A bankjegyet mindenki látja, aki vásárol, fizetést kap vagy félretesz. Éppen ezért az állam számára különösen alkalmas felület arra, hogy megmutassa, kiket tekint példaképnek és milyen jövőt kíván ábrázolni. Az NDK 100 márkása ennek szinte tankönyvi példája.
Két Németország, két pénzrendszer
A második világháború után Németország megszállási övezetekre szakadt. 1949-ben nyugaton létrejött a Német Szövetségi Köztársaság, keleten pedig a Német Demokratikus Köztársaság. A politikai megosztottságot külön pénzrendszer is kifejezte: az NDK-ban a keletnémet márka lett a hivatalos fizetőeszköz.
A pénzt a Staatsbank der DDR, vagyis az NDK Állami Bankja bocsátotta ki. A márka nem volt szabadon átváltható nyugati valutákra, hivatalos árfolyama ezért nem tükrözte egyszerűen azt, mennyit ért a nemzetközi forgalomban.
Miért Karl Marx került a legnagyobb forgalmi címletre?
Karl Marx a kommunista ideológia egyik legfontosabb elméleti alakja volt. Az NDK állama saját politikai rendszerét Marx és Engels tanításainak örököseként mutatta be, ezért portréjának elhelyezése a 100 márkás bankjegyen egyértelmű ideológiai választás volt.
A névérték is számított. A 100 márkás a ténylegesen forgalomba került sorozat legmagasabb címlete volt. Marx képe így nem egy mellékes kispénzre, hanem a pénzsor csúcsára került. A vízjelben szintén az ő arcképe jelenik meg, vagyis a portré egyszerre képi üzenet és biztonsági elem.
Mit látunk a hátoldalon?
A hátoldal Kelet-Berlin központját mutatja. A városképben felismerhető a Zeughaus, a Köztársasági Palota, a televíziós torony és a Vörös Városháza környezete. A kép nem egy régi, romantikus Berlint állít középpontba, hanem az NDK fővárosaként újjáépített modern várost.
Az előlap az elméletet, a hátlap a megvalósítást sugallja: Marx tanításai és a szocialista állam épített környezete összetartoznak.
A bankjegysorozat képi programja
Az NDK 1971–1975 között kialakított bankjegysorozatán történelmi személyek és társadalmi teljesítmények jelentek meg. A portrék között Clara Zetkin, Thomas Müntzer, Friedrich Engels, Johann Wolfgang von Goethe és Karl Marx szerepelt.
A hátoldalak a munkát, az oktatást, az ipart, a mezőgazdaságot és az állami városépítést hangsúlyozták. A sorozat ezért nem egyszerű arcképcsarnok: az állam saját történeti előképeit és kívánatos társadalomképét rendezte egységes vizuális rendszerbe.
Mi történt a márkával az újraegyesítéskor?
1989 őszén leomlott a berlini fal, 1990-ben pedig felgyorsult a két német állam egyesítése. 1990. július 1-jén életbe lépett a pénzügyi unió, és az NDK márkáját felváltotta a nyugatnémet Deutsche Mark.
A 100 márkás ezzel egyik napról a másikra elveszítette hétköznapi szerepét. Ami korábban fizetőeszköz volt, rövid idő alatt egy megszűnt állam történelmi dokumentumává vált.
Gyűjtői részletek
Az 1975-ös százmárkás P–31 változatainál a sorszám betűtípusa és más nyomdai részletek is eltérhetnek. Az állapot megítélésénél különösen figyelni kell a középső hajtásra, a sarkokra, a papír felületére és az eredeti ropogósságra.
A német újraegyesítés emléke és Marx könnyen felismerhető portréja miatt a darab a papírpénzgyűjtésen kívül a hidegháború története iránt érdeklődők számára is vonzó.
Egy megszűnt állam önarcképe
Az NDK 100 márkása azt mutatja meg, milyennek látta önmagát a keletnémet állam: Marx eszméire épülő, modern és rendezett társadalomként. A bankjegy ma már ennek a megszűnt államnak az emlékét őrzi.
Kapcsolódó CoinPoint-bankjegyek
- NDK 100 márka, 1975, BH sorozat, Karl Marx, VF
- NDK 100 márka, 1975, BE sorozat, Karl Marx, VF
- NDK 100 márka, 1975, AI sorozat, Karl Marx, VF
További európai papírpénzek a CoinPoint külföldi bankjegykínálatában találhatók.
Felhasznált szakirodalom és források
- Deutsche Bundesbank: Banknotes issued by the German Democratic Republic.
- Deutsche Bundesbank: numizmatikai képgyűjtemény – NDK bankjegyek.
- Standard Catalog of World Paper Money, Modern Issues.
- Owen W. Linzmayer: The Banknote Book – East Germany fejezet.
- Numista bankjegykatalógus: German Democratic Republic 100 Mark, P–31.
- Wikimedia Commons: Karl Marx, John Jabez Edwin Mayall, 1875, közkincs.