Van az az érme, amelyre sokáig várunk
Szerintem szinte minden gyűjtő ismeri azt az érzést, amikor hosszú keresés után végre előkerül az a darab, amelyet már régóta szeretett volna megszerezni. Lehet egy ritkább magyar érme, egy római pénz, egy különleges emlékérme vagy éppen egy régi bankjegy. Meglátjuk egy aukción, egy kereskedőnél vagy egy gyűjtőtársnál, és azonnal tudjuk: ezt kerestem.
Amikor pedig végre bekerül a gyűjteménybe, néha újra és újra elővesszük. Megnézzük a részleteit, az évszámát, a portrét, a címert vagy a feliratot. Nem feltétlenül azért, mert drága. Hanem mert végre a miénk lett az a darab, amelynek régóta megvolt a helye a fejünkben – és talán már a gyűjteményünkben is.
Én is ismerem ezt az érzést. De ahogy teltek az évek, rájöttem, hogy nem feltétlenül csak a ritkább vagy értékesebb pénzekhez kötődöm a legerősebben. Van néhány egészen más okból eltett darabom is.
Rájöttem, hogy dátumokat is gyűjtök
Eltettem érméket a gyerekeim születéséhez kapcsolódóan. Van olyan pénz, amely a házassági évforduló miatt fontos számomra, és olyan is, amelyet egy engem különösen érdeklő történelmi eseményhez kötök. Ezeket egészen más szemmel nézem.
Egy évszám önmagában csak egy szám az érmén vagy a bankjegyen. Ha azonban ugyanahhoz az évhez életünk egyik meghatározó eseménye kapcsolódik, a jelentése megváltozik. Egyszer csak nem egy adott évjáratot látunk. Azt látjuk: ebben az évben született meg a gyermekem. Ehhez az időponthoz kötődik a házasságunk egyik fontos évfordulója. Ekkor történt az a történelmi esemény, amelyről annyit olvastam.
Talán ezért gondolom úgy, hogy gyűjtőként néha nemcsak pénzeket gyűjtünk. Dátumokat is gyűjtünk.
Egy évszám, amely nekünk többet jelent
A numizmatikában az évszámnak természetesen szakmai jelentősége is lehet. Egy érme vagy papírpénz évjárata segít meghatározni a kibocsátást, és bizonyos évjáratok ritkábbak vagy keresettebbek lehetnek másoknál. De létezik egy másik érték is, amelyet egyetlen katalógus sem tud megadni: a személyes jelentőség.
Lehet, hogy egy adott évből származó érme numizmatikai szempontból teljesen hétköznapi. Nekünk mégis az egyik legfontosabb darab lehet a gyűjteményben. Ha valaki a gyermeke vagy az unokája születési évéből tesz félre egy érmét, az ma talán csak egy szép pénzdarab. Húsz, harminc vagy ötven év múlva azonban már egy egész történet kapcsolódhat hozzá.
És milyen egyszerű mondattal lehet majd továbbadni: „Ezt abból az évből tettem el, amikor megszülettél.” Onnantól az érme már nem csupán egy évjárat.
Nemcsak érmével lehet emléket őrizni
Amikor numizmatikai gyűjteményről beszélünk, hajlamosak vagyunk elsőként az érmékre gondolni. Pedig ugyanez a személyes kapcsolat kialakulhat egy papírpénzzel vagy régi bankjeggyel is.
Egy bankjegynek ugyanúgy van kibocsátási időszaka, történelmi környezete, képi világa és saját története. Egy régi papírpénz portréja, címere, felirata vagy akár a pénznem neve is felidézhet egy korszakot. A CoinPoint Kisokos magyar papírpénzekkel foglalkozó témakörében ezért a bankjegyeket nem egyszerűen fizetőeszközként, hanem saját koruk pénztörténeti emlékeiként is vizsgáljuk.
Van, akinek egy érme lesz a fontos. Másnak egy bankjegy. Megint más egy teljes évjáratot, pénzsort vagy valamilyen meghatározott történelmi időszak pénzeit kezdi keresni. A lényeg ugyanaz: a tárgyhoz történet kapcsolódik.
És vannak dátumok, amelyek nem a saját életünkhöz tartoznak
Talán ez a numizmatika egyik legizgalmasabb része. Nemcsak a saját életünk fontos időpontjait tehetjük kézzelfoghatóvá. Megkereshetjük annak a történelmi korszaknak a pénzeit is, amely valamiért különösen érdekel bennünket.
Valakit az Árpád-házi királyok pénzei vonzanak. Más a Habsburg-kor tallérjait keresi. Megint más a pengő időszakának érméit és papírpénzeit gyűjti. És vannak, akiket az ókori Róma ejt rabul.
Egy római érme esetében maga a korszak válik fontossá
Egy római érménél nem feltétlenül találunk olyan évszámot, mint egy modern pénzen. A császár portréja, titulusa, a hátlapi ábrázolás, a verde és a kibocsátás történelmi környezete azonban segíthet elhelyezni a pénzt a saját korában.
