Horthy-kori kitüntetések – Mit mesélnek a régi érmek és keresztek?

Egy régi dobozból előkerül néhány fénykép, katonakönyv, egyenruhagomb és két-három szalagos érem.
Ismerős történet sok családban.
A Horthy-korszak kitüntetései azonban nem pusztán szép vagy érdekes gyűjtési tárgyak. Ha sikerül azonosítanunk őket, néha azt is megtudhatjuk, hol szolgált egykori tulajdonosuk, milyen hadműveletben vett részt, vagy milyen szolgálatért kapta az elismerést.
Nézzünk meg néhány olyan darabot, amellyel a gyűjtők viszonylag gyakran találkozhatnak. Bár Magyarország ekkor már több mint tíz éve túl volt az első világháborún, 1929-ben létrejött a Magyar Háborús Emlékérem.
A kitüntetés az 1914–1918-as világháborúhoz kapcsolódott, és katonai, illetve nem katonai változata is létezett. A harcos változat jellegzetessége a sisak és a keresztbe tett kardok megjelenése. Az ismert darabokon a PRO DEO ET PATRIA – „Istenért és a hazáért” felirat olvasható. 
Ezért ha egy családi hagyatékban ilyen érmet találunk, máris van egy fontos kapaszkodónk: története az első világháborús szolgálathoz vezet vissza. Az 1938-as Felvidéki Emlékérmet a terület-visszacsatolással összefüggő katonai szolgálat emlékére alapították. Horthy Miklós 1938. november 4-én rendelkezett róla. 
Az érem előlapján II. Rákóczi Ferenc páncélos mellképe jelenik meg, a PRO PATRIA ET LIBERTATE RÁKÓCZIkörirattal.
Hátoldala ennél sokkal közvetlenebbül elmondja, miért készült:
A MAGYAR FELVIDÉK FELSZABADULÁSÁNAK EMLÉKÉRE 1938.
Gyűjtőként ez az egyik hálás típus: ha a felirat olvasható, a tárgy történelmi hátterének azonosítása nem különösebben nehéz. Két évvel később újabb területi változás következett.
Az Erdélyi Emlékérem az 1940-es észak-erdélyi bevonuláshoz kapcsolódik. Nem kizárólag a honvédség tagjai részesülhettek benne: az adományozás szabályai más, a bevonulásban és az új közigazgatás kialakításában közreműködő szolgálati csoportokra is kiterjedtek.
Ez egy fontos részlet.
Egy emlékérem megléte tehát nem feltétlenül bizonyítja, hogy viselője közvetlen harci cselekményben vett részt.
Az emlékérmek sok esetben egy történelmi eseményben vagy szolgálatban való részvételt dokumentáltak. A sor következő tagja a Délvidéki Emlékérem, amelyet 1941. szeptember 4-én alapítottak az abban az évben lezajlott délvidéki hadműveletekhez kapcsolódóan. 
Így kialakult egy gyűjtői szempontból is jól felismerhető hármas:
Felvidék – 1938
Erdély – 1940
Délvidék – 1941
Nem véletlen, hogy egy katonai hagyatékban akár több is előkerülhet közülük. Ha ugyanaz a katona több érintett hadműveletben vagy bevonulásban szolgált, az emlékérmei gyakorlatilag végigvezethetnek katonai pályájának egy részén. A Tűzkeresztet 1941. november 24-én alapították, és három fokozata volt.
Itt már különösen fontos volt a szolgálat jellege. Az I. osztály a harci cselekményben részt vevő, megfelelő frontszolgálattal rendelkező katonákhoz kapcsolódott; a szabályozás a sebesültekre és a hősi halottak hozzátartozóira is kitért. A II. és III. osztálynál más szolgálati feltételek érvényesültek. 
Ezért egy Tűzkereszt azonosításánál a fokozat meghatározása legalább olyan fontos, mint magának a kitüntetésnek a felismerése.
A három, első pillantásra hasonló darab mögött nem feltétlenül ugyanaz a katonai történet áll.  A Nemzetvédelmi Keresztet 1940. december 11-én alapították. 
Ez már más jellegű kitüntetés volt, mint a területi bevonulásokhoz kötődő emlékérmek.
Éppen ezért érdemes vigyázni azzal, hogy minden Horthy-kori keresztet vagy érmet egyszerűen „katonai emlékéremnek” nevezzünk.
A korszak kitüntetési rendszere ennél jóval összetettebb volt. Gyűjtőként talán ez az egész téma legérdekesebb része.
Egyetlen Felvidéki Emlékérem önmagában is történelmi tárgy.
De képzeljünk el egy hagyatékot, amelyben egymás mellett találunk egy Magyar Háborús Emlékérmet, Felvidéki Emlékérmet, Erdélyi Emlékérmet és egy Tűzkeresztet.
Ott már érdemes nyomozni.
A kitüntetések mellett keressük meg a katonakönyvet, igazolványokat, adományozási okiratokat, fényképeket és levelezést is.
Ezek együtt sokkal többet érnek történeti szempontból, mint külön-külön.
És van még egy fontos gyűjtői szabály:
az eredeti szalag, az adományozási okirat és a bizonyítható tulajdonosi háttér a tárgy történetének része.
Ne válasszuk szét őket csak azért, mert külön-külön könnyebb eladni vagy tárolni.