A második világháborút követően Magyarországon teljesen átalakult a kitüntetési rendszer. Az új államhatalom nemcsak új rendjeleket és érdemérmeket alapított, hanem azokat a szocialista eszmék és a kiemelkedő munkateljesítmény népszerűsítésének eszközévé is tette.
A korszak legismertebb kitüntetései közé tartozott a Munka Érdemrend, a Szocialista Munka Hőse, a Kiváló Dolgozó, a Kiváló Munkáért és számos szakmai, ágazati vagy vállalati kitüntetés. Ezeket gyári munkások, mérnökök, pedagógusok, katonák vagy éppen művészek is megkaphatták kiemelkedő teljesítményük elismeréseként.
A szocialista kitüntetések jellegzetes motívumai ma is könnyen felismerhetők. A vörös csillag, a búzakalász, a babérkoszorú, a nemzeti színek és a címer egyaránt gyakori elemei voltak ezeknek a rendjeleknek. A kivitelezésük sok esetben meglepően igényes: zománcozott felületek, aranyozott vagy ezüstözött elemek és finom ötvösmunkák jellemzik a szebb darabokat.
A gyűjtők számára az értéket itt sem kizárólag maga a kitüntetés adja. Nagy jelentősége van az eredeti doboznak, az adományozási okiratnak, a kitüntetés sorszámának, valamint annak, hogy ismert-e a kitüntetett személy. Egy teljes, dokumentált készlet sokkal keresettebb, mint egy önmagában fennmaradt jelvény.
Külön gyűjtési területet jelentenek a ritkán adományozott változatok, a korai Rákosi-korszak kitüntetései, valamint azok a darabok, amelyek rövid ideig voltak rendszerben. Ezekből sokkal kevesebb készült, ezért ma már nehezebben beszerezhetők.
A rendszerváltozás után ezek a kitüntetések elveszítették hivatalos szerepüket, de történelmi jelentőségük megmaradt. Ma már nem politikai jelképként, hanem egy korszak tárgyi emlékeiként tekint rájuk a legtöbb gyűjtő.
A szocialista kitüntetések ma már nem az ideológiáról szólnak, hanem a történelemről. Egy-egy rendjel, jelvény vagy érdemérem egy letűnt korszak kézzelfogható emléke, amely ugyanúgy helyet érdemel egy gyűjteményben, mint a Monarchia vagy a királyi Magyarország kitüntetései.
Kapcsolódó cikkek: