Bányapénzek Magyarországon – Amikor a bányának saját pénze volt
A történelmi Magyarország évszázadokon keresztül Európa egyik legjelentősebb bányavidéke volt. Körmöcbánya aranyáról, Selmecbánya ezüstjéről, Szomolnok rézércéről volt ismert, a bányák körül pedig egész városok és sajátos gazdasági rendszerek alakultak ki. Ennek a világnak különleges numizmatikai emlékei a bányapénzek.
De mi volt a bányapénz?
A bányapénz nem az ország rendes pénzforgalmába szánt érme volt. A bányák és kohók saját belső gazdaságában használt pénzhelyettesítő, illetve elszámolási eszköz volt. Különböző bányászati járandóságok, élelmiszerek vagy más szolgáltatások elszámolásában is szerepet kaphatott.
Ezért a bányapénzen sokszor nem királyi portrét vagy országcímert találunk, hanem bányászkalapácsot, éket, bányászati jelképet, betűt, számot vagy az adott bányaüzemre utaló jelet.
A legrégebbi magyarországi bányapénzek
A magyar bányapénzek története legalább a 16. századig vezethető vissza. Szemán Attila kutatásai szerint a jelenleg ismert legkorábbi magyarországi bányapénzek Szomolnokhoz kapcsolhatók. Létezésükről egy 16. századi, az alsó-ausztriai kamarához benyújtott kérvény is tudósít.
Ez különösen érdekes, mert régebben több ilyen darabot Selmecbányának tulajdonítottak. A későbbi kutatás azonban kimutatta, hogy egy részük valójában Szomolnokon készülhetett vagy ott használhatták. Jól mutatja, hogy a bányapénzek kutatása még ma sem teljesen lezárt terület.
Miért volt szükség saját pénzre?
Képzeljünk el egy 16–17. századi bányavárost. Bányászok százai dolgoznak a föld alatt, mellettük ércválogatók, kohászok, fuvarosok, favágók és számos más munkás. A bánya valójában egy hatalmas gazdasági üzem volt, ahol folyamatosan nyilván kellett tartani, kinek milyen járandóság vagy ellátás járt.
Ebben a zárt gazdasági rendszerben praktikus megoldást jelentettek a helyben használható bányapénzek és bárcák. Nem kellett minden belső elszámolást valódi ezüst- vagy rézpénzzel rendezni; a megfelelő jelvényt vagy pénzhelyettesítőt később meghatározott értékre, árura vagy szolgáltatásra lehetett beváltani.
Nem minden bányapénz ugyanazt jelentette
Ez gyűjtőként különösen fontos. A „bányapénz” elnevezés alatt többféle rendeltetésű darab szerepelhet, ezért egy ismeretlen példánynál nem elegendő csak a méretet és az anyagot vizsgálni. A rajta található szám, monogram, bányászjelvény és lelőhely sokszor fontosabb információ.
Éppen ezért az azonosításuk néha valóságos nyomozás. Egyetlen betű is döntő lehet: Szemán Attila tanulmánya például rámutat, hogy az S betűt korábban Selmecbányával azonosították, holott Szomolnokot is jelenthette.
A bányavárosok külön világa
A bányapénzek jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha magát a korabeli bányavárost nézzük. Selmecbányán például a 16. században több száz kisebb bányatársulat működött, vagyis a bányászat szinte az egész város gazdasági életét átszőtte.
A történelmi Magyarország bányavidékein így egy külön gazdasági világ alakult ki: a hegy mélyén kitermelt ércből arany, ezüst és réz lett, a bányász munkájának elszámolásában pedig olyan sajátos pénzhelyettesítők jelentek meg, amelyek csak ebben a rendszerben nyerték el valódi jelentésüket.
Pénz, ami nem egészen pénz
Talán ez teszi a bányapénzeket numizmatikailag ennyire érdekessé. Kinézetük alapján pénzérmének tűnhetnek, mégsem ugyanúgy működtek, mint egy dénár, krajcár vagy forint. Értékük és használatuk egy meghatározott bányához, üzemhez vagy közösséghez kapcsolódott.
Ma pedig éppen ez adja a különlegességüket. Egy bányapénz nemcsak numizmatikai tárgy, hanem egy eltűnt munka- és gazdasági rendszer apró tárgyi emléke.
A bányász, aki évszázadokkal ezelőtt használta, valószínűleg nem gondolta volna, hogy egyszer gyűjtők próbálják majd megfejteni, melyik bánya jelét és milyen elszámolást őriz az a kis fémdarab.
Források:
Szemán Attila: Szomolnoki bányapénzeink
Gohl Ödön: A magyar bányapénzek, Numizmatikai Közlöny, 1919–1920
Magyar Elektronikus Könyvtár – magyar bányászattörténeti források
De mi volt a bányapénz?
A bányapénz nem az ország rendes pénzforgalmába szánt érme volt. A bányák és kohók saját belső gazdaságában használt pénzhelyettesítő, illetve elszámolási eszköz volt. Különböző bányászati járandóságok, élelmiszerek vagy más szolgáltatások elszámolásában is szerepet kaphatott.
Ezért a bányapénzen sokszor nem királyi portrét vagy országcímert találunk, hanem bányászkalapácsot, éket, bányászati jelképet, betűt, számot vagy az adott bányaüzemre utaló jelet.
A legrégebbi magyarországi bányapénzek
A magyar bányapénzek története legalább a 16. századig vezethető vissza. Szemán Attila kutatásai szerint a jelenleg ismert legkorábbi magyarországi bányapénzek Szomolnokhoz kapcsolhatók. Létezésükről egy 16. századi, az alsó-ausztriai kamarához benyújtott kérvény is tudósít.
Ez különösen érdekes, mert régebben több ilyen darabot Selmecbányának tulajdonítottak. A későbbi kutatás azonban kimutatta, hogy egy részük valójában Szomolnokon készülhetett vagy ott használhatták. Jól mutatja, hogy a bányapénzek kutatása még ma sem teljesen lezárt terület.
Miért volt szükség saját pénzre?
Képzeljünk el egy 16–17. századi bányavárost. Bányászok százai dolgoznak a föld alatt, mellettük ércválogatók, kohászok, fuvarosok, favágók és számos más munkás. A bánya valójában egy hatalmas gazdasági üzem volt, ahol folyamatosan nyilván kellett tartani, kinek milyen járandóság vagy ellátás járt.
Ebben a zárt gazdasági rendszerben praktikus megoldást jelentettek a helyben használható bányapénzek és bárcák. Nem kellett minden belső elszámolást valódi ezüst- vagy rézpénzzel rendezni; a megfelelő jelvényt vagy pénzhelyettesítőt később meghatározott értékre, árura vagy szolgáltatásra lehetett beváltani.
Nem minden bányapénz ugyanazt jelentette
Ez gyűjtőként különösen fontos. A „bányapénz” elnevezés alatt többféle rendeltetésű darab szerepelhet, ezért egy ismeretlen példánynál nem elegendő csak a méretet és az anyagot vizsgálni. A rajta található szám, monogram, bányászjelvény és lelőhely sokszor fontosabb információ.
Éppen ezért az azonosításuk néha valóságos nyomozás. Egyetlen betű is döntő lehet: Szemán Attila tanulmánya például rámutat, hogy az S betűt korábban Selmecbányával azonosították, holott Szomolnokot is jelenthette.
A bányavárosok külön világa
A bányapénzek jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha magát a korabeli bányavárost nézzük. Selmecbányán például a 16. században több száz kisebb bányatársulat működött, vagyis a bányászat szinte az egész város gazdasági életét átszőtte.
A történelmi Magyarország bányavidékein így egy külön gazdasági világ alakult ki: a hegy mélyén kitermelt ércből arany, ezüst és réz lett, a bányász munkájának elszámolásában pedig olyan sajátos pénzhelyettesítők jelentek meg, amelyek csak ebben a rendszerben nyerték el valódi jelentésüket.
Pénz, ami nem egészen pénz
Talán ez teszi a bányapénzeket numizmatikailag ennyire érdekessé. Kinézetük alapján pénzérmének tűnhetnek, mégsem ugyanúgy működtek, mint egy dénár, krajcár vagy forint. Értékük és használatuk egy meghatározott bányához, üzemhez vagy közösséghez kapcsolódott.
Ma pedig éppen ez adja a különlegességüket. Egy bányapénz nemcsak numizmatikai tárgy, hanem egy eltűnt munka- és gazdasági rendszer apró tárgyi emléke.
A bányász, aki évszázadokkal ezelőtt használta, valószínűleg nem gondolta volna, hogy egyszer gyűjtők próbálják majd megfejteni, melyik bánya jelét és milyen elszámolást őriz az a kis fémdarab.
Források:
Szemán Attila: Szomolnoki bányapénzeink
Gohl Ödön: A magyar bányapénzek, Numizmatikai Közlöny, 1919–1920
Magyar Elektronikus Könyvtár – magyar bányászattörténeti források