Az utolsó magyar király kitüntetései
Amikor IV. Károly 1916 novemberében Ferenc József örökébe lépett, nem csupán egy háborúban álló birodalmat vett át, hanem egy több mint egy évszázad alatt kialakult, rendkívül összetett kitüntetési rendszert is. Magyar királlyá 1916. december 30-án koronázták Budapesten. Uralkodása mindössze két évig tartott, mégis több olyan változás kapcsolódik a nevéhez, amely a Monarchia falerisztikájának legismertebb darabjait hozta létre.
Fontos különbséget tenni: nem minden, IV. Károly idején adományozott rendjel volt az ő alapítása. A Mária Terézia Katonai Rend, a Lipót Rend, a Vaskorona Rend, a Ferenc József Rend és számos katonai érdemjel már korábban létezett. A hosszú Ferenc József-korszak kitüntetési világáról Ferenc József kitüntetéseiről szóló Kisokos-cikkünkben olvashatsz részletesebben.
Károly Csapatkereszt – egy kitüntetés a front katonáinak
IV. Károly nevéhez legközvetlenebbül a Károly Csapatkereszt, németül Karl-Truppenkreuz kapcsolódik. Az uralkodó 1916. december 13-án alapította a háborúban hosszabb ideje közvetlen harctéri szolgálatot teljesítő katonák elismerésére.
A jogosultsághoz főszabály szerint legalább tizenkét heti harctéri szolgálat és harcban való részvétel kellett. A szabályozás a légjáró csapatokra és a haditengerészetre külön feltételeket állapított meg: a repülőknél például az ellenség felett végrehajtott hadi repülések száma is szerepet játszott. A kitüntetés rendfokozattól függetlenül megszerezhető volt, ezért tisztek és legénységi állományú katonák egyaránt viselhették.
A kereszt formájú jelvény szárai között babérkoszorú fut. Előlapján a GRATI PRINCEPS ET PATRIA – CAROLUS IMP. ET REX felirat utal az uralkodó és a haza hálájára, hátoldalán pedig a császári és magyar korona, a C monogram, valamint a VITAM ET SANGVINEM felirat jelenik meg. Bár az előírás eredetileg vasat határozott meg, a háborús nyersanyaghiány miatt a tényleges darabok jellemzően cinkötvözetből készültek. Ez jól mutatja, hogy egy kitüntetés történeti jelentősége egyáltalán nem az alapanyag értékétől függ.
A kardok: apró jelvény, fontos jelentés
Ugyancsak 1916. december 13-án rendelte el IV. Károly a kitüntetéseken alkalmazható kardékítmény bevezetését. A részletes szabályozás 1917-ben alakult ki. A keresztbe fektetett kardok azt jelezték, hogy az adott kitüntetést az ellenség előtt tanúsított vitéz vagy hősies magatartásért, illetve kiemelkedő katonai vezetésért ítélték oda.
Ez azért különösen érdekes a gyűjtők számára, mert ugyanannak a rendjelnek több, történetileg eltérő jelentésű változata létezhet. Nem mindegy, hogy egy Katonai Érdemkereszt, Vaskorona Rend vagy Lipót Rend hadidíszítménnyel, hadiszalagon, kardokkal vagy ezek valamely kombinációjával maradt fenn. Egy apró kiegészítő az egész tárgy történeti hátterét megváltoztathatja.
Vitézségi Érmek IV. Károly arcképével
A Vitézségi Érem jóval IV. Károly előtt született, tehát maga a kitüntetéstípus nem az ő alapítása. Az uralkodóváltás azonban az éremképen is megjelent: a késői világháborús példányokon már Károly portréjával találkozhatunk.
Ennél is jelentősebb változás történt 1917. szeptember 15-én. IV. Károly ekkor engedélyezte, hogy az addig alapvetően legénységi kitüntetésként ismert Arany Vitézségi Érem és az I. osztályú Ezüst Vitézségi Érem különösen kiemelkedő személyes bátorságért tisztek részére is adományozható legyen. A tiszti változatok megkülönböztető jelzést kaptak. A Tiszti Arany Vitézségi Érem különösen ritka elismerés lett: a világháború végéig mindössze mintegy 140 személy kapta meg.
A háborús anyaghiány itt is nyomot hagyott. 1917 őszétől az Arany Vitézségi Érem egyes hivatalos példányai már nem tömör aranyból, hanem aranyozott bronzból készültek. A korszak kitüntetéseinek vizsgálatánál ezért önmagában az anyag nem elegendő az eredetiség vagy a jelentőség megítéléséhez.
Sebesültek Érme – a háború áldozatának látható jele
IV. Károly másik emblematikus kezdeményezése a Sebesültek Érme, németül Verwundetenmedaille volt. Az uralkodó 1917. augusztus 12-én adott utasítást arra, hogy a harctéren megsebesült vagy a háborús szolgálat következtében tartós egészségkárosodást szenvedett katonák külön elismerést kapjanak. A tényleges alapszabályokat azonban csak 1918. június 22-én hagyták jóvá, és a kitüntetés 1918 augusztusától vált hivatalosan viselhetővé.
Az érmet a háború végének anyaghiányát tükröző módon szintén cinkötvözetből készítették. Különösen beszédes a szalagja: a tábori zöld alapon elhelyezett vérvörös középsávok száma a sebesülések számát jelezte. Ha valaki ugyanazon esemény során több sérülést szenvedett, azok a kitüntetési szabályok szerint egy sebesülésnek számítottak. Középsáv nélküli szalagot azok viselhettek, akik nem közvetlen fegyverhatás következtében szenvedtek tartós egészségkárosodást.
