CoinPoint numizmatikai aukció: 3. Aukció – licitálás ritka érmékre és bankjegyekre.

Füles tallérok és Henkelspur – amikor a pénzből ékszer és értékőrző lett

CoinPoint · Kisokos

Füles tallérok és Henkelspur – amikor a pénzből ékszer és értékőrző lett

Régi talléroknál gyakran találkozunk füllel, forrasztásnyommal vagy a német katalógusokban Henkelspurnak nevezett elváltozással. Miért alakítottak egy értékes ezüstpénzt ékszerré? A füles tallér egyszerre lehetett dísz, státuszjelző és hordható érték – miközben a benne lévő ezüst továbbra is vagyont jelentett.

Régi talléroknál gyakran találkozunk egy különös állapotjelöléssel: fülezett, illetve német katalógusokban Henkelspur.

Ez nem egyszerű peremsérülés. Az érmére valamikor kis fémből készült fület forrasztottak, hogy láncra, szalagra vagy más ékszerre lehessen függeszteni. Ha ezt később eltávolították, a forrasztás vagy az utólagos reszelés nyoma gyakran megmaradt.

A pénz ilyenkor új funkciót kapott: fizetőeszközből ékszer, reprezentációs tárgy, emlék – és bizonyos esetekben hordható érték lett.

Mit jelent a Henkelspur?

A német Henkel szó fület, akasztót jelent. A Henkelspur ennek a korábbi fülnek az eltávolítása után megmaradt nyom.

Fontos, hogy ez nem ugyanaz, mint az átfúrt érme. Átfúrásnál magát az éremlemezt lyukasztották át. Fülezésnél külön fémrészt forrasztottak a peremhez.

A bécsi Kunsthistorisches Museum gyűjteményi leírásaiban maga a Henkelspur kifejezés is szerepel, sőt egyes tárgyaknál a fül helyzetéből még azt is rekonstruálják, melyik oldal nézett kifelé viselés közben.

Miért éppen a tallérokat fülezték előszeretettel?

A tallér különösen alkalmas volt másodlagos használatra.

Nagy méretű, látványos ezüstpénz volt, gyakran részletgazdag uralkodói portréval, címerrel vagy vallási ábrázolással. Emellett jelentős ezüstértéket képviselt.

A Báthoryak erdélyi tallérjai jól mutatják, mennyire erős reprezentációs tárggyá válhatott egy ilyen nagyméretű ezüstpénz. Hasonlóan látványos tallérokat találunk a Habsburg-kori pénzverésben is; erről az I. Lipót pénzveréséről szóló Kisokos-cikkben is olvashatsz.

Egy tallér így egyszerre lehetett:


  • ékszer vagy függő,

  • státuszjelző tárgy,

  • emlék,

  • és maga az ezüst miatt értékhordozó.

A „füles tallér” történeti magyar kifejezés

A füles tallér nem modern gyűjtői elnevezés.

Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár „akasztós tallérként” magyarázza a kifejezést, és egy 1823–1830 közötti szövegben is dokumentálja a füles tallérok jelenlétét egy jelentős pénzvagyon részeként.

Ez azért érdekes, mert a fülezett tallér ezek szerint nem feltétlenül vált értéktelen, „elrontott” pénzzé.

Továbbra is vagyontárgy maradhatott.

A fül felrakásával az ezüstérték nem tűnt el

Ez a jelenség egyik legfontosabb része.

Egy ezüsttallér attól, hogy függővé alakították, nem veszítette el a benne lévő nemesfémet.

Tóth Csaba nemesfémpénzekkel kapcsolatos kutatásai jól mutatják, hogy egy történeti pénz értékében mennyire fontos szerepet játszott a tömeg, a finomság és az ezekhez kapcsolódó bizalom.

Vagyis a füles tallér nem egyszerűen ezüstszínű ékszer volt. Maga az anyaga továbbra is komoly értéket képviselt.

Nemzetközi régészeti kutatások más korszakok pénzékszereinél azt is kimutatták, hogy az érméből készített függők bizonyos közösségekben hordható vagyonként működhettek. Egyes esetekben korábban fülezett pénzekről a fület később eltávolították, és a darab ismét pénzként vagy legalábbis nemesfémértékként hasznosulhatott.

