Hadrianus – a birodalmat bejáró császár, dénárjai és a cirkuszi játékok világa
Hadrianus neve hallatán ma legtöbben a Britanniát átszelő Hadrianus falára gondolnak. A Kr. u. 117 és 138 között uralkodó császár azonban ennél sokkal többet hagyott maga után.
Utazott, építkezett, személyesen látogatta a birodalom tartományait, érdeklődött a görög kultúra iránt, és elődeinél kevésbé a további hódításokra, inkább a hatalmas Római Birodalom megszilárdítására törekedett.
Uralkodásának történetét különleges módon őrzik ezüstdénárjai. A pénzeken megjelenő portrók, istenek, erények és tartományok egy olyan császár képét mutatják, aki pontosan értette az uralkodói reprezentáció jelentőségét.
Ugyanezért voltak fontosak a római világ nyilvános játékai is.
A császár, aki bejárta birodalmát
Hadrianus Kr. u. 117-ben követte Traianust a trónon.
Traianus uralkodását hatalmas hódítások jellemezték. Hadrianus más irányt választott: a birodalom további terjesztése helyett elsősorban annak megerősítésére és kormányzására összpontosított.
Uralkodásának egyik legkülönlegesebb vonása, hogy hosszú éveket töltött utazással. Britanniától Hispanián és Görögországon át Egyiptomig a birodalom számos tartományát személyesen felkereste.
Ezek az utak politikai jelentőséggel is bírtak. Hadrianus találkozott a tartományok vezetőivel, ellenőrizhette a hadsereget és az erődítéseket, építkezéseket kezdeményezett, miközben mindenütt láthatóvá tette a császári hatalmat.
Hadrianus arca a dénárokon
A római dénár kis ezüstpénz volt, de hatalmas távolságokat járhatott be.
Katonák zsoldjában, kereskedők pénztárában és a mindennapi forgalomban a császár portréját a birodalom távoli részeire is eljuttatta.
Hadrianus dénárjain az előlapot rendszerint maga a császár uralja. Jellegzetes szakállas portréja könnyen felismerhetővé vált.
A hátlapokon azonban rendkívül változatos világ jelenik meg. Istenségek, megszemélyesített erények, a béke, a remény, a vallásosság vagy a császári gondoskodás különböző formái szerepelhettek rajtuk. [1]
A pénz így nemcsak azt közölte, hogy ki a császár.
Azt is elmondta, milyen uralkodónak kívánta magát mutatni.
Egy egész birodalom a pénzeken
Hadrianus pénzverésének egyik legérdekesebb vonása a tartományok és utazások megjelenítése.
A császár hosszú útjai olyan pénzsorozatokhoz kapcsolódnak, amelyeken a birodalom egyes tartományai és a hozzájuk kötődő politikai üzenetek kaptak szerepet.
Britannia, Hispania, Africa, Aegyptus és más területek már nem pusztán távoli földrajzi nevek voltak. A pénzeken Róma birodalmának részeiként jelentek meg.
Ez különösen jól illeszkedett Hadrianus uralkodói programjához. A császár nemcsak Rómából kívánta irányítani a birodalmat – személyesen is jelen akart lenni annak különböző részein.
Dénárjai és más pénzei ezt az üzenetet sokszorosították.
A Circus Maximus – ahol Róma találkozott
A császári hatalom azonban nemcsak a pénzeken vált láthatóvá.
Rómában kevés hely volt alkalmasabb erre, mint a Circus Maximus.
A hatalmas aréna elsősorban a kocsiversenyekről vált híressé. A négy hagyományos versenyistálló – a vörösök, fehérek, kékek és zöldek – kocsihajtóiért hatalmas tömegek rajongtak.
A verseny veszélyes és látványos volt. A kocsik nagy sebességgel kerülték meg a pálya középső részét, miközben a hajtók egymással küzdöttek a legjobb pozícióért.
A legsikeresebb kocsihajtók a római világ ünnepelt alakjaivá válhattak.
De a cirkusz ennél jóval többet jelentett.
Miért voltak ennyire fontosak a játékok?
A római játékokat nem lehet egyszerűen modern sporteseményként értelmezni.
Vallási ünnep, tömegszórakoztatás és politikai reprezentáció egyszerre lehetett.
A nézőtéren a római társadalom különböző rétegei találkoztak, miközben az ülésrend maga is tükrözte annak hierarchiáját.
És jelen lehetett a császár is.
Amikor az uralkodó megjelent a játékokon, a nép nem egy távoli portrét látott egy pénzen. Személyesen láthatta a birodalom urát.
A tömeg ünnepelhetett és reagálhatott, a császár pedig látványosan demonstrálhatta jelenlétét, nagylelkűségét és a római nép iránti gondoskodását.
Hadrianus és a játékok
Hadrianus maga is felismerte a nyilvános látványosságok jelentőségét.
A késői és nem minden részletében megbízható Historia Augusta arról számol be, hogy Hadrianus számos városban rendezett játékokat. Rómában cirkuszi látványosságokat, színházi előadásokat és más nyilvános eseményeket is támogatott. [2]
A forrást óvatosan kell kezelnünk, de az jól látható, hogy a játékok Hadrianus korában is a császári nyilvánosság fontos részét alkották.
A pénzekhez hasonlóan a látványosságok is lehetőséget teremtettek arra, hogy az uralkodó kapcsolatot teremtsen a birodalom lakóival.
Cirkusz és amphitheatrum – nem ugyanaz
A római látványosságoknál fontos különbséget tenni.
A Circus Maximus elsősorban a kocsiversenyek otthona volt.
A gladiátorok világa ezzel szemben elsősorban az amphitheatrumokhoz – Rómában mindenekelőtt a Colosseumhoz – kapcsolódott.
Hadrianus korában mindkettő a római tömegkultúra része volt, de más jellegű látványosságokat kínáltak.
A cirkuszban a lovak, kocsik, hajtók és versenyistállók küzdelme ragadta magával a közönséget. Az amphitheatrumban a gladiátorviadalok és vadállatokkal kapcsolatos látványosságok kaptak fontos szerepet.
A császár számára azonban mindkettő lehetőséget biztosított arra, hogy nyilvánosan találkozzon a római néppel és megmutassa nagylelkűségét.
Pénz és játék – ugyanannak a hatalomnak két arca
Első pillantásra egy ezüstdénár és egy kocsiverseny között kevés kapcsolatot találunk.
A római császár szemszögéből azonban mindkettő ugyanazt a célt is szolgálhatta: láthatóvá tenni a hatalmat.
A dénáron Hadrianus portréja nap mint nap emberek kezén fordult meg. A Circus Maximusban pedig hatalmas tömeg láthatta magát a császárt.
A pénzen istenek, erények és birodalmi üzenetek vették körül az uralkodót. A cirkuszban ünnepségek, versenyek és a közönség reakciója teremtette meg ugyanezt a nyilvános kapcsolatot.
Hadrianus dénárjai ezért nem pusztán azt mutatják meg, milyen pénzzel fizettek a rómaiak. Azt is megmutatják, hogyan beszélt egy császár saját magáról egy hatalmas birodalom lakóihoz.
A játékok pedig azt mutatják meg, mi történt akkor, amikor ugyanez a császári hatalom nem egy apró ezüstpénzen, hanem a római nép előtt jelent meg.
Kapcsolódó cikk:
Források
[1] British Museum; RIC II.3 – Hadrian.
[2] Historia Augusta – Vita Hadriani.
[3] Cassius Dio: Roman History.