a szlavón báni dénár, vagy banalis.
A báni dénárokat a szlavón bánok verették királyi felhatalmazással. Jó minőségű ezüstből készültek, és később hosszú időn keresztül jelentős szerepet töltöttek be a déli területek pénzforgalmában. IV. Béla uralkodásának elején még az Árpád-kori Magyar Királyság tatárjárás előtti világát látjuk. Harmincöt évvel később már egy megerősített várakkal, fejlődő városokkal és részben újjászervezett gazdasággal rendelkező országot hagyott utódaira.
Pénzei ennek a hosszú átalakulásnak voltak mindennapi résztvevői.
Egy IV. Béla-dénár valaha kereskedő, katona, földműves vagy kézműves kezén mehetett keresztül. Elkölthették egy piacon, befizethették valamilyen kötelezettségként – vagy éppen elrejthették 1241-ben, amikor közeledett a mongol sereg.
Ma pedig ugyanaz a néhány tized gramm ezüst Magyarország egyik legdrámaibb évszázadának tárgyi emléke. II. András dénárjai – Az Aranybulla korának pénzei