Pénzrontás, pénzcsere és a régi jó pénz megtartása

A történeti pénzrendszerekben a pénzreform és a pénzrontás nagyon is valós gazdasági probléma volt.

Gyöngyössy Márton késő középkori pénzgazdálkodással foglalkozó munkája részletesen bemutatja, hogyan változhatott a pénzrendszer, a pénzek finomsága és értékviszonya. Jó magyar példa erre a II. Lajos kori moneta nova pénzrontása.

Ha valakinek egy korábbi, jó súlyú és jó ezüsttartalmú pénze volt, gazdaságilag érthető lehetett, hogy azt nem szívesen cserélte gyengébb értékű pénzre.

A füles pénzekkel kapcsolatban létezik olyan értelmezés is, hogy az ékszerré alakítás bizonyos helyzetekben segíthetett a régi értékes pénzt kivonni a mindennapi pénzforgalomból és megtartani.

Azt azonban jelenleg nem tekinthetjük bizonyított általános szabálynak, hogy a pénzre forrasztott fül jogilag „ékszerré” változtatta volna a tallért, és ezért automatikusan mentesült volna valamilyen kötelező pénzcsere vagy beszolgáltatás alól. Ehhez külön, közvetlen történeti forrásra lenne szükség.

Az értékmegőrzés logikája ettől még jól érthető: egy jó ezüstpénz ékszerként is ugyanannyi nemesfémet hordozott.

Miért nem olvasztották inkább be?

Ha csak az ezüst számított volna, a tallért be is lehetett volna olvasztani.

A fülezés azonban megőrizte magát az érmét.

Megmaradt az uralkodó portréja, a címer, a felirat, az évszám és az a felismerhető forma, amely a tárgyat pénzzé tette.

Ez arra utal, hogy a tallérnak sok esetben nemcsak az ezüstje volt fontos.

Az érme képe és eredete is jelentést hordozott.

Mit jelent ma egy Henkelspur a gyűjtő számára?

A mai numizmatikai piacon a fülezés és az eltávolított fül nyoma általában értékcsökkentő tényező, mert az érme eredeti állapotát módosították.

Ezt azonban mindig a ritkasággal, típussal és az érme általános állapotával együtt kell értékelni. Egy ritka tallér Henkelspurral is komoly gyűjtői értéket képviselhet.

Az érme értékének meghatározásáról részletesebben a Mennyit ér egy régi érme? című útmutatóban írtam.

A füles tallér több mint sérült pénz

A Henkelspur ma állapotjelölés.

Történeti szempontból azonban egy korábbi használat nyoma.

A tallért valaki kiválasztotta, átalakította és viselte. Közben az ezüstérték nem tűnt el, az érme pedig továbbra is felismerhető, mozgatható vagyontárgy maradt.

Éppen ezért a füles tallér egyszerre mesél a pénzről, az ékszerviselésről és az értékmegőrzésről.

Nemcsak azt kérdezhetjük róla, hogy mennyi pénzt ért.

Hanem azt is, hogy miért döntött úgy valaki, hogy ezt az értéket inkább magán viseli.

Források


  • Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár: „füles tallér” – történeti magyar szóhasználat és 1823–1830-as adat.

  • Kunsthistorisches Museum Wien, Münzkabinett: Henkelspur nyomot viselő pénzek és érmek gyűjteményi adatlapjai.

  • Tóth Csaba: Nem mind színarany, ami fénylik. Kiállják-e a toposzok a természettudományos vizsgálatok próbáját? 2024.

  • Tóth Csaba: Bardus, grossus, florenus. Pénzverés az Anjouk Magyarországán. Budapest, 2020.

  • Gyöngyössy Márton: Pénzgazdálkodás és monetáris politika a késő középkori Magyarországon. Gondolat Kiadó, Budapest, 2003.

  • Haworth et al.: Pierced, looped and framed: the (re)use of gold coins in jewellery in sixth- and seventh-century England. Early Medieval Europe, 2024.



  •  
  •  
  • Kapcsolódó Kisokos-cikkek

  •  

További cikkek numizmatikai alapismeretek és gyűjtői útmutató témakörben

Nézd meg kínálatunkat: Tallérok

← Összes bejegyzés Kisokos témakörök Érmék böngészése