A 18–19. század fordulóján a papírpénz még újdonságnak számított Európában. Az emberek évszázadokon keresztül arany- és ezüstérmékkel fizettek, ezért sokan bizalmatlanul fogadták az első bankjegyeket. A Habsburg Birodalom azonban felismerte, hogy a növekvő gazdaság és az állami pénzügyek működéséhez szükség van a papírpénz bevezetésére.
Ennek eredményeként jelentek meg a Banco-Zettelek, amelyeket a Wiener Stadt Banco bocsátott ki. Az 1800-as 2 Gulden ezek közé a korai bankjegyek közé tartozik, és ma már a papírpénz-gyűjtők egyik keresett darabja.
Kevesen tudják, hogy ez a bankjegy nemcsak Ausztriában volt érvényes. A rajta szereplő szöveg szerint a Magyar, Cseh és Osztrák örökös tartományok valamennyi állami, kamarai és bankpénztárában névértéken kellett elfogadni. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon is ugyanúgy lehetett vele fizetni, mint Bécsben vagy Prágában.
A bankjegyeket rézmetszetes nyomtatási technikával készítették. A részletgazdag keretek, a díszes betűk és a kézzel írt sorszámok nemcsak elegáns megjelenést biztosítottak, hanem a hamisítás elleni védelmet is szolgálták. Minden példány hivatalos aláírással került forgalomba, ami akkoriban a hitelesség egyik legfontosabb garanciája volt.
A 2 Gulden jelentős vásárlóerőt képviselt. Nem a mindennapi apróbb vásárlásokhoz használták, hanem nagyobb összegek kifizetésére, kereskedelmi ügyletekre vagy hivatalos befizetésekre.
A napóleoni háborúk idején azonban egyre több papírpénzt bocsátottak ki. A túlzott pénzkibocsátás végül inflációhoz vezetett, ami jól mutatja, hogy a papírpénz értékét mindig a kibocsátóba vetett bizalom határozza meg.
A gyűjtők számára az 1800-as 2 Gulden Banco-Zettel nem csupán egy korai osztrák bankjegy. A magyar pénztörténet része is, hiszen több mint kétszáz évvel ezelőtt a Magyar Királyság területén is hivatalos fizetőeszközként forgott. Ez teszi igazán különlegessé minden hazai papírpénz-gyűjtő számára.
Kapcsolódó cikkek: