Képzeljük el Pozsonyt egy koronázás napján. Megszólalnak a harangok, az utcákat megtölti a díszmenetre váró tömeg, feltűnnek az ország főméltóságai, majd elhalad az uralkodó és kísérete. A menet egyik pontján apró fémdarabok repülnek a nézők közé. Aki elkap egyet, olyan tárgyat vihet haza, amelyen az új király vagy királyné neve, címe, a koronázás helye és időpontja olvasható.
Ezek voltak a koronázási zsetonok. Pénzhez hasonlítottak, pénzverő műhelyben készültek, és gyakran ugyanazokat a jelképeket viselték, mint az uralkodói érmék. A boltban azonban nem lehetett velük fizetni.
Miért zseton, ha úgy néz ki, mint egy érme?
A „zseton” szó a francia jeton kifejezésből származik, amely a jeter, vagyis „dobni”, „szétosztani”, régebbi értelemben pedig „számolni” igével áll kapcsolatban. A középkorban a zsetonokat eredetileg számolótáblán használták. Az apró korongokat vonalakra és mezőkre helyezve végezték el a kereskedelmi és pénzügyi számításokat.
A kora újkorban a zseton jelentése kibővült. A számoláshoz használt réz- és sárgaréz korongok mellett megjelentek az uralkodói eseményekre, békekötésekre, hódolatokra és koronázásokra készített zsetonok is. Ezeket már nem számolásra használták, hanem emléktárgyként, protokollajándékként vagy a nyilvános ünnepség részeként.
A koronázási zseton legfontosabb ismertetőjele, hogy nincs rajta névérték, és nem volt törvényes fizetőeszköz. Az értékét az anyaga, a történeti esemény, a ritkasága, a kidolgozása és a fennmaradt példány állapota adja.
Érme, emlékérem vagy koronázási zseton?
| Tárgytípus | Eredeti szerepe | Jellemzője |
|---|---|---|
| Forgalmi pénz | Fizetés és elszámolás | Névértékkel és hivatalos pénzforgalmi szereppel rendelkezik |
| Koronázási emlékérem | Az esemény művészi és történeti megörökítése | Általában nagyobb, súlyosabb és reprezentatívabb kivitelű |
| Koronázási zseton | Ajándékozás, osztás vagy a nép közé szórás | Kisebb, pénzszerű, névérték nélküli veret |
A határ nem mindig éles. Ugyanazt a darabot az egyik katalógus éremnek, a másik zsetonnak nevezheti. A méret, a tömeg, a felhasználás és a korabeli források együtt segítenek a pontos meghatározásban. A „koronázási pénz” elnevezés sem feltétlenül jelenti azt, hogy a darab valóban forgalmi pénz volt.
Hogyan használták a koronázás napján?
A koronázás vallási szertartás, közjogi esemény és hatalmi látványosság volt egyszerre. Az uralkodó a szertartás során nemcsak a koronát kapta meg: esküt tett, végigvonult a városon, fogadta a rendek hódolatát, és látványosan megmutatta bőkezűségét is.
A koronázáshoz kapcsolódó veretek többféle szerepet tölthettek be:
- a különleges felajánlási érmeket az uralkodó a koronázási mise során helyezhette az oltárra;
- az aranyból készült darabokat rendszerint magas rangú vendégek, követek és főméltóságok kapták;
- az ezüst- és rézzsetonokat nagyobb számban osztották ki vagy szórták a koronázási menetet figyelő tömeg közé;
- egyes példányokat városi tisztségviselők, vármegyei küldöttek és a szertartásban részt vevő személyek őriztek meg.
Nem minden fennmaradt koronázási zsetont kapott el valaki az utcán. Sok darab hivatalos ajándékként került első tulajdonosához. A zsetonok szórása ugyanakkor a koronázás látványos, dokumentált része volt. V. Ferdinánd 1830. évi pozsonyi koronázásáról olyan korabeli ábrázolás is fennmaradt, amelyen a menetből arany- és ezüstzsetonokat szórnak a nép közé.
Milyen anyagból készültek a koronázási zsetonok?
A felhasznált fém nemcsak a zseton értékét, hanem azt is jelezhette, kinek szánták a darabot. Ugyanazt az éremképet többféle fémből és eltérő méretben is elkészíthették.
| Anyag | Jellemző használat | Gyűjtői szempont |
|---|---|---|
| Arany | Magas rangú személyeknek szánt protokollajándék | Kis példányszám, gyakran különösen ritka változat |
| Ezüst | Ajándékozás, osztás és a tömeg közé szórás | A koronázási zsetonok egyik legjellemzőbb anyaga |
| Réz, bronz vagy sárgaréz | Nagyobb mennyiségű, olcsóbban előállítható kibocsátás | A patina és a felület állapota különösen fontos |
| Ón vagy ezüstözött ón | Költségtakarékos emlék- és alkalmi zsetonok | Érzékenyebb anyag, gyakoriak az ütődések és felületi sérülések |
A CoinPoint kínálatában szereplő VI. Frederik dán király ezüstözött ón zsetonja nem magyar koronázási veret, de jól szemlélteti, hogy a zsetonok nem kizárólag nemesfémből készültek.
Frankfurt – császárkoronázás és pénzszórás
Frankfurt a Német-római Birodalom uralkodóválasztásainak és koronázásainak egyik legfontosabb helyszíne volt. A Römerberg ünnepségein a birodalmi főméltóságok jelképes feladatokat teljesítettek, miközben ételt, bort, valamint arany- és ezüstvereteket juttattak a népnek.
Lotharingiai Ferencet 1745. október 4-én koronázták német-római császárrá Frankfurtban. Az eseményhez több érem- és zsetontípus kapcsolódott.
Lotharingiai Ferenc 1745-ös frankfurti koronázási zsetonja
A 25 milliméteres, 4,04 gramm tömegű darab a császárkoronázás emlékét őrzi.
II. József 1764-es frankfurti koronázásánál fontos a pontos megnevezés. Ekkor még apja, Lotharingiai Ferenc volt a császár, ezért Józsefet római királlyá, vagyis kijelölt utóddá koronázták. Csak apja 1765-ben bekövetkezett halála után lett német-római császár.
II. József 1764-es frankfurti koronázási zsetonja
Ezüst, 21 milliméter, 1,71 gramm.
II. Lipótot 1790. október 9-én koronázták német-római császárrá Frankfurtban. A CoinPoint ezüstpéldányán a koronázás jelképei és a latin felirat együtt rögzítik az eseményt.
II. Lipót frankfurti koronázási zsetonja, 1790
Ezüst, 20 milliméter, 2,19 gramm; Novák XVI-E-10b, Montenuovo 2208.
Pozsony – a magyar koronázások városa
Pozsony 1563 és 1830 között a magyar uralkodókoronázások legfontosabb helyszíne volt. Ebben az időszakban tíz királyt, egy uralkodó királynőt és nyolc királynét koronáztak meg a városban. Az eseményeket koronázási érmek és zsetonok egész sora örökítette meg.
I. Ferenc harmadik feleségét, Mária Ludovikát 1808. szeptember 7-én koronázták magyar királynévá Pozsonyban. Zsetonjának virágzó lilioma és a RECTE ET CANDIDE jelmondat az erényes, tiszta és egyenes uralkodói magatartást fejezte ki.
Mária Ludovika pozsonyi koronázási zsetonja, 1808
Ezüst, 21 milliméter, 2,13 gramm; Montenuovo 2361.
I. Ferenc negyedik feleségét, Karolina Augusztát 1825. szeptember 25-én koronázták magyar királynévá. A zsetonon megjelenő országalma, a növényi ágak és a latin felirat egyszerre utalnak a keresztény uralkodói hatalomra és a koronázás ünnepélyes, békét hirdető üzenetére.
Karolina Auguszta pozsonyi koronázási zsetonja, 1825
Ezüst, 20 milliméter, 2,19 gramm; Weszerle C. XXXIV-7.
