Képzeljünk el egy fiatal királyt, akinek a fejére már ráhelyezték a koronát, mégsem uralkodhat nyugodtan. Nem azért, mert hiányzott volna az elszántsága, hanem mert a középkori Magyarországon a törvényes királysághoz nem volt elég egy koronázási szertartás. Számított a hely, a koronázó főpap és mindenekelőtt a Szent Korona.
Károly Róbert története ezért különleges: három koronázás, több trónkövetelő és hosszú hatalmi küzdelem után vált az ország vitathatatlan uralkodójává. Az itt bemutatott ezüstdénár jóval később, az 1330-as évek elején készült. Nem magát a trónharcot ábrázolja, hanem annak eredményét: egy királyt, aki már biztosan ül a trónján, és egy címert, amelyben az Anjouk liliomai az Árpád-ház örökségével találkoznak.
A király, akinek egy koronázás nem volt elég
III. András 1301-ben bekövetkezett halálával férfiágon kihalt az Árpád-ház. Az ország legerősebb főurai ekkor nem egyetlen jelölt mögött sorakoztak fel. Károly mellett a cseh Vencel és a bajor Ottó is igényt tartott a magyar trónra, miközben a tartományurak saját területeiken szinte önálló hatalomként viselkedtek.
Károlyt 1301-ben Esztergomban koronázták meg először, de nem a Szent Koronával, és a szertartás más feltételei sem teljesültek. A magyar közjogi felfogás szerint a törvényes koronázáshoz három feltételnek kellett együtt állnia: az esztergomi érseknek kellett koronáznia, Székesfehérváron, a Szent Koronával. Ha ezek közül bármelyik hiányzott, az ellenfelek megkérdőjelezhették az uralkodó jogát.
1308. november 27. – amikor Pest királlyá választotta
1308. november 27-én egyházi és világi előkelők, nemesek és polgárok gyűltek össze a Pest melletti domonkos kolostor közelében. A pápai követ, Gentilis bíboros Károlyt támogatta, a jelenlévők azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy a királyválasztás joga őket illeti. Károlyt végül királyukká kiáltották ki, majd a főurak a korabeli szokás szerint a vállukra emelték.
Ez még nem oldott meg mindent. A Szent Korona Kán László erdélyi vajda birtokában volt, ezért 1309. június 15-én Budán egy másik koronával tartották meg Károly második koronázását. A teljes törvényességet csak a harmadik szertartás hozta el: 1310. augusztus 27-én Székesfehérváron, az esztergomi érsek a visszaszerzett Szent Koronával koronázta meg. A három koronázás története jól mutatja, hogy a középkori hatalomhoz nemcsak erő, hanem elfogadott jelképek és szabályok is kellettek.
A trónharctól a pénzreformig
A törvényes koronázás után Károly Róbertnek még le kellett győznie a tartományurakat, és működő királyi hatalmat kellett szerveznie. Uralkodásának későbbi szakaszában a pénzügyek átalakítása is központi szerepet kapott. A nemesfémbányászat fellendítése és a királyi bevételek újraszervezése olyan gazdasági alapot teremtett, amelyre tartósabb pénzrendszert lehetett építeni.
Uralkodása idején, 1325 körül indult meg a firenzei mintát követő magyar aranyforint verése, és ezüstgarasok is készültek. A látványos új címletek mellett azonban a hétköznapi pénz továbbra is a dénár maradt. A piacon, a kisebb vásárlásoknál és a mindennapi elszámolásokban az apró ezüstpénznek sokkal közvetlenebb szerepe volt, mint a nagy értékű aranyforintnak.
Egy 15 milliméteres királyi üzenet
A CoinPoint kínálatában szereplő, ÉH–375 jelzetű dénár ezüstből készült, átmérője 15 milliméter, tömege 0,53 gramm. A típust általában 1330–1332 közé keltezik. Katalógushivatkozásai: ÉH 375, H 474, EK II 24/49 és Anjou 1.46. A kézzel vert középkori pénzeknél a lapka alakja, a tömeg, a veret központossága és az olvasható részletek példányonként eltérhetnek, ezért mindig a konkrét darab adatait érdemes vizsgálni.
Mit látunk az érmén?
Az egyik oldalon a király trónon ül, kezében jogarral és országalmával. A kép nem hétköznapi jelenet, hanem tömör hatalmi program. A korabeli ember számára a trón, a jogar és az országalma azt üzente, hogy a pénz kibocsátója törvényes, keresztény uralkodó, akinek hatalma az egész országra kiterjed.
A másik oldalon az Árpád-sávok és az Anjou-liliomok együtt jelennek meg a címerpajzsban, fölötte újabb liliommal. Az Anjou-ház francia eredetű lilioma a dinasztiát jelölte, az Árpád-sávok pedig a magyar királyi örökséghez kapcsolták az új uralkodóházat. A két motívum együtt jóval több díszítésnél: azt fejezi ki, hogy az Anjou-király a korábbi magyar uralkodók örököseként lép fel.
