Pénz, amely nem egészen az, aminek látszik
Kívülről egy közönséges régi pénz. Ha azonban megfelelő módon megcsavarjuk vagy széthúzzuk, két részre válik, és előkerül a belsejében kialakított apró üreg.
A gyűjtők ezeket gyakran spionpénznek vagy kémpénznek nevezik, történetük azonban ennél jóval régebbi és sokszínűbb.
Már a 16. században készítettek ilyen pénzeket
A német nyelvterületen Schraubtaler, Schraubmünze, illetve később Steckmedaille néven ismert tárgyak első példányai már a 16. század második feléből ismertek. Készítésük egyik legfontosabb központja Augsburg volt, ahol különösen a 17. században váltak népszerűvé.
A klasszikus csavartallér rendszerint két pénzből készült. A két érme egy-egy oldalát lemunkálták, belsejüket kivájták, majd az egyik félbe menetet, a másikba ellenmenetet készítettek. Összecsavarva ismét egyetlen pénz benyomását keltették.Nem mindegyiket kellett elcsavarni
A csavaros megoldás mellett készültek menet nélküli változatok is. Ezek két fele egymásba illeszkedett, így széthúzással lehetett hozzáférni a belsejükhöz.
A 19. század elején Nürnbergben már kifejezetten ilyen, menet nélküli Steckmedaillékat is készítettek.
Ezért két hasonló régi darab szerkezete egészen eltérő lehet: az egyiket el kell csavarni, a másik egyszerűen széthúzható.Mit rejtettek a pénzek belsejébe?Talán ez a történet legérdekesebb része.
A fennmaradt darabok alapján a belső üregekbe portrékat, festett miniatűröket, apró képsorozatokat, papírdarabokat és személyes emléktárgyakat is helyeztek. Ismerünk olyan régészeti leletet is, amelynek kapcsán a szakirodalom hajtincset és kis cédulát említ a lehetséges tartalmak között.
A 17–18. században valóságos miniatűr műalkotások is készültek: egyes csavartallérok belsejében egymásra helyezhető, festett lapocskákból álló képsorozatok rejtőztek.
Más esetben maga az elrejtett érték volt a lényeg.
Dokumentált olyan 1848-as 2 krajcárosból kialakított Schraubmünze is, amelynek belsejében egy 1848 KB verdejegyű 20 krajcáros lapult.
Vagyis a nagyobb vagy kevésbé értékesnek látszó pénz valóban szolgálhatott egy másik pénz elrejtésére.
Mária Terézia pénzeiből is készítettek ilyeneket
Különösen érdekesek a Mária Terézia pénzeiből kialakított darabok.
A bécsi Universität Wien Institut für Numismatik und Geldgeschichte egy Mária Terézia-tallérokból összeállított Stecktalert is bemutatott. A két külső oldal ráadásul eredetileg nem ugyanahhoz az érméhez tartozott: különböző pénzek részeiből állították össze.
A belsejében Leopold Joseph von Daun gróf képmása és a „General Daun” felirat található.
A szakirodalom egy Mária Teréziához kapcsolódó történetet is megőrzött, amely szerint az uralkodónő egy fél dukátot adott ajándékba egy csavaros krajcárba rejtve. Ezt azonban helyesebb hagyományként, nem bizonyított történeti tényként kezelnünk.
És az 1848-as magyar krajcárok?
A magyar gyűjtők számára talán ezek a legizgalmasabbak.
1848-as krajcárokból kialakított csavarható pénzek ma is felbukkannak a gyűjtői piacon. Komoly aukciósház kínálatában is dokumentálható például 1848-as 2 krajcárosból készült Schraubmünze.
Itt azonban fontos különbséget tenni.
Az, hogy az alapérme 1848-ban készült, még nem bizonyítja, hogy ugyanabban az évben alakították át. Azt pedig még kevésbé, hogy a szabadságharc idején titkos üzenetek továbbítására használták.
Ez lehetséges történet – de bizonyíték nélkül csak történet.
Akkor ezek kémpénzek?
Némelyik lehetett titkos információ vagy érték elrejtésére alkalmas eszköz, de a történeti csavarható pénzek egész csoportját kémpénznek nevezni félrevezető lenne.
Készültek ajándéknak, emléktárgynak, miniatűr képek hordozójának és értékek elrejtésére is.
Éppen ettől érdekesek numizmatikai szempontból.
Egy csavarható pénznél ugyanis nemcsak azt érdemes megkérdeznünk, hogy milyen érme volt eredetileg.
Hanem azt is:
Ki alakította át? Mikor készülhetett? Hogyan nyílik? És mindenekelőtt: mi lehetett benne?
Az eredeti tartalom különösen fontos
Ha egy ilyen pénz eredeti tartalmával együtt maradt fenn, az a tárgy történetének fontos része.
Egy korabeli portré, miniatűr, cédula, dokumentum vagy elrejtett pénz segíthet megérteni, mire használhatták. Ugyanakkor egy utólag belehelyezett tárgy önmagában természetesen nem bizonyít semmit.
Ezért egy régi csavarható pénznél a tartalom és a dokumentált származás legalább olyan érdekes lehet, mint maga az alapérme.
A csavarható pénzekben éppen ez a szép:
kívül numizmatika – belül néha egy másik történet.
Kapcsolódó cikk:
Felhasznált szakirodalom és források:
Ernst Preßler: Schraubtaler, Schraub- und Steckmedaillen. 2000.
L. Clauss: Der Schraubtaler und seine Geschichte. Mitteilungen der Bayerischen Numismatischen Gesellschaft 31, 1913.
Universität Wien – Institut für Numismatik und Geldgeschichte: Mária Terézia Stecktalerének ismertetése, a Kunsthistorisches Museum gyűjteményéből.
Stadtlexikon Augsburg: Schraubtaler, Schraubmedaille.
Bayerisches Nationalmuseum: Schraubtaler, Ferdinand III. / Augsburg, 1639.
Dorotheum, Bécs: 1848 A 2 krajcáros Schraubmünze, belsejében 1848 KB 20 krajcárossal.