Mit árulnak el a latin feliratok?
A koronázási zsetonok feliratai gyakran rövid történeti okiratként olvashatók. Megnevezik az uralkodót vagy királynét, felsorolják a legfontosabb címeket, majd közlik a koronázás helyét és napját.
A POSONII jelentése „Pozsonyban”, a CORONATA HVNGARIAE REGINA vagy rövidített változata pedig azt közli, hogy az ábrázolt személyt Magyarország királynéjává koronázták. A római számokkal írt évszám és nap sok esetben a zseton legbiztosabb azonosítási pontja.
A zsetonon látható korona, országalma, kard, sas, oltár, pálmaág vagy liliom nem egyszerű díszítés. A hatalmat, a jogfolytonosságot, a békét, a hűséget és az uralkodói erényeket közvetítette azok számára is, akik a latin szöveget nem tudták teljesen elolvasni.
Mire figyeljünk gyűjtőként?
A koronázási zsetonok azonosításánál először az uralkodó nevét, az esemény helyét és dátumát kell meghatározni. Ezután következhet az anyag, a méret, a tömeg, az éremkép változata és a katalógusszám ellenőrzése.
Ugyanaz a típus készülhetett aranyból, ezüstből és rézből, illetve kis és nagy változatban. Két hasonló éremkép ezért nem feltétlenül azonos katalógustétel. A Montenuovo-, Weszerle- és Novák-hivatkozások segítenek a változatok elkülönítésében.
Különösen figyelni kell a tisztítás nyomaira, a fülnyomra vagy átfúrásra, a perem sérüléseire és az esetleges javításokra. Sok zsetont később ékszerként viseltek vagy emléktárgyként felfüggesztettek. A lyuk tehát a tárgy későbbi történetének része lehet, de az állapotát és gyűjtői megítélését is befolyásolja.
Az ismeretlen darabok vizsgálatához további segítséget ad a Milyen érme ez? – Így azonosítom lépésről lépésre című Kisokos-cikk.
Egy kis veret, amely közel hozta az uralkodót
A legtöbb ember soha nem jutott be a koronázási templomba, nem ült a díszlakomán, és az uralkodót is csak távolról láthatta. Egy tömeg közé szórt ezüstzsetont azonban bárki megszerezhetett, ha elég szerencsés és gyors volt.
Ez teszi különlegessé ezeket az apró vereteket. Egyszerre szolgálták az udvari reprezentációt, a politikai üzenet közvetítését és az ünnepség személyes emlékének megőrzését. Ma pedig arról mesélnek, hogyan vált egy koronázás néhány pillanatra az egész város közös eseményévé.
A jelenleg elérhető darabok a CoinPoint történeti és koronázási érmei között tekinthetők meg. Az emlékérmek, kitüntetések és zsetonok közötti különbségekről a kapcsolódó CoinPoint Kisokos-témakörben olvashatsz tovább.
Felhasznált szakirodalom és források
- Soltész Ferenc Gábor – Tóth Csaba – Pálffy Géza: Coronatio Hungarica in Nummis. A magyar uralkodók koronázási érmei és zsetonjai (1508–1916). Magyar Nemzeti Múzeum – MTA BTK Történettudományi Intézet, Budapest, 2016.
- Pálffy Géza – Soltész Ferenc Gábor – Tóth Csaba: Coronatus Posonii. A pozsonyi magyar uralkodókoronázások érmei (1563–1830). Szlovák Nemzeti Múzeum – Magyar Nemzeti Múzeum, 2014.
- Magyar Nemzeti Múzeum: A magyar uralkodók koronázásainak érmei.
- Magyar Nemzeti Múzeum online gyűjteménye: V. Ferdinánd pozsonyi koronázási menete és a koronázási zsetonok szórása.
- Fitzwilliam Museum: Jettons – numizmatikai terminológiai gyűjtemény.
- Dictionnaire de l’Académie française: jeton címszó.
- CoinPoint termékadatlapok és eredeti tárgyfotók.