900-as ezüst. 986-os arany. 999-es finomság.
Ezekkel a számokkal gyakran találkozom numizmatikai katalógusokban, árverési leírásokban és nemesfémpénzek adatainál.
Elsőre azonban nem feltétlenül egyértelmű, mit jelentenek.
A 900 például nem azt jelzi, hogy az érme 900 grammos, és nem is valamiféle állapot- vagy minőségi osztályzat.
A szám azt mutatja meg, hogy az érme anyagának mekkora része valóban ezüst vagy arany.
Ezt nevezzük finomságnak.
Mit jelent pontosan a finomság?
A finomság azt mutatja meg, hogy egy fémötvözet teljes tömegén belül milyen arányban található a vizsgált nemesfém.
Ma ezt általában ezrelékben, vagyis ezer tömegrészre vetítve adjuk meg.
- 900 finomság = 900 rész nemesfém 1000 részből = 90%
- 925 finomság = 92,5%
- 986 finomság = 98,6%
- 999 finomság = 99,9%
- 999,9 finomság = 99,99%
Ha tehát egy érme 900-as finomságú ezüstből készült, akkor az ötvözet névlegesen 90% ezüstöt és 10% más fémet tartalmaz.
Az ötvözőfém történetileg gyakran réz volt, de az adott érmetípus pontos összetételét mindig külön kell vizsgálni.
Miért nem tiszta aranyból vagy ezüstből készítettek minden pénzt?
A nagyon nagy tisztaságú arany és ezüst viszonylag lágy fém.
A pénznek viszont forgalomban kellett maradnia: kézről kézre járt, erszényben hordták, számolták és egymáshoz ütődött.
Az arany vagy ezüst más fémekkel történő ötvözése ezért technikai szempontból is hasznos lehetett, mert keményebb, ellenállóbb anyagot eredményezhetett.
A finomság ugyanakkor a történeti pénzrendszerekben gazdasági jelentőséggel is bírt. Ugyanakkora tömeg mellett ugyanis nem mindegy, hogy egy érme 90%, 50% vagy éppen közel 99% nemesfémet tartalmaz.
A tömeg és a finomság két külön adat
Ezt különösen fontos megérteni.
Tegyük fel, hogy van előttünk két 10 grammos ezüstérme.
Az első 900-as finomságú.
A második 500-as finomságú.
A mérlegen mindkettő 10 gramm.
A bennük található ezüst mennyisége azonban egészen más.
A 900-as finomságú érme névleges színezüst-tartalma 9 gramm, az 500-asé mindössze 5 gramm.
Ezért a régi pénzek vizsgálatánál nem elég csak a mérleget nézni.
A tömeg és a finomság kapcsolatát a pénzlábról és a régi érmék tömegéről szóló Kisokos-cikkben már érintettem: a történeti pénzláb azt határozta meg, hogy meghatározott tömegű, előírt finomságú fémből mennyi pénzt kellett verni.
Hogyan számolható ki a tényleges nemesfémtartalom?
Ha ismerjük az érme tömegét és finomságát, egyszerű számítással meghatározható a névleges tiszta nemesfémtartalom.
érme tömege × finomság / 1000 = tiszta nemesfém tömege
Például egy 20 grammos, 900-as finomságú ezüstérménél:
20 × 900 / 1000 = 18 gramm
Az érme teljes tömege tehát 20 gramm, ebből névlegesen 18 gramm a színezüst.
Ugyanez természetesen aranyérménél is működik.
Egy 10 grammos, 986-os finomságú aranypénz esetében:
10 × 986 / 1000 = 9,86 gramm színarany
Jó magyar példa: I. Károly aranyforintja
A középkori magyar pénzverés különösen szép példát ad arra, miért fontos együtt nézni a tömeget és a finomságot.
A Magyar Pénzmúzeum I. Károly aranyforintjának egyik példányánál 3,48 grammos tömeget és 989 ezrelékes finomságot ad meg. A korabeli szabványt 23¾ karátos aranyként írja le.
Ha a 3,48 grammos tömegre 989 ezrelékes finomsággal számolunk:
3,48 × 0,989 ≈ 3,44 gramm
Vagyis egy ilyen tömegű érme névleges színaranytartalma megközelítőleg 3,44 gramm.
Ez jól mutatja, milyen magas finomságú pénz volt a magyar aranyforint.
Mit jelent a karát az aranynál?
Arany esetében gyakran nemcsak ezrelékes finomsággal, hanem karátban megadott tisztasággal is találkozunk.
Itt a karát nem tömeget jelent, hanem arányt.
Az aranyötvözetet 24 részre osztjuk:
- 24 karát = elméletileg 24/24 rész arany
- 22 karát = 22/24 = kb. 91,7% arany
- 18 karát = 18/24 = 75% arany
- 14 karát = 14/24 = kb. 58,3% arany
- A modern finomsági rendszerben a nagy tisztaságú aranynál gyakran 999 vagy 999,9 jelöléssel találkozunk.
I. Károly 23¾ karátos aranya matematikailag körülbelül 989,6 ezreléknek felel meg, ami jól egybevág a Pénzmúzeum által közölt közel 989 ezrelékes adattal.