A Sebesültek Érme különleges történeti dokumentum. Míg sok kitüntetés egy sikeres haditett vagy szolgálati teljesítmény emlékét őrzi, ez az érem magát az elszenvedett áldozatot tette láthatóvá.
A Mária Terézia Katonai Rend – nem Károly alapítása, mégis fontos része a történetnek
A Monarchia egyik legtekintélyesebb katonai kitüntetése, a Mária Terézia Katonai Rend 1757 óta létezett. IV. Károly tehát nem alapítója, hanem uralkodóként a rend nagymestere lett. Maga is a nagykereszt tulajdonosa volt.
1917. augusztus 17-én a rend új tagjainak ünnepélyes avatására került sor a wartholzi kastélynál. Az esemény jól mutatja, hogy IV. Károly uralkodásának kitüntetési rendszere egyszerre őrizte a Habsburg-hagyományokat és próbált alkalmazkodni a modern tömegháború valóságához. A régi elit rendjei tovább éltek, miközben mellettük megjelentek a frontkatonák százezreit érintő új elismerések.
Nem minden IV. Károly-érem kitüntetés
A gyűjtői piacon számos olyan éremmel találkozhatunk, amelyen IV. Károly vagy Zita királyné portréja, a koronázás, a trónra lépés vagy más uralkodói esemény jelenik meg. Ezek közül sok emlékérem, és nem állami kitüntetés.
A különbség lényeges. A kitüntetést meghatározott jogosultsági feltételek és hivatalos adományozás alapján lehetett viselni, míg egy koronázási vagy trónra lépési emlékérem elsődlegesen egy történelmi esemény megörökítésére készült. A numizmatika, a falerisztika és az emlékérem-gyűjtés éppen ezen a ponton találkozik egymással; további példákat az emlékérmekről, kitüntetésekről és különleges gyűjtési területekről szóló összefoglalónkban találsz.
Mit néz a gyűjtő egy IV. Károly-kori kitüntetésen?
Egy eredeti kitüntetés történeti és gyűjtői értékét nem csupán maga a jelvény határozza meg. Fontos lehet az eredeti szalag, a megfelelő kardékítmény vagy ismétlőpánt, a gyártói jelzés, az adományozási igazolvány, a doboz, valamint minden olyan dokumentum vagy fénykép, amely az egykori tulajdonost az adott tárgyhoz kapcsolja.
Különösen izgalmasak azok az összeállítások, amelyekben Károly Csapatkereszt, Vitézségi Érem, Sebesültek Érme és más világháborús kitüntetés együtt maradt fenn. Ilyenkor a tárgyak nem különálló érmek többé, hanem egy katona szolgálati történetének darabjai.
A Monarchia 1918-as összeomlása után új korszak kezdődött, és Magyarország kitüntetési rendszere fokozatosan átalakult. Ennek következő fejezetét a Horthy-kori kitüntetésekről és emlékérmekről szóló cikkünk mutatja be.
Egy rövid uralkodás maradandó tárgyi emlékei
IV. Károly alig két évig volt Magyarország királya, kitüntetéstörténeti öröksége mégis könnyen felismerhető. A Károly Csapatkereszt a frontszolgálatot, a kardok a közvetlen harctéri érdemet, a tiszti Vitézségi Érmek a személyes bátorságot, a Sebesültek Érme pedig a háborúban elszenvedett áldozatot tette láthatóvá.
Ezek a tárgyak ma már nem egy eltűnt birodalom hivatalos elismerései, hanem személyes történetek hordozói. Egy kopott cinkkereszt vagy kifakult szalag mögött gyakran hónapokig tartó frontszolgálat, sebesülés, bátorság és túlélés története húzódik meg. Éppen ezért IV. Károly korának kitüntetései a falerisztika egyik legérdekesebb és történelmileg leggazdagabb gyűjtési területét jelentik.
Felhasznált szakirodalom és források
Sallay Gergely Pál: 1916 az osztrák–magyar kitüntetés-történetben. Hadtörténelmi Közlemények, 129. évfolyam, 2016/3.
Sallay Gergely Pál: 1917 az osztrák–magyar kitüntetés-történetben. Hadtörténelmi Közlemények, 130. évfolyam, 2017/2.
Sallay Gergely Pál: 1918 az osztrák–magyar kitüntetés-történetben. Hadtörténelmi Közlemények, 131. évfolyam, 2018/3.
Virágh Ajtony: Csaták tigrisei. A Károly Csapatkereszt története. Budapest, 2016.
Bodrogi Péter – Molnár József – Zeidler Sándor: Nagy magyar kitüntetéskönyv. Budapest, 2005.
Magyar Nemzeti Digitális Archívum – Piarista Múzeum: Károly Csapatkereszt, múzeumi tárgyleírás.
Magyar Nemzeti Levéltár: IV. Károly uralkodására és 1916. évi magyar királykoronázására vonatkozó levéltári összeállítások.
Habsburg Ottó Alapítvány: a Mária Terézia Katonai Rend és IV. Károly nagykereszti, illetve nagymesteri szerepére vonatkozó történeti feldolgozás.
Kunsthistorisches Museum, Münzkabinett: IV. Károlyhoz és Zita királynéhoz kapcsolódó trónra lépési és történeti emlékérmek múzeumi katalógusadatai.