Ha valakit egy adott római császár vagy történelmi korszak érdekel, egészen különleges érzés lehet megszerezni egy olyan pénzt, amely valóban abban az időben készült. Nem kell feltétlenül aureusra vagy ritka denariusra gondolni. A római kisbronzok között is találhatunk olyan régi pénzeket, amelyek egy uralkodóhoz, pénzverdéhez vagy történelmi időszakhoz kapcsolhatók.
Itt a gyűjtés öröme már nem a saját születési dátumunkból ered. Hanem abból, hogy sikerült egy darabot megszereznünk abból a történelemből, amely mindig is érdekelt bennünket.
A katalógus szerinti érték és a mi értékünk nem mindig ugyanaz
Gyűjtőként természetesen figyeljük az állapotot, a ritkaságot, az évjáratot, a verdejelet és a piaci értéket. Ezek nélkül nincs tudatos érmegyűjtés, és ezért is fontosak a numizmatikai alapismeretek.
De van valami, amit sem az érmekatalógus, sem a bankjegykatalógus nem tud helyettünk eldönteni: hogy nekünk személyesen mennyit jelent egy darab. Egy ritka érme lehet nagyon értékes, mégsem kötődünk hozzá különösebben. Egy gyakori évjárat pedig lehet olyan fontos, hogy eszünk ágában sincs megválni tőle.
Mert amikor ránézünk, nem az árát látjuk. Hanem azt a napot, évet, embert vagy történetet, amely miatt annak idején eltettük.
Talán ezért olyan nagy öröm, amikor végre megtaláljuk
Van egy másik fajta dátum is a gyűjtő életében: az a nap, amikor végre megszereztünk valamit, amit hosszú ideje kerestünk. Figyeljük az aukciókat. Nézzük a kínálatot. Egyszer túl drága. Máskor nem megfelelő az állapota. Valaki előttünk viszi el. Aztán egyszer csak ott van előttünk az a példány, amelyre azt mondjuk: igen, ez az.
A kívülálló talán csak annyit lát, hogy vettünk egy régi érmét vagy bankjegyet. A gyűjtő azonban tudja, mennyi keresés, várakozás és kíváncsiság előzte meg azt a pillanatot.
Erről a különös kapcsolatról írtam korábban a Miért szeretünk régi érméket a kezünkbe venni? című cikkben is. Ott inkább azt próbáltam megfogalmazni, milyen érzés a történelmet a tenyerünkben tartani. Most viszont egyre inkább azt érzem, hogy van ennek egy másik oldala is.
Az érme őrzi a történelem idejét – mi hozzáadjuk a sajátunkat
Ha végignézek egy gyűjteményen, már nemcsak különböző korok pénzeit látom. Ott lehetnek egymás mellett több száz vagy akár több mint ezer éves történelmi érmék, modernebb fémpénzek, emlékérmék és papírpénzek. Mindegyik más korról mesél.
De közöttük vannak azok a darabok is, amelyek az én életemhez kapcsolódnak. A gyerekeim születéséhez eltett pénzek. A házassági évfordulóhoz kapcsolódó darab. Egy számomra fontos történelmi esemény emléke. És azok az érmék, amelyeknek egyszerűen csak nagyon örültem, amikor hosszú keresés után végre sikerült megszereznem őket.
Talán ettől válik egy numizmatikai gyűjtemény igazán személyessé. Nemcsak azt mutatja meg, hogy milyen érméket, bankjegyeket vagy történelmi pénzeket tartottunk érdekesnek. Egy kicsit azt is megmutatja, hogy mi volt fontos nekünk.
Te melyik dátumot tennéd el?
Talán van egy év, amelyet soha nem szeretnél elfelejteni. Egy gyermek vagy unoka születése. Egy esküvő. Egy diploma. Egy fontos évforduló. Egy új kezdet. Vagy egy történelmi esemény, amelynek történetét újra és újra előveszed.
Érdemes egyszer megnézni, milyen érme, bankjegy vagy más numizmatikai emlék kapcsolódik hozzá. Lehet, hogy nem lesz ritka. Lehet, hogy nem lesz drága. De húsz vagy ötven év múlva talán éppen ez lesz az a darab, amelynek a történetét elsőként meséled el, amikor valaki megkérdezi: „És ezt miért tetted el?”
Talán éppen ez az érmegyűjtés egyik legszebb része. A pénz már akkor hordozza a saját korának történetét, amikor hozzánk kerül. Mi pedig hozzáadhatjuk a sajátunkat.
Így végül nemcsak érméket és papírpénzeket gyűjtünk. Néha egy-egy darabban megőrizzük az életünk egy dátumát is.
Kapcsolódó cikk: Miért szeretünk régi érméket a kezünkbe venni?
Kapcsolódó cikk: Ki fogja még a kezében tartani ezt az érmét?
Kapcsolódó témakör: Numizmatikai alapismeretek és gyűjtői útmutató
Kapcsolódó témakör: Magyar papírpénzek
Kapcsolódó cikk: Római kisbronzok – A birodalom aprópénzei