Mit jelent például a 925-ös ezüst?
A 925-ös szám talán ékszerekről a legismertebb.
Ez azt jelenti, hogy 1000 tömegrészből 925 rész ezüst, vagyis az anyag 92,5% ezüstöt tartalmaz.
Ezt nevezzük sterling ezüstnek.
Fontos azonban, hogy történeti érméknél számos más finomsággal találkozhatunk. A 925 nem valamiféle általános „ezüstérme-szabvány”. Mindig az adott kibocsátás előírását kell megvizsgálni.
És mit jelent az AR vagy AV egy katalógusban?
A finomságot nem szabad összekeverni az érme anyagának rövidítésével sem.
Nemzetközi numizmatikai katalógusokban gyakran találkozunk például az AR és AV jelöléssel.
Az AR az argentum, vagyis az ezüst, az AV az aurum, vagyis az arany rövidítése.
Ezek azonban csak az anyag típusát jelzik, a pontos finomságot nem.
Az Æ, AR, AV, BI és EL rövidítéseket a numizmatikai fémjelölésekről szóló Kisokos-cikkben részletesebben is bemutatom.
Mi köze a finomságnak a pénzrontáshoz?
Nagyon sok.
Egy nemesfémpénz tényleges fémtartalma alapvetően két adattól függ:
- mekkora az érme tömege,
- és milyen finomságú az ötvözet.
Ha egy uralkodó vagy pénzügyi reform során csökkentették a pénz tömegét, kevesebb nemesfém jutott egy érmére.
Ugyanez történt akkor is, ha a tömeget nagyjából megtartották, de csökkentették az ötvözet ezüst- vagy aranytartalmát.
A két megoldást akár együtt is alkalmazhatták.
Erről részletesen a pénzrontásról és a moneta nova rendszeréről szóló cikkben írtam.
Meg lehet állapítani ránézésre egy érme finomságát?
Pontosan nem.
A szín önmagában nem elegendő.
Egy alacsonyabb ezüsttartalmú ötvözet is lehet ezüstös megjelenésű, a patina, korrózió és a felület állapota pedig tovább módosíthatja a látványt.
Ugyanez igaz az aranyszínű tárgyakra is.
A tömeg, átmérő és ismert katalógusadatok sokat segíthetnek egy érme azonosításában, de a pontos ötvözet meghatározásához anyagvizsgálatra lehet szükség.
Ilyen módszer például a roncsolásmentes röntgenfluoreszcens vizsgálat, az XRF.
Az XRF az anyagban jelen lévő elemek kimutatására használható, de van egy fontos korlátja: a legtöbb ilyen mérés elsősorban a tárgy vékony felszíni rétegéről szolgáltat információt. Régi, patinás vagy felületileg módosult tárgynál ezért az eredményt mindig megfelelő szakmai környezetben kell értelmezni.
A finomság nem azonos az érme értékével
Ez talán az egyik legfontosabb gyakorlati különbség.
Egy 999-es finomságú modern ezüstérme nem feltétlenül ér többet numizmatikai szempontból, mint egy jóval alacsonyabb finomságú, de ritka történeti pénz.
A finomság az érme anyagösszetételéről ad információt.
A gyűjtői értéket viszont a ritkaság, állapot, évjárat, verdehely, változat, történeti jelentőség, eredetiség és piaci kereslet is meghatározza.
Egy ritka középkori ezüstpénz értéke ezért sokszorosan meghaladhatja a benne található néhány gramm ezüst fémértékét.
Három adat, amit mindig külön kezelek
Ha egy arany- vagy ezüstérme leírását nézem, három adatot mindig különválasztok.
1. Teljes tömeg
Mennyit nyom maga az érme?
2. Finomság
A teljes tömegen belül mekkora az arany vagy ezüst aránya?
3. Tiszta nemesfémtartalom
Hány gramm színarany vagy színezüst található névlegesen az érmében?
Ha ezt a három fogalmat nem keverjük össze, sokkal könnyebbé válik a régi pénzek katalógusadatainak értelmezése.
Egyetlen szám mögött egész pénzrendszerek rejtőznek
A „900-as finomság” első pillantásra száraz technikai adatnak tűnhet.
Egy történeti érménél azonban sokkal többet mond ennél.
Segíthet megérteni a pénzverési szabványt, a tényleges nemesfémtartalmat, egy pénzreform következményeit vagy akár azt is, hogyan változott egy pénz minősége az évtizedek során.
A tömeg azt mutatja meg, mennyi fémet tartunk a kezünkben.
A finomság pedig azt, hogy abból mekkora rész valóban arany vagy ezüst.
A kettőt együtt kell nézni.
Kapcsolódó érmék a kínálatból
Ha szeretnéd élő példákon is összehasonlítani a tömeg-, anyag- és finomsági adatokat, érdemes megnézni a CoinPoint aktuális aranyérme-kínálatát. Az egyes történeti típusoknál a nemesfémtartalom mellett a ritkaság, a verdehely, az állapot és a történeti háttér is fontos része az értékelésnek.