A körirat: + MONETA REGIS CARVLI. Magyarul: „Károly király pénze”. A CARVLI alakban a V az U hangértékét is jelölheti, ezért a felirat nem elírás. A mondat rövid, mégis egyértelmű: megnevezi a pénz királyi kibocsátóját, és minden egyes forgalomba kerülő dénár a király nevét vitte tovább az országban.
Ha szeretnéd részletesebben megérteni ezeket a jeleket, olvasd el a Címerek és ikonográfia a magyar pénzeken című Kisokos-cikkünket is.
Mire figyeljen a gyűjtő?
Az ÉH–375 típus meghatározásakor először a két fő motívumot érdemes keresni: a trónoló királyt, valamint az Árpád-sávokat és Anjou-liliomokat egyesítő pajzsot. Ezután következhet a körirat betűinek összevetése, a liliom helyzete és az apró rajzi részletek vizsgálata.
A középkori dénároknál ritka a teljesen központos, minden betűjében éles veret. A verőtő egy része lecsúszhatott a lapkáról, a vékony ezüstlemez pedig az évszázadok alatt hajszálrepedéseket vagy kisebb peremhibákat kaphatott. Az állapot megítélésénél ezért nemcsak a kopást, hanem a veret teljességét, a fontos azonosító jegyek láthatóságát, a felület eredetiségét és az esetleges utólagos tisztítást is figyelni kell.
A súlyt és az átmérőt mindig együtt kezeljük a képpel és a katalógussal. Egyetlen adat önmagában nem bizonyítja a típust vagy az eredetiséget. Az ÉH, H, EK és Anjou jelzetek különböző katalógusok azonosító számai; használatukról a Numizmatikai rövidítések és katalógusjelölések című útmutatóban írtunk részletesebben.
Károly Róbert pénzei a CoinPoint kínálatában
Az ÉH–375 dénár mellett több árszinten és többféle éremképpel is találhatók Károly Róbert-pénzek. Az aktuális elérhetőség és ár mindig a termékadatlapon látható.
- Károly Róbert ÉH–375 dénár – a cikkben bemutatott, ritka, trónoló királyt és Anjou–Árpád címert viselő típus.
- Károly Róbert ÉH–373 dénár – kedvezőbb árú lehetőség annak, aki Anjou-kori magyar ezüstpénzzel kezdené a gyűjtést.
- Károly Róbert korabeli budai városi dénár, EK 24/23 – ritka veret azoknak, akiket a királyi pénzek mellett Buda különleges pénzkibocsátása is érdekel.
- Az összes Károly Róbert-pénz megtekintése – a kategóriaoldalon a teljes, aktuális kínálat összehasonlítható.
A budai darabok történeti hátteréhez ajánljuk a Buda pénzverése a középkorban, valamint a Buda városi dénárjai – Moneta Budensium című cikkünket.
Ajánlott katalógus az azonosításhoz
A Károly Róbert-kori ezüstpénzek meghatározásához közvetlenül használható Lengyel András Ezüstkönyv II. – 1301–1395 című katalógusa. A kötetben az ÉH–375 típus EK II 24/49 jelzet alatt szerepel. A katalógus különösen akkor hasznos, amikor hasonló éremképek, feliratváltozatok és apró rajzi eltérések között kell eligazodni.
Egy apró pénz, amelyen már biztosan ül a király
1308 novemberében még arról kellett meggyőzni az országot, hogy Károly legyen a király. Az 1330-as évek elején vert dénáron már nincs nyoma ennek a bizonytalanságnak: az uralkodó trónon ül, kezében a hatalom jelvényeivel, mellette pedig az új dinasztia és a magyar királyi hagyomány közös címere látható.
Ezért érdekes ez a mindössze 15 milliméteres ezüstpénz a laikus olvasónak és a gyűjtőnek is. Az egyik a három koronázás emberi és politikai drámáját láthatja benne, a másik a feliratot, a címer részleteit és a katalógusváltozatot vizsgálhatja. A dénár mindkettőjüknek ugyanazt bizonyítja: a középkori pénz nem pusztán fizetőeszköz volt, hanem az uralkodói hatalom naponta kézbe vett üzenete.
Felhasznált szakirodalom és források
- Lengyel András: Ezüstkönyv II. 1301–1395 – Középkori magyar pénzverés. Budapest, 2020.
- Huszár Lajos: Münzkatalog Ungarn von 1000 bis heute. München, 1979.
- Unger Emil: Magyar Éremhatározó.
- Tóth Csaba – Bertók Krisztina (szerk.): Bardus, Grossus, Florenus. Pénzverés az Anjouk Magyarországán. Budapest, 2020.
- Székesfehérvár Városportál: Károly Róbert harmadik koronázása.
- Magyar Katolikus Lexikon: pesti királyválasztó gyűlés, 1308. november 27.
- Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpont: I. Károly aranyforintja és pénzügyi reformjai.
- Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpont: Dénártól a forintig.
- A bemutatott példány adatai és fényképe: CoinPoint, w9367.