Kevés uralkodó hagyott akkora nyomot a történelemben, mint III. Alexandrosz, vagyis Nagy Sándor. Rövid uralkodása alatt Macedóniából kiindulva meghódította a Perzsa Birodalmat, Egyiptomot, Mezopotámiát és egészen Indiáig vezette hadseregét. Hódításai nemcsak a történelem menetét változtatták meg, hanem a pénzverést is új korszakba emelték.
Kr. e. 333-ban Gordion városában történt az a híres esemény, amelyből a gordiuszi csomó legendája született. A jóslat szerint aki kibogozza a bonyolult csomót, Ázsia uralkodója lesz. Nagy Sándor azonban nem vesztegette az időt: kardjával egyszerűen kettévágta. Innen ered a ma is használt kifejezés, hogy „átvágni a gordiuszi csomót”, vagyis egy nehéz problémát határozott döntéssel megoldani.
Hatalmas hódításai során óriási mennyiségű arany és ezüst került a makedón kincstárba. Ennek köszönhetően egységes pénzrendszert vezetett be, amely megkönnyítette a kereskedelmet és a hadsereg ellátását. A legfontosabb ezüst címletek a drachma és a tetradrachma voltak, utóbbi négy drachma értékének felelt meg, és a birodalom egyik legfontosabb fizetőeszközévé vált.
Az érmék előlapján Héraklész látható, fején a legyőzött nemeai oroszlán bőrével. A makedón királyi család hagyománya szerint Héraklésztől származtatták eredetüket, ezért alakja egyszerre jelképezte az erőt, a bátorságot és az uralkodói hatalom isteni eredetét. A hátlapon a trónon ülő Zeusz jelenik meg sassal és jogarjával, mellette az ΑΛΕΞΑΝΔΡΟΥ felirat, amely azt jelenti: „Alexandroszé”.
Nagy Sándor halála után birodalma ugyan felbomlott, de pénzei tovább éltek. Hadvezérei, majd az utódállamok pénzverdéi még hosszú időn keresztül ugyanazt a típust verték, mert azt mindenütt ismerték és elfogadták. Az oroszlánfejdíszes Héraklész-portréval készült drachmák és tetradrachmák csaknem három évszázadon át forgalomban maradtak, ami az ókori pénzverés történetében egészen kivételesnek számít.
Éppen ezért Nagy Sándor pénzei ma is a világ legismertebb ókori érméi közé tartoznak. Nem csupán kiváló művészi alkotások, hanem egy olyan korszak emlékei, amikor egyetlen uralkodó pénze Európa, Ázsia és Észak-Afrika jelentős részén egyaránt ismert és elfogadott volt.
Kr. e. 333-ban Gordion városában történt az a híres esemény, amelyből a gordiuszi csomó legendája született. A jóslat szerint aki kibogozza a bonyolult csomót, Ázsia uralkodója lesz. Nagy Sándor azonban nem vesztegette az időt: kardjával egyszerűen kettévágta. Innen ered a ma is használt kifejezés, hogy „átvágni a gordiuszi csomót”, vagyis egy nehéz problémát határozott döntéssel megoldani.
Hatalmas hódításai során óriási mennyiségű arany és ezüst került a makedón kincstárba. Ennek köszönhetően egységes pénzrendszert vezetett be, amely megkönnyítette a kereskedelmet és a hadsereg ellátását. A legfontosabb ezüst címletek a drachma és a tetradrachma voltak, utóbbi négy drachma értékének felelt meg, és a birodalom egyik legfontosabb fizetőeszközévé vált.
Az érmék előlapján Héraklész látható, fején a legyőzött nemeai oroszlán bőrével. A makedón királyi család hagyománya szerint Héraklésztől származtatták eredetüket, ezért alakja egyszerre jelképezte az erőt, a bátorságot és az uralkodói hatalom isteni eredetét. A hátlapon a trónon ülő Zeusz jelenik meg sassal és jogarjával, mellette az ΑΛΕΞΑΝΔΡΟΥ felirat, amely azt jelenti: „Alexandroszé”.
Nagy Sándor halála után birodalma ugyan felbomlott, de pénzei tovább éltek. Hadvezérei, majd az utódállamok pénzverdéi még hosszú időn keresztül ugyanazt a típust verték, mert azt mindenütt ismerték és elfogadták. Az oroszlánfejdíszes Héraklész-portréval készült drachmák és tetradrachmák csaknem három évszázadon át forgalomban maradtak, ami az ókori pénzverés történetében egészen kivételesnek számít.
Éppen ezért Nagy Sándor pénzei ma is a világ legismertebb ókori érméi közé tartoznak. Nem csupán kiváló művészi alkotások, hanem egy olyan korszak emlékei, amikor egyetlen uralkodó pénze Európa, Ázsia és Észak-Afrika jelentős részén egyaránt ismert és elfogadott volt.
Kapcsolódó cikkek: