1813-ban Napóleon birodalma már megingott, a pénzein azonban továbbra is győztes római császárként jelent meg. Huszonhét évvel később ugyanez a babérkoszorús portré már nem fizetőeszközön, hanem a földi maradványainak Franciaországba történő hazaszállítását megörökítő emlékérmen szerepelt.
Az 1813-as ezüst 5 frankos és az 1840-es réz emlékérem ugyanannak a történetnek két fejezete. Az első a még élő uralkodó hatalmát, a második a halála után kialakult Napóleon-kultuszt mutatja meg.
Bonaparte felismerte a pénzben rejlő erőt
Napóleon Bonaparte katonaként emelkedett fel, de hatalmát nemcsak hadsereggel, hanem törvényekkel, intézményekkel, jelképekkel és egy új pénzrendszerrel is megerősítette. Első konzulként 1803-ban vezette be a később franc germinal néven ismert rendszert, amely a frank értékét meghatározott mennyiségű ezüsthöz és aranyhoz kötötte.
A forradalmi évek pénzügyi bizonytalansága után egy megbízható, egységes pénzrendszer a politikai rend helyreállítását is jelentette. A frankrendszer Napóleon egyik legtartósabb alkotásának bizonyult: túlélte a császárság bukását, a Bourbon-restaurációt és több későbbi francia rendszerváltozást is.
Amikor Bonapartét 1804-ben császárrá koronázták, portréja már nem egyszerűen az állam vezetőjét mutatta. A babérkoszorú, a profilból ábrázolt fej és az ünnepélyes körirat tudatosan az ókori római császárok pénzeit idézte. Aki kezébe vett egy ilyen érmét, minden vásárlásnál találkozott az uralkodó képmásával.
1813 – egy császárság utolsó teljes éve
Az 1813-as év Napóleon számára már nem a zavartalan győzelmek időszaka volt. Az oroszországi hadjárat katasztrófája után új hadsereget kellett szerveznie, miközben Poroszország, Oroszország, Ausztria és Svédország egyre erősebb szövetséget alkotott ellene.
Októberben került sor a lipcsei népek csatájára, amelyben Európa addigi egyik legnagyobb hadseregei ütköztek meg. Napóleon vereséget szenvedett, a Rajnai Szövetség felbomlott, és a háború hamarosan Franciaország területére helyeződött át.
Az ugyanebben az évben vert 5 frankoson azonban ennek semmi jele. Napóleon továbbra is babérkoszorús császár, a hátlapon pedig magabiztosan olvasható: EMPIRE FRANÇAIS, vagyis Francia Császárság. Az érme éppen ezért különösen érdekes történelmi dokumentum: egy még működő birodalmi rendszer pénze abból az évből, amikor maga a birodalom már gyorsan közeledett a bukáshoz.
Napóleon 5 francs, 1813 A. A képre kattintva megnyílik a CoinPoint termékadatlapja.
Az 1813 A 5 frankos adatai
| Kibocsátó | Francia Császárság, I. Napóleon |
| Évszám | 1813 |
| Verdehely | Párizs |
| Verdejel | A |
| Címlet | 5 francs |
| Anyag | 900-as finomságú ezüst |
| Tömeg | 25 g |
| Névleges színezüsttartalom | 22,5 g |
| Átmérő | 37 mm |
| Peremfelirat | DIEU PROTEGE LA FRANCE |
| Párizsi verési mennyiség | 9 754 634 darab |
| Katalógushivatkozás | Gadoury 584; F.307/58 |
Mit olvashatunk az 5 frankoson?
Az előlapon Napóleon jobbra néző, babérkoszorús portréja látható. A körirat egyszerű és közvetlen:
NAPOLEON EMPEREUR
Magyarul: Napóleon császár. A nyak alsó részén a BRENET aláírás olvasható, amely az éremkép készítőjére, Nicolas-Antoine Brenet éremművészre utal.
A hátlapon két babérág által alkotott koszorúban az 5 FRANCS címlet jelenik meg. Felül az EMPIRE FRANÇAIS felirat, alul az 1813-as évszám és az A verdejel látható.
Az A betű nem állapotjelölés, és nem az érme valamelyik változatának sorszáma. A párizsi pénzverdét jelöli. Napóleon pénzein több francia és birodalmi verde betűjele is előfordulhat, ezért ugyanaz az évjárat más verdejellel egészen eltérő ritkaságú lehet.
A peremen mélyített betűkkel a DIEU PROTEGE LA FRANCE, vagyis „Isten óvja Franciaországot” mondat olvasható. A peremfelirat az eredetiség és a pontos változat meghatározásakor is fontos részlet, ezért az ilyen érméknél a peremet ugyanúgy érdemes megvizsgálni, mint az elő- és hátlapot.
Miért volt jelentős az 5 frankos?
Az 5 frankos nem aprópénz volt. A 25 grammos, 900-as finomságú ezüstérme névlegesen 22,5 gramm színezüstöt tartalmazott. Mérete, tömege és fémtartalma miatt valódi értéket képviselt, miközben a franc germinal egységes szabványát testesítette meg.
Az érme a gazdaság mindennapi működésének eszköze volt, de közben politikai üzenetet is hordozott. Az előlap azt mondta meg, ki uralkodik, a hátlap pedig azt, milyen állam bocsátotta ki a pénzt. A súly és az ezüsttartalom a pénzügyi bizalmat, a császárportré a politikai tekintélyt szolgálta.
A bukott császárból nemzeti legenda lett
Napóleon 1814-ben lemondott, majd az Elba szigetéről való visszatérése és a száznapos uralom után 1815-ben Waterloo mellett végleg vereséget szenvedett. A britek Szent Ilona távoli szigetére száműzték, ahol 1821. május 5-én meghalt.
Végrendeletében azt kívánta, hogy földi maradványai egyszer a Szajna partján, a francia nép körében nyugodhassanak. A kívánság teljesítésére csak közel húsz évvel később került sor.
1840-ben Lajos Fülöp francia király kormánya engedélyt kapott a britektől Napóleon maradványainak hazaszállítására. A küldetést a király fia, Joinville hercege vezette, a koporsót pedig a Belle Poule fregatt vitte Szent Ilona szigetéről Franciaországba.
A hajó több mint hétezer kilométeres út után érkezett haza. Napóleon koporsóját 1840. december 15-én ünnepélyes menetben vitték a párizsi Invalidusok dómjához. Az esemény egyszerre volt temetés, állami ünnepség és politikai színjáték. Lajos Fülöp rendszere a nemzeti megbékélést akarta szolgálni, közben azonban új erőt adott a Napóleon körül kialakuló legendának.
Az 1840-es Borrel-emlékérem
A CoinPoint kínálatában szereplő réz emlékérmet Maurice Borrel készítette. Ez a darab már nem fizetőeszköz: nincs rajta névérték, és nem mindennapi vásárlásra szánták. Feladata az volt, hogy megőrizze és továbbadja az 1840-es hazatérés történetét.
Maurice Borrel réz emlékérme Napóleon földi maradványainak hazaszállításáról. A képre kattintva megnyílik a termékadatlap.
| Esemény | Napóleon földi maradványainak hazaszállítása |
| Évszám | 1840 |
| Éremművész | Maurice Borrel |
| Anyag | Réz |
| Átmérő | 27 mm |
| Tömeg | 11 g |
| Perem | Sima |
| Katalógushivatkozás | Collignon 1207 |
Mit ábrázol az emlékérem?
Az előlapon Napóleon balra néző, babérkoszorús portréja látható a NAPOLEON EMPEREUR felirattal. A portré alatt a BORREL F. aláírás szerepel. Az F. a latin fecit, vagyis „készítette” szó rövidítése.
A hátlapon a Belle Poule fregatt távolodik Szent Ilona partjaitól. A körirat így szól:
SES VŒUX SONT EXAUCÉS
IL REPOSE DANS SA PATRIE
Magyarul: „Kívánsága teljesült, hazájában nyugszik.” A felirat közvetlenül Napóleon végrendeletének kívánságára utal.
Az alsó mezőben a TRANSLATION AUX INVALIDES – 1840 felirat olvasható, amely a földi maradványok Invalidusokhoz történő átszállítását nevezi meg.
A CoinPoint videója az emlékéremről
Pénz és emlékérem – mi a különbség?
| 1813-as 5 frankos | 1840-es emlékérem | |
|---|---|---|
| Rendeltetés | Forgalmi fizetőeszköz | Történelmi esemény megörökítése |
| Napóleon helyzete | Uralkodó császár | Elhunyt történelmi személy |
| Anyag | 900-as ezüst | Réz |
| Névérték | 5 francs | Nincs |
| Fő üzenet | Császári hatalom és pénzügyi rend | Hazatérés, emlékezet és Napóleon legendája |
A két tárgy közötti különbség jól megmutatja, mennyire tág terület a numizmatika. Az egyik valódi pénz volt, amelyet értékmérőként és fizetőeszközként használtak. A másik történeti emlékérem, amelynek értékét a megörökített esemény, az éremművész munkája, a ritkaság és az állapot határozza meg.
Mire figyeljünk gyűjtőként?
Az 1813-as 5 frankos vizsgálatakor érdemes ellenőrizni:
- az A párizsi verdejelet;
- a tömeget és a 37 milliméter körüli átmérőt;
- a DIEU PROTEGE LA FRANCE peremfeliratot;
- Napóleon hajának, babérkoszorújának és arcvonásainak kopását;
- a peremütéseket, karcolásokat és esetleges tisztítás nyomait;
- a verde- és ellenőrzőjegyek pontos alakját.
Az 1840-es emlékéremnél a BORREL F. aláírás, a hajó apró részletei, a Szent Ilonát jelképező sziklás part, a feliratok teljessége és a rézpatina állapota a legfontosabb. A peremet is érdemes ellenőrizni, mert a korabeli fémjelek vagy azok hiánya a készítés időszakának pontosításában is segíthet.
Két tárgy, egy rendkívüli történelmi életút
Az 1813-as 5 frankos még azt a Napóleont mutatja, aki saját arcképével, pénzrendszerével és birodalmi jelképeivel uralta Franciaországot. Az 1840-es emlékérem már azt a Napóleont örökíti meg, akinek alakja túlnőtt saját korán, és történelmi legendává vált.
A Napóleon 1813 A ezüst 5 frankos és a Napóleon hazatérését megörökítő 1840-es Borrel-emlékérem együtt különösen jól szemlélteti ezt az átalakulást.
További darabokat a CoinPoint francia érmekínálatában, illetve a történeti és koronázási emlékérmek között találsz.
Kapcsolódó CoinPoint Kisokos-cikkek
- Mit jelent a finomság egy arany- vagy ezüstérmén?
- Pénzverés régen és most – Hogyan készültek az érmék?
- Emlékérmek, kitüntetések és különleges gyűjtési területek
Felhasznált szakirodalom és források
- Jean Tulard: Napoléon ou le mythe du sauveur.
- Fondation Napoléon: The Retour des Cendres – Napoleon’s body is returned to Paris.
- Musée Carnavalet – Paris Musées: Cinq francs Napoléon, 1813.
- Banque de France: a franc germinal és a napóleoni pénzrendszer története.
- Victor Gadoury: Monnaies françaises, 1789-től napjainkig.
- Jean-Pierre Collignon és Patrice Cahart: La Médaille française au XIXe siècle et l’histoire. Musées de Charleville-Mézières, 1989.
- CoinPoint termékadatlapok és saját termékfotók: w9807 és w1817.