I. Juba király Numidia Római Köztarsaság Vazallusa (i.e.60-46) REX IV.BA, GVC 6007
Cikkszám: w3191
Akció
0 Ft
69 500 Ft
Típus: dénár
Anyaga: ezüst
Méret: 17mm
Súly: 3,40g
Ref.: GVC 6007
Anyaga: ezüst
Méret: 17mm
Súly: 3,40g
Ref.: GVC 6007
Megjegyzés:
I. Juba, Numidia királya, II. Hiempsal fia (l. Jugurtha). Atyja hagyományát követte a politikában s e miatt, minthogy a Caesar és Pompejus közti harczban Pompejus pártjára hajlott, magára vonta Caesar neheztelését.Első ízben ugyan 63-ban Kr. e., midőn még atyja megbizásából Romában járt, hogy a Servillus-féle agrarius törvények visszavonását kérje, mivel ezek Numidiára nézve károsak lettek volna, teljesült kivánsága a pompejuspártiak támogatása folytán. De másodszor, 62-ben, mivel Caesarnak egy pártfogolt numidájával kiméletlenül bánt, eljátszotta Caesar jóindulatát s így nem maradt egyéb hátra, mint hogy a Caesar-ellenes pártra álljon. Caesar 49-ben egyik tribunusát C. Scribonius Curiót küldte ellene, de ezt J. teljesen megsemmisítette. Ezért Pompejus, bár tudta, mennyire lehet benne bíznia, királyi czímmel ruházta fel. Midőn a polgárháború folyamán Caesar Africába ment, J. maga szeretett volna a Pompejus-párt fővezére lenni, de Cato kivánságára mégis engedett Scipiónak. Épp ezért eleinte teljesen vissza akart vonulni. Caesar közeledésének hirére azonban mégis síkra szállott, de ennek sem volt semmi sikere, mivel saját tartományai védelmére csakhamar vissza kellett fordulnia. Scipio hosszas kérése és rábeszélése után csatlakozott ismét a Pompejus-párthoz. A thapsusi csatában is részt vett, de a legelső volt, a ki megfutamodott. Először Uticába, majd Zamába ment, de annyira el volt hagyatva, hogy még családját és kincseit sem adták neki oda. Igy teljesen magánosan visszavonult egyik villájába, hol valószínűleg öngyilkossággal végezte életét 46-ban. Királysága római provincia lett, melybe a történetíró Sallustiust küldték legelső kormányzónak. II. Juba, az előbbi fia. Zamánál Caesar foglya lett, ki őt Romába küldte s alapos nevelésben részesítette. Később eljegyeztette vele Antonius és Cleopatra egyik leányát, Cleopatra Selenét, s 25-ben visszahelyezte atyja örökébe, neki ajándékozván még Mauretaniát is.
Forrás:(mek.oszk.hu)
I. Juba, Numidia királya, II. Hiempsal fia (l. Jugurtha). Atyja hagyományát követte a politikában s e miatt, minthogy a Caesar és Pompejus közti harczban Pompejus pártjára hajlott, magára vonta Caesar neheztelését.Első ízben ugyan 63-ban Kr. e., midőn még atyja megbizásából Romában járt, hogy a Servillus-féle agrarius törvények visszavonását kérje, mivel ezek Numidiára nézve károsak lettek volna, teljesült kivánsága a pompejuspártiak támogatása folytán. De másodszor, 62-ben, mivel Caesarnak egy pártfogolt numidájával kiméletlenül bánt, eljátszotta Caesar jóindulatát s így nem maradt egyéb hátra, mint hogy a Caesar-ellenes pártra álljon. Caesar 49-ben egyik tribunusát C. Scribonius Curiót küldte ellene, de ezt J. teljesen megsemmisítette. Ezért Pompejus, bár tudta, mennyire lehet benne bíznia, királyi czímmel ruházta fel. Midőn a polgárháború folyamán Caesar Africába ment, J. maga szeretett volna a Pompejus-párt fővezére lenni, de Cato kivánságára mégis engedett Scipiónak. Épp ezért eleinte teljesen vissza akart vonulni. Caesar közeledésének hirére azonban mégis síkra szállott, de ennek sem volt semmi sikere, mivel saját tartományai védelmére csakhamar vissza kellett fordulnia. Scipio hosszas kérése és rábeszélése után csatlakozott ismét a Pompejus-párthoz. A thapsusi csatában is részt vett, de a legelső volt, a ki megfutamodott. Először Uticába, majd Zamába ment, de annyira el volt hagyatva, hogy még családját és kincseit sem adták neki oda. Igy teljesen magánosan visszavonult egyik villájába, hol valószínűleg öngyilkossággal végezte életét 46-ban. Királysága római provincia lett, melybe a történetíró Sallustiust küldték legelső kormányzónak. II. Juba, az előbbi fia. Zamánál Caesar foglya lett, ki őt Romába küldte s alapos nevelésben részesítette. Később eljegyeztette vele Antonius és Cleopatra egyik leányát, Cleopatra Selenét, s 25-ben visszahelyezte atyja örökébe, neki ajándékozván még Mauretaniát is.
Forrás:(mek.oszk.hu)
Tartásfok