Amikor valaki először vesz a kezébe egy eredeti tallért, általában ugyanaz az érzése, mint nekem volt: ez már nem egy egyszerű érme. A mérete, a súlya és a kidolgozása rögtön érezteti, hogy különleges pénzről van szó.
A tallér megszületése egy olyan időszakhoz kapcsolódik, amikor Európa gazdasága egyre erősebb lett, és egyre nagyobb értékű ezüstpénzekre volt szükség. A kisebb dénárok és garasok jól szolgálták a mindennapi kereskedelmet, de a nagyobb üzletekhez már praktikusabb volt egy nagy értékű, megbízható ezüstérme.
A tallér hamar népszerű lett, mert mindenki tudta, hogy jelentős mennyiségű ezüstöt képvisel. Nem véletlen, hogy rövid idő alatt Európa számos országában saját változatait kezdték verni. A német fejedelemségektől kezdve a Habsburg Birodalmon át egészen Itáliáig szinte minden jelentősebb pénzverde készített tallérokat.
Gyűjtőként mindig lenyűgözött, hogy ugyanaz a pénztípus mennyire eltérő megjelenést kaphatott. Egyes tallérokon uralkodói portrék láthatók, másokon címerek, városképek vagy vallási motívumok. Mégis mindegyik ugyanannak a pénztörténeti fejlődésnek a része.
A magyar történelemben is fontos szerepet játszottak a tallérok. A Habsburg uralkodók pénzei mellett Erdély és több magyar vonatkozású veret is gazdagította ezt a különleges pénztípust. Később a Mária Terézia-tallér szinte fogalommá vált, és még hosszú évekkel kibocsátása után is használták a nemzetközi kereskedelemben.
Számomra a tallérok nemcsak nagy méretű ezüstérmék. Ezek azok a pénzek, amelyek jól mutatják, milyen magas szintre jutott a pénzverés a kora újkorban. Minden egyes darab egy kis műalkotás, amely egyszerre mesél az uralkodóról, a pénzverdéről és arról a korról, amelyben készült.
Ha ma kézbe veszek egy több száz éves tallért, mindig arra gondolok, hogy ez az érme talán kereskedők, katonák vagy nemesek kezén is megfordult. Ettől válik igazán élővé a történelem, és talán ezért szeretem annyira a tallérok világát.
A tallér megszületése egy olyan időszakhoz kapcsolódik, amikor Európa gazdasága egyre erősebb lett, és egyre nagyobb értékű ezüstpénzekre volt szükség. A kisebb dénárok és garasok jól szolgálták a mindennapi kereskedelmet, de a nagyobb üzletekhez már praktikusabb volt egy nagy értékű, megbízható ezüstérme.
A tallér hamar népszerű lett, mert mindenki tudta, hogy jelentős mennyiségű ezüstöt képvisel. Nem véletlen, hogy rövid idő alatt Európa számos országában saját változatait kezdték verni. A német fejedelemségektől kezdve a Habsburg Birodalmon át egészen Itáliáig szinte minden jelentősebb pénzverde készített tallérokat.
Gyűjtőként mindig lenyűgözött, hogy ugyanaz a pénztípus mennyire eltérő megjelenést kaphatott. Egyes tallérokon uralkodói portrék láthatók, másokon címerek, városképek vagy vallási motívumok. Mégis mindegyik ugyanannak a pénztörténeti fejlődésnek a része.
A magyar történelemben is fontos szerepet játszottak a tallérok. A Habsburg uralkodók pénzei mellett Erdély és több magyar vonatkozású veret is gazdagította ezt a különleges pénztípust. Később a Mária Terézia-tallér szinte fogalommá vált, és még hosszú évekkel kibocsátása után is használták a nemzetközi kereskedelemben.
Számomra a tallérok nemcsak nagy méretű ezüstérmék. Ezek azok a pénzek, amelyek jól mutatják, milyen magas szintre jutott a pénzverés a kora újkorban. Minden egyes darab egy kis műalkotás, amely egyszerre mesél az uralkodóról, a pénzverdéről és arról a korról, amelyben készült.
Ha ma kézbe veszek egy több száz éves tallért, mindig arra gondolok, hogy ez az érme talán kereskedők, katonák vagy nemesek kezén is megfordult. Ettől válik igazán élővé a történelem, és talán ezért szeretem annyira a tallérok világát.