Ha valaki római érmékre gondol, általában az ezüst denariusok vagy az arany aureusok jutnak eszébe. Pedig a birodalom lakosságának túlnyomó része nap mint nap bronzpénzekkel fizetett. Ezeket a gyűjtők ma egyszerűen római kisbronzoknak nevezik.
A 3–4. században a pénzrendszer többször is átalakult, ezért a bronzérmék mérete és súlya folyamatosan csökkent. A numizmatikában gyakran AE1, AE2, AE3 és AE4 jelöléssel találkozunk, ahol az Æ (AE) a bronzötvözetet jelöli, a szám pedig az érme átmérőjére utal.
A kisbronzokon a császárok portréi mellett számtalan érdekes hátlapábrázolás jelenik meg. Gyakoriak a katonai jelenetek, a győzelmi istennő, a hadijelvények, a tábori kapuk, valamint a különböző római istenek és megszemélyesített erények.
Különösen népszerűek Constantinus, Constantius II, Valens, Gratianus vagy Theodosius uralkodásának kisbronzai. Ezekből sok millió készült, ezért ma is elérhető áron gyűjthetők, miközben közel 1700 éves történelmet képviselnek.
A bronzpénzeket a birodalom számos pénzverdéjében verték, többek között Rómában, Sisciában, Aquileiában, Thesszalonikében, Antiochiában, Nicomediában és Konstantinápolyban. A verdejeleket általában a hátlap alsó részén, az úgynevezett exergue-ban helyezték el, így ma is meghatározható, hol készült az adott érme.
A gyűjtők számára a kisbronzok egyik legnagyobb előnye, hogy viszonylag kedvező áron lehet velük megismerni a római pénzverés világát. Egy-egy szebb állapotú darab nemcsak történelmi emlék, hanem kiváló belépő a római numizmatika sokszínű világába.
Bár egykor ezek voltak a birodalom aprópénzei, ma minden kisbronz egy-egy kézzelfogható darabja az ókori Rómának.
Kapcsolódó